Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

2./15.

Angela:
Sötét volt, lépések hallatszódtak a hátammögül és a fémen végighúzódó karmok hangja töltötte be a teret. A hang irányába kaptam fejem, ahonnan két sárga szempár közeledett felém. Lassan mértem végig arcukat. Ajkuk önelégült mosolyra húzódtak s pár másodperc alatt felismertem őket. Jasper és David egyre közelebb értek hozzám, én csak álltam és kicsaptam karmaim, majd felvillantottam szemeimet.
-Jajj de édes, azt hiszi mert igaz alfa, van esélye.-Lépett elém Jasper.
-Ti vagytok naívak, ha azt hiszitek nincs esélyem.-Mosolyodtam el.
-Komolyan Angi, képes lennél velünk küzdeni, ha a családodat is menthetnéd helyette?-Simított ki egy tincset arcomból David.
-Mit csináltatok velük?-Vicsorogtam.
-Mondd Angi, félsz a sötétben?-Suttogta hátammögül a fülembe Jasper, majd meglökött, amitől a földreestem.
Szívverésük elhalkult, s mikor felnéztem teljes sötétség vett körül. Olyan volt, mintha megvakultam volna, hiába legyeztem orrom előtt, semmit nem láttam belőle.
-Nem unod már, hogy mindig mártírkodsz?-Hallottam meg Allison hangját, majd egy nyílpuska lövését és éles fájdalom hasított a vállamba.
Fájdalmamban felkiáltottam, kiszedtem a nyílvesszőt vállamból, de továbbra sem láttam semmit, csak a forró véremet érzékeltem, ahogy végigfolyik a karomon.
-Biztos jó volt pár percig irányítani, nem? Én márcsak tudom, hisz a Nogitsunéhoz hasonlítottál!-Mondta hátammögül Stiles, majd végig karmolta azt.
Újabb fájdalmas üvöltés hagyta el torkom, de hagytam, hogy bántsanak, megérdemeltem.
-Nem voltam veled eleget, nézd, most itt vagyok!-Üvöltött apa, majd karmai a hasamba fúródtak.
A sebre kaptam és összegörnyedtem.
-Nézd, fél.-Hallottam Theo közeli hangját.-Mint a hugom aznap éjjel.-Suttogta fülembe, majd hátbarugott, amitől előreestem.
-Csak a terhünkre vagy, tudod?-Emelte meg arcom hajamnál fogva Malia, de továbbra sem láttam.
-Már rég ki kellett volna rakni, mint egy kóbor kutyát, elvégre csak az volt, amíg be nem fogadtuk.-Rúgott belém Scott.
-Most is olyan erősnek érzed magad? Legyőzhetetlennek?-Kezdett el lábamnál fogva húzni Derek.
A fájdalmaktól csak apró nyögések hagyták el a szám, de nem küzdöttem ellenük.
-Azt hiszed, hogy azzal hogy feláldozgatod magad, majd jobban szeretünk?-Jelent meg Isaac hangja.
-Akkor nagyot tévedsz.-Nevetett fel Aiden.
-Ugyanúgy gyűlölni fogunk, mint alapból.-Húzott fel a földről Ethan.
-Hagy legyen enyém a megtiszteltetés.-Mondta Lydia, majd vísított egyet, engem elrepítve egy falnak.
Lassan tápászkodtam fel. Mikor felálltam, sebeim eltűntek, és újra képes voltam látni. Lövés hangot hallottam, majd a következő pillanatban, egy töltény száguldott el a fejem mellett.
-Kicsit jobbra Mason.-Hallottam Chris hangját.
-Majd én elintézem, úgy egyszerűbb.-Futott nekem Liam.
-Ne hagyj ki a bulibol.-Indult el Brett is, majd Corey is feltűnt mellettük.
Nem akartam bántani őket, így csak kirontottam az ismert könyvtárunkból, amikor beestem az Eichenbe.
Elkezdtem forgolódni, mikor megláttam, ahogy kirobban az egyik ajtó, majd kilép rajta Halwyn.
-Elég!-Üvöltöttem becsukott szemekkel és befogott füllel, ahogy kezdtem beleőrülni a látomásokba.-Elég!-Rogytam térdre.
Egyszercsak vihogást hallottam meg a hátammögül, az Eichen eltűnt és David indult felém.
-Ha ettől megőrülsz nézd mi vár rátok.-Húzott a karomnál fogva.

Elhúzott egy üveghez, mögötte Malia feküdt Scott karjában, mindketten haldokoltak.
-Nem akarok itt meghalni. Nem itt. Nem így.-Mondta Scottra nézve.
Elfordítottam fejem, de David visszafordította, hogy nézzrm tovább. Maliaék elhalványultak, majd Brettet és Lorit láttam, ahogy elüti őket egy autó és szívük megáll. A következő kép Liam volt, ahogy két fiú verte, míg a többi ember csak nézi őkez. Aztán Parrisht láttam, ahogy elkezdik lefagyasztani és haldoklik. Ott volt Theo is, ahogy ki van kötve egy rácsra és áramot vezetnek belé, végül ott volt mindenki kővédermedve.
Szemembe könnyek gyűltek és szipigva fordítottam el a fejem.
-Ó, ne sírj, lesz ennél rosszabb.-Lökött az üvegnek, mire az erdőbe kerültem.
-Hallgatnotok kellett volna Angira, mikor azt mondta, ne bízzatok bennünk.-Nevetett Henrietta.
Elindultam a hangja irányába és követtem a családom szagát.
Mikor odaértem, megláttam, ahogy ott térdelnek Henrietta, David, Jasper és Haley előtt.
-Engedjétek el őket!-Csaptam ki karmaim.
-Á-áá, mindent a szemnek, semmit a kéznek.-Helyezte Haley karmait Theo nyakára.
-Ereszd el!
-Semmi baj Angi!-Nézett a szemembe.-Semmi baj! Szeretlek! Érted? Mindig szerettelek! És mindig szeretni foglak!-Mondta, majd Haley kitépte a torkát.

Visítva tértem magamhoz Derek kanapéján, majd zokogva zuhantam vissza a puha párnák közé.
-Nyugalom!-Vont ölelésébe Theo, mikor elhallgattam.
Hasamon a kelleténél szorosabb kötés szorított, a vérem által hagyott fémes íz a számban keserűvé vált a látomás után.
Mikor sikerült minimálisan megnyugodnom, lepörgettem a történteket.
-Mi van Brivel és Livvel?-Kérdeztem mellkasába.
-Ki vannak ütve.-Mondta, majd nyomott egy csókot a homlokomra.
-Theo.
-Igen?
-Szeretlek! Bármit mondok, szeretlek, mindennél jobban.-Öleltem szorosabban.
-Én is téged Kicsim.-Bújt hozzám jobban.
-Ha hülyeséget csinálok, csak miattatok teszem.
-Tudom, de....
-Nincs de, most a ti életetek a tét.-Szakítottam félbe.