Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

3./ 2.

Angela:
A léptek az üres folyosón. A suttogások a sötétben. A kinyúló kezek a földből. A hangok, melyekből a nevedet hallod ki. Egy zsinór megpendítése, ami helyszíneket súg meg. Egy hangszigetelt szoba, egy lemezzel, amin semmi nincs mégis kulcsa lehet a probléma megoldásának. Az álomban értelmetlen dolgok motyogása. Beszélgetés valakivel egy üres szobában. Elindulni, amerre a GPS mondja, pedig nincs is bekapcsolva.
Ezeket mind levonhatnánk a bolondság tüneteinek, pedig a magam fajtának ez normális és segít. Újabb dolgokkal próbálkoztam, hogy megtudjam kit öltek meg és hol, míg a többiek keresték az illetőt. Lydiaval és Allisonnal Scottéknál maradtunk, hogy megtudjunk bármi használható dolgot az újabb áldozatról. Aiden és Derek pedig maradtak biztosításként, ha baj lenne.

Már egy órája próbáltunk kiindulni a fájdalomból, amit éreztem, de nem lyukadtunk sehova. Elkezdtük a bestiáriumot kutatni, de valahogy nem találtunk megoldást az égető fájdalomra.
-Ennek így semmi értelme!-Fakadtam ki.-Induljunk el mi is, hátha találunk valamit, vagy...
-Te látsz engem.-Hallottam egy mély hangot, mire forgolódni kezdtem.
-Mi a baj?-Kapta rám a tekintetét Derek.
-Semmi.-Vágtam rá, majd felálltam az asztaltól.-Mért nem próbálkozunk mással?
-Tudok segíteni.-Mondta a hang.
-Mint például mivel?-Dörzsölte az arcát Lydia.
-Írás! Rajz! Akármi!-Nyitottam ki a füzetem.-Sötétítsetek be!-Vettem elő egy ceruzát.
Összenéztek, de végül Lydia bólintott és elkezdték elhúzni a függönyöket, valamint leoltani a lámpákat.
-Hozom a lámpát.-Kezdett el kutakodni Allison.-Megvan!-Tette le élem pár perccel később.
-Csak kérdezned kéne.-Szólalt meg újra az ismeretlen hang.
-Oké, mehet.-Néztem Allisonra, mire felkapcsolta a lámpát.
Ahogy belenéztem minden érzékem kikapcsolt. A kezem magától mozgott a rajzalapon és valószínűleg kívülről úgy néztem ki, mint akit démon szállt meg. A lap fölé görnyedve folyamatosan írtam a szavakat, miközben az idő megszűnt és arról is elfeledkeztem, hogy hol vagyok.
-Kapcsold ki!-Szólalt meg Aiden, mire a lámpa fénye kihunyt, én pedig az asztalra esve feküdtem.
-Angi.-Tette kezét a vállamra Derek.
-Mi a fene az a Shax?-Néztem fel.
-Egy démon faj.-Hallottam az ajtón belépni a hang tulajdonosát.
-Te meg ki a franc vagy?-Remegett meg Lydia hangja.
-Te vagy aki megmentett az erdőben.-Néztem szemeibe, melyek más-más színben pompáztak.
-Szólíts Jace-nek.-Mosolyodott el.
-Mi ez az egész?-Kapkodta a tekintetét Allison.
-Hívjátok a többieket.-Mondtam, de nem vettem le a szemem Jace-ről.

***

-Szóval azt mondod, hogy ez a valami egy démon volt?-Nézett Jace-re Stiles, miután megkaptuk a válaszokat.
-Mint az, ami megtámadta Angelat az erdőben.-Mutatott rám.
-Honnan tudod a nevem?-Kaptam rá a tekintetem.
-Mindegyikőtökét tudom.-Vont vállat.
-Hányan vannak ilyen démonok?-Nézte a földet Scott.
-Több, mint ahány csillag van az égen.
-És ti hányan vagytok ilyen...
-Árnyvadászok?-Szakította félbe Maliat Jace, mire Malia csak bólintott.-Sokan, de nem elegen.
-És hol vannak a többiek?-Nézett fel Mason.
-A központban. Alec, Izzy és Clary ott maradtak ellenőrizni pár dolgot.
-Ők a sokan, de nem elegen?-Kötött bele Theo.
-Nem, ők a családom.
-És mért kéne megbíznunk benned, vagy egyáltalan elhinnünk, amit mondasz?-Lépett előrébb Liam.
-Nem kell és tetszik, hogy ilyen bizalmatlanok vagytok.-Mosolyodott el Jace.
-Mégcsak a teljes nevedet sem tudjuk.-Méregette Jace-t Hayden.
-Jace Wayland.-Mondtam vele egyszerre.
-Honnan tudtad?-Nézett rám Daniel.
Lesütöttem szemeimet és becsuktam azokat, miközben az álmok emlékei felelevenültek bennem. A hangok, a kiabálások, a képek, a visítások, mindent újra átéltem és szédülve nyitottam ki a szemem.
-Már álmodtam vele.-Néztem fel rá.-Jace Wayland, Isabelle és Alec Lightwood és Clary Fairchild, igaz?-Léptem közelebb Jace-hez.
-A monitorokon nem tűntél ilyen parának.-Húzta fel szemöldökét meglepetten.
-Milyen monitorok?-Kérdezte ingerülten Alec.
-Az egész világot figyeljük és számon tartjuk a démonokat.
-A központban.-Mondtam magam elé, majd közelebb léptem hozzá.-Az hol van? Vigyél oda!
-Nyugalom Angi.-Mosolyodott el.-Ez nem így m...
-Az ártatlanok védelme a feladatotok, nem?-Szakítottam félbe és elkaptam az alkarját.
-De igen.
-Akkor vigyél oda, hogy megmentsük Beacon Hillst.-Néztem mélyen a szemeibe.
-Oké, legyen. Holnap indulunk.
-Ha Angi megy, minket sem hagyhatsz itt.-Szólalt meg Derek.
-Sejtetettem.-Biccentett.
Elmosolyodtam, ő pedig viszonozta a gesztust. Nem bíztam benne, de talán kiindulási pont lehetett a központ.

***

Aznap este már két vendég aludt a házunkban, de mégis valami kellemes érzés terjedt szét a testemben, miközben a dolgokon agyaltam és néztem a férfit, akit szeretek alvás közben.