golden rabbit ~ jikook | ✔

Prológus

- Faszfej - forgattam meg a szemeimet, miután zsebre tettem a fegyverem és a földön fekvő volt alkalmazottamra pillantottam.

Felkeltem a székemből és kisétáltam az irodámból, hogy az embereim el tudják tűntetni a holttestet és a lövéstől keletkezett vértócsát. Már a szagától is rosszul voltam, de ez egy ilyen munka, szóval nem tehetek ellene semmit. Nem én választottam ezt, apámtól örököltem, én pedig nem akartam rá szégyent hozni, szóval halála után átvettem Korea egyik bérgyilkos szervezetének, ismertebb nevén a Bong Rabbitnak a vezetését. Napi szinten ölettem vagy öltem meg nagyképű csaló embereket, akik a sok pénzük miatt istenítették magukat, de hamar rá kellett, hogy jöjjenek: A pénz lófaszt sem ér.

A legjobban azt utáltam, ha valaki nem tette azt, amit én mondtam. Én vagyok a főnök, szóval azt teszed, amit mondok és, amikor mondom. Nincs olyan, hogy majd később, ahogy olyan sem, hogy nem akarom. Sajnos Minjun is ezért kapott két golyót a fejébe, pedig már négy éve nekem dolgozott. Ki a faszt érdekel, hogy az unokatesóját kellett volna kinyírnia? Ezért kap pénzt, szóval nem kellett volna könyörögnie, hogy vegye át valaki helyette a ma esti programot.

Úgy döntöttem, hogy összehívom a "kis" csapatomat, hogy elbeszélgessek velük a ma történtekről. Általában mindig a hatalmas konferencia teremben hívtam őket össze, hiszen oda kellemesen befért mindenki, plusz még helyet is tudtak foglalni, nehogy valaki rosszul legyen az őszinte, de olykor túlságosan agresszív szavaimtól.

- Nos, úgy látom ennyi idő után sem sikerült felfognotok, hogy a Bong Rabbit nem egy Máltai Szeretetszolgálat - mondtam, miután beléptem a terembe, ahol már mindenki engem várt. - Sajnos erre Minjunnak is rá kellett jönnie, ugyanis most éppen a sírját ássák valahol a kert végében. Azt hittem, hogy azért öt év alatt csak felfogtátok, hogy ennek az egész szervezetnek mi a lényege, de ezek szerint tévedtem. - sóhajtottam fel, majd karba tettem a kezeimet és végignéztem a több, mint kétszáz emberen, akik nekem szentelték az összes figyelmüket.

Bevallom őszintén, imádtam, hogy ennyire tiszteltek engem és féltek tőlem. Nem vagyok hidegvérű gyilkos, sem pszichopata, csupán azokkal végzek, akik megérdemlik. A Bong Rabbit a családom és az összes embert bármikor, bárhol megvédem, hiszen elvárom, hogy ők is ezt tegyék velem, ha olyanra fordul a helyzet. Ételt adok nekik, luxusban élnek és még fizetést is kapnak, de cserében elvárom, hogy keményen dolgozzanak és semmilyen hibát ne kövessenek el, ami veszélyeztetheti a szervezet titokban maradását.

- Én vagyok a főnök, ti pedig azt csináljátok, amit én mondok! - folytattam komoran. - Nem érdekel, hogy kit akartok megölni vagy kit nem. Ha én azt mondom, hogy te megölöd a lányod férjét, akkor rohadtul meg fogod tenni azt. - mutattam az első sorban ülő Jihura, akinek a való életben is van egy lánya, így tökéletes példa volt az előbb említettekre. - Fizetek nektek, még hozzá nem is keveset, szóval elvárom, hogy azt csináljátok amit mondok és úgy, hogy a szíveteket, lelketeket beleteszitek. Azt is elvárom, hogy tiszteljetek engem és ne beszéljetek ki a hátam mögött, mert akkor azonnal mehettek Minjun mellé. Ha valaki hazudni mer nekem vagy eltitkol előlem valamit, akkor szintén ez a sors vár rá, szóval ajánlom, hogy ne legyetek olyanok, mint az elkényeztetett hazug faszfejek, akikből egyre több van! - néztem végig újra a termen és megdörzsöltem az állam, majd egy eleresztettem egy félmosolyt, hiszen jó volt látni, hogy mindenki komolyan vesz.

A mögöttem álló Woojinre pillantottam, aki némán hallgatta a monológomat, de kezében ott volt a fegyvere, ha esetleg valakit meg kellene díjazni egy golyóval. Woojin volt a jobb kezem, mondhatni ő nevelt fel engem, hiszen apámnak nem volt sok ideje rám a munkája miatt, anya pedig a szülésem közben meghalt. Iszonyat hálás voltam neki, apámként tekintettem rá, ezért nem is volt kérdés, amikor én kerültem a vezetői székbe, hogy ki lesz a segédem, és kire fogom majd bízni a legfontosabb papírok kezelését. Eddig nem okozott csalódást és hiába volt már hatvan felett, nem látszott rajta, hiszen az évek alatt rendesen kigyúrta magát és mindig is odafigyelt az egészségére.

- Remélem érthető volt, hogy mit akartam a tudtotokra hozni és meg is értettétek. Ha bármilyen kérdésetek van, akkor továbbra is az irodámba találtok meg, de aki kopogás nélkül mer bejönni, annak levágom az összes ujját és megetetem vele. További kellemes napot mindenkinek és köszönöm, hogy végig hallgattatok! - hajoltam meg, majd kicsit sem törődve a hatalmas tapstengerrel, azonnal az irodám felé vettem az irányt, hogy ihassak egy kávét.

Sziasztok!
Itt is lenne az új történet, ami egy kicsit más lesz, mint az előző irományaim. Remélem elnyeri majd a tetszéseiteket és velem tartotok ebben az izgalmas, szerelmi történetben, ahol Jungkook egy maffia vezér, Jimin pedig egy átlagos fiú, aki rosszkor volt, rossz helyen, ezzel belekeverve magát a maffia életbe.

2018. 06. 13.