Testvériség? Szövetséges? Ellenség?-Teen Wolf 2.-3.-4. Rész (✔️)

4./ 20.

Skyler:
Megint ott vagyok a buliban. A zene hangosan szól, az emberek táncolnak. Murphy most ment ki inni valóért nekünk, így egyedül állok itt. Hope eltűnt Bennel, a többiek pedig szétszórtan buliznak. Összefonom a karom a mellkasom előtt és arrafelé nézek, ahol Murphy eltűnt az előbb. Aztán Sharmila és Craig lép oda hozzám.
-Szia Sky.-Mosolyog rám, én pedig viszonzom a gesztusát.
-Hali. Hogy érzitek magatokat?
-Remekül, jó a hangulat.-Karolja át Craig Sharmilát.-Te?
-Én is, jó kicsit kikapcsolni.-Bólintok mosolyogva, majd beszélgetésbe bonyolódunk, ám egy idő után Sharmila rám néz.
Mélyen belefúrja tekintetét az enyémbe. Bájosan elmosolyodik, mégis utólag inkább egy kígyóra emlékeztet, ezt persze az álmomban nem tudom.
-Szerintem fejest tudnál ugrani a tetőről a medencébe.-Mondja határozottan, mégis ott marad az az ártatlan mosoly az arcán.
A testemet furcsa melegség önti el, az érzékeim eltompulnak, a testem magától mozdul, s indul el az emeletre, ahol aztán kitudok mászni a tetőre. Sharmila, mint egy támogató, jó barát caplat mellettem, Craig pedig az ő kezét szorongatva a nyomunkban halad.
Aztán kimászom az egyik ablakon a tetőre, ám mikor kiérek, valaki lelök onnan. Craig az. De ezt csak úgy látom, hogy közben zuhanok. Mielőtt földetérek, becsukom a szemeim, aztán levegőért kapva, könnyes szemekkel riadok az ágyamban.
-Semmi baj Kicsim.-Ölel magához rögtön Murphy, én pedig hozzábújok.-Itt vagyok, túlélted.-Szorít magához, mire arcomat a mellkasába fúrom.
-Megint megtörtént.-Szipogok.
-Tudom, de megmentettelek. Már biztonságban vagy, velem.-Simogatja hatalmas tenyerével a hátam, miközben magamba szippantom az illatát.

Hope:
-Át kell mennünk Sky-ékhoz!-Pattannak ki a szemeim, miután a Murphy által kialakított mező eltűnt.
-Mi a baj?-Néz rám ijedten Ben.
-Rémálma volt, nincs jól.-Kezdek öltözni, ám egy pillanatra megállok.-Te nem aludtál?-Nézek rá.
-Néztem, ahogy alszol.-Mosolyodik el, mire az én ajkaim is felfele görbülnek.-Szeretlek.-Adok egy gyors csókot ajkaira, majd folytatom a készülődést.
-Én is téged.-Mondja, miközben ő is öltözni kezd.
Olyan csendben osonunk ki a házból, amennyire csak tudunk, majd legalább annyira halkan megyünk be Skylerék házába, aztán a szobájába, ahol már Connor is ott van Murphy-n kívül és a könnyes arcú Sky-t nyugtatják.
-Kicsi, itt vagyok.-Bújok oda hozzá és magamhoz ölelem.
-Ho...honnan tudtad?-Kérdezi szipogva, s hozzám bújik, mint egy kisgyerek.
-Murphy üzent telepátián.-Nézek az említett fiúra.-Plusz, mintha éreztem volna.
-Kicsit lehetünk kettesben Hope-pal?-Néz végig a három fiún, s megtörli arcát.
-Ha baj van, kint leszünk.-Bólint Connor, majd kimegy, a többiek pedig követik őt.
-Semmi baj.-Simítom ki kócos tincseit az arcából.-Biztonságban vagy.
-Murphy és köztem kialakult egy...
-Kötelék, tudom.-Nézek a szemébe.-Árnyékcsókolta lettél, mikor Murphy visszahozott.
-Igen, de még nem tudom kezelni. A boszorkányság még csak-csak megy, de ez még nem. Néha magától becsúszok Murphy fejébe, érzem, amit ő és vannak szellemek.
-Milyen szellemek?-Kapom fel a fejem.
-Hát, ők nem beszélnek. Csak lebegnek az arcom előtt. Némelyik nagyon ijesztő és olyan, mint egy halálfej. Tudok hozzájuk beszélni, de ők nem válaszolnak.
-Ilyeneket én is láttam már. Nem én személyszerint. Vagyis de, csak olyan volt, mintha valaki fejében lettem volna.-Kezdek gondolkozni és akkor beugrik.-Craig. Craig Sharmila árnyékcsókolta társa.
-Szóval érzi, ha Sharmila bajban van.-Nézi a kezét Sky.-Lehet őt is megbűvölte és azért lökött le a tetőről.
-Ő lökött le?-Villannak fel a szemeim idegességemben.
-Sharmila bűvölt meg, hogy másszak ki a tetőre, aztán Craig lelökött. Gondolom úgy tervezték, hogy majd Sharmila visszahoz és akkor hozzá fogok kötődni.
-Lehet, hogy nem az Udvarba jutnak vissza, hanem a hullaházba.-Leszek egyre idegesebb.
-Hééé-teszi kezét az enyémre Sky.-Mi nem ölünk, higgadj le.
-De téged bántottak! Megpróbáltak megölni!
Sky számomra olyan, mint egy kistesó, ha baja esne, vagy meghalna, én nem bírnám ki. Nem élném túl. Nem voltam mellette, mikor baja esett és ezért szörnyen haragszom magamra. Majdnem meghalt és én nem voltam vele, hogy megvédjem.
-De túléltem és Murphy-vel kialakult köztünk ez a kötelék és szerelem. Kérlek higgadj le, mert nem akarom, hogy hirtelen felindulásból cselekedj és bajod essen.-Néz a szemembe és a hangja könyörgőre vált, én pedig lehunyom szemeim.
A kint álló Ben szívverése segít abban, hogy szép lassan megnyugodjak.
-Ígérem, hogy többet nem hagylak magadra és nem hagyom, hogy bajod essen.-Nézek a szemébe egy mély légvétel után.
-Ez nem a te hibád volt Hope.-Ölel magához.-Nem a te hibád volt.-Suttogja, s a hátam kezdi simogatni, nekem pedig könnyek szöknek a szemembe.