Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

3./ 1.

Angela:
Levegőért kapkodva ébredtem a szobámban. Ez ment egy hete, mióta Haley-ék eltűntek az életünkből. Minden este rémálomból felriadva lihegtem a szobámban, s amíg nem éreztem Theo karjait magam körül, sosem sikerült megnyugodnom.
-Itt vagyok!-Ölelt magához.-Mi volt?
-Kicsit....minden egyszerre. Troyék, meg Haley-ék is és a sok halott és nem tudtam....
-Sh.-Fogta meg remegő kezem.-Már vége van. Minden rendben.-Simította meg az arcom a másik kezével.
-Sajnálom, hogy ilyen bonyolult vagyok és folyton felébresztelek.
-Ügye csak viccelsz?-Ölelt magához.-Ha nem lennél, nem tudom mi lenne velem. Inkább felébredek, hogy magamhoz öleljem a menyasszonyom, akit szeretek, minthogy egyedül legyek, nélküled.
Ja, hogy ez a részlet kimaradt? Pedig igaz! Theo megkérte a kezem két nappal azután, hogy megszabadultunk Haley-éktől.
Elmosolyodtam és Theo mellkasára dőltem, fejemet a nyaka és a válla közötti részre hajtottam és megemeltem a kezem, hogy lássam a gyűrűm.
-Még mindig hihetetlen.
-De igaz. Nagyon szeretlek Angela.-Suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg.
Miközben keze gyöngéden, érzékien fel-le járt a hasamon, a légzésem egyre szaporább lett.
-Én is téged.-Néztem fel rá.
Ahogy lenézett rám, a szemei vágytól csillogtak, s egy pillanat alatt lecsapott ajkaimra. Rögtön viszonoztam a csókot, amely egyre hevesebb lett. Kezei a pólóm alá csúsztak, majd megszabadítottak a felesleges ruhadarabtól. Puha ajkai a nyakamat kezdték behinteni csókokkal, majd egyre lejjebb vándorolt, s egy pillanat alatt került le rólunk minden ruha darab.

***

-Ez ki?-Kérdezte Malia, mikor náluk voltunk.
Az egész falka jelen volt, hogy megbeszéljük a történteket. Hiába egy hete történtek, nem volt sem időnk, sem erőnk megbeszélni az egészet.
Malia tekintete a füzetemben lévő rajzról rám siklott, s mindenki elhallgatott.
-Őt láttam az erdőben. Ő végzett azzal a valamivel, ami rám támadt.
-Azóta ezeket rajzolgatod?-Kezdte lapozni a füzetet.-Egyáltalán mik ezek?-Nézte a szimbólumokat.
-Azok rúnák. Megnéztem a bestiáriumban, ilyenekkel volt kitetoválva, jelentésük van.
-Milyen jelentésük?
-Még nem néztem rendesen utána, csak hogy tudjam mi volt a fiú, de a rúnák különböző képességekkel ruháznak fel. Minnél közelebb van a szívükhöz a rúna, annál hatásosabb.
-És mi volt a fiú?-Nézett rám Stiles.
-Egy árnyvadász.-Néztem a szemébe.
-És ami rádtámadt?-Szólalt meg Derek.
-Azt még nem tudom, rajta vagyok. Viszont....a fiú benne szokott lenni az álmaimban, sőt, nincs egyedül és az a valami, amit megölt, az sincs. Ártatlanokra vadásznak.
-Hova akarsz kilyukadni?-Nézett rám Daniel.
-Tudom, hogy nem fog tetszeni az ötlet, de szerintem fagyasztással előidézhetünk látomást, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz.
-Kizárt, hogy bedugunk abba a túlméretezett hűtőládába, úgy, hogy nem is biztos, hogy bejön.-Lépett elém apa.
-Nem fogom végignézni, ahogy újabb hullámban halnak meg az emberek. Épp elegen vesztek már oda az évek folyamán.
-És még sokan fognak, mert ebben a városban, valahogy egy percig sincs szünet a természetfeletti átkelésekben.-Nézett a szemembe apa.
-Nem érdekel, akkor sem hagyom. Akit tudok, meg akarok menteni!
-Még te sem gyógyultál meg igazán, akkor hogy akarsz már hősködni?
-Jól vagyok, nem kell ezen aggódni.
-Lelkileg?-Húzta fel a szemöldökét.-Te vesztettél és szenvedtél a legtöbbet, tudom hogy....
-Megcsináljuk a fagyasztást. És ez nem kérés, vagy kérdés volt.-Villantak fel szemeim a dühtől, majd kimentem.
Senki sem szereti, ha felemlegetik a gyengeségeit. Tény, nem voltam tökéletesen lelkileg, de nem volt idő ezzel foglalkozni. Újabb támadás készült Beacon Hills lakosai ellen és nem hagyhattam, hogy annyian meghaljanak, mint amennyit láttam. Ráadásul, hogy apa mindenki előtt borult így ki, dühített. Tudom, csak aggódott, de akkor is utáltam, ha bárki így félt és burokba akart zárni.
-Tudod, hogy nem rosszat akart.-Hallottam meg Jack hangját mellőlem.
-Tudom.-Vettem mély levegőket, hogy megnyugodjak.
Jack azóta is kísértett és igyekezett helyrehozni a dolgokat, én pedig igyekeztem megbocsájtani neki, elvégre Jacksonnak is megbocsájtottam. És tény, ha ő nincs, már meghaltam volna Henriettaval együtt.
-Angi, én nagyon s....
-Ne kérj bocsánatot.-Szakítottam félbe.
-De ha nem avatkozom közbe, akkor nem zuhantál volna le majdnem a tetőről.
-De ha nem avatkozol közbe, akkor lehet, hogy simán végez velem.
-Kétlem, hogy egy olyan harcossal, mint te, végzett volna.
-Le voltam gyengülve és sebesült voltam, hidd el, simán sikerült volna neki.
-De....
-A lényeg az.-Szakítottam félbe.-Hogy még kell idő, amíg teljesen megbocsájtok, de köszönöm, hogy megmentettél és hogy mindig itt voltál nekem.
Halványan elmosolyodott, majd mintha megölelt volna. Én is köré fontam a karjaimat, mintha tényleg ott lenne, nem csak szellemként.
Percekig álltunk ott és, mikor teljesen megnyugodtam, elhajoltam.
-Visszamehetünk?-Nézett a szemembe.
-Igen, azt hiszem megnyugodtam.
Mikor elindultunk befelé fájdalom hasított belém és a térdemre estem.
-Valakit megöltek.-Néztem fel.