golden rabbit ~ jikook | ✔

64. fejezet

- Mindjárt jövök, csak fizetek - keltem fel az asztaltól, mire Minju kikerekedett szemekkel bámult rám.

- Helyettem? - kérdezte, amit egy bólintással díjaztam. - Nem kell! Mármint úgy gondoltam, hogy majd én fizetek.

- Lány fizessen? - ráncoltam össze a szemöldökeimet. - Biztos, hogy nem. - mondtam, azzal a pult felé siettem, hogy valóban én fizessek, ne ő.

Elégedett mosollyal sétáltam vissza Minjuhoz, aki látszólag még mindig nem békült ki a helyzettel, mi szerint én fizettem helyette is.

- Figyelj, úgy illik, ha fiú fizeti a lány ebédjét is. Legközelebb, ha megyünk valahova, akkor majd te fizetsz, oké? - próbáltam alkudni vele, hátha megbékél a helyzettel.

- Legközelebb? - pillantott rám és látszólag nehezére esett visszatartani a mosolyát.

- Hát igen, miért ne? - vontam meg vállaimat és jeleztem neki, hogy mehetnénk már.

- Megbeszéltük - harapta be alsó ajkait, majd zavartan oldalra pillantott.

Jobbnak láttam, ha szó nélkül elindulok, hiszen a fantáziám rendesen beindult az apró cselekedéstől, amit nem is direkt csinált. Most volt fél kettő, szóval lassan haza kelleme már mennem, de olyan jól érzem magam a lánnyal, hogy nincs kedvem hazamenni és folytatni a hülye papírmunkákat.

- Sietsz haza? - kérdezte Minju, mintha belelátott volna a fejembe.

- Igazából nem.

- Van pár utcányira egy park, ha gondolod elmehetnénk oda - vetette fel az ötletet, mire én bólintottam egyet, hiszen tetszett az ötlet.

Rá kellett jönnöm arra, hogy Minju egy nagyon vicces és őszinte lány. Egészen kicsi kora óta tevékenykedik az apja mellett és mindenképpen az utódja szeretne lenni, mert nagyon megtetszett neki a maffia. Elmondta azt is, hogy legjobban verekedni szeret, amit amúgy nem néztem volna ki belőle. Vaságyastól lehet ötven kiló a lány, szóval egyszer megnézném verekedés közben, mondjuk egy kétajtós szekrény ellen. De a legjobban talán az tetszett benne, hogy lehet vele poénkodni, nem sértődik meg, ha teszek pár vicces megjegyzést. Akárhányszor valami pozitív dolgot mondtam neki vagy éppen rá, mindig a haját kezdte csavargatni zavarában.

- És, hogy hogy nincsen barátnőd? - tért rá a témára, amit én eddig szándékosan kerültem.

- Ez egy bonyolult történet - vakartam meg a tarkómat zavaromban.

- Ráérünk, nem? - mosolyodott el, aminek következtében apró gödröcskék jelentek meg az arca két oldalán.

- Nem vagyok oda a tartós kapcsolatokért - mondtam és igazából ez nem is volt teljes egészében hazugság.

- Miért?

- Szeretek szabad ember lenni és szerintem a világ egyik legrosszabb érzése, ha el vagy kötelezve - bámultam a földet, hiszen annyi bátorságom már nem volt, hogy a szemeibe nézzek.

- Azért nem olyan rossz érzés, ha el vagy kötelezve. Mármint nekem a leghosszabb kapcsolatom három év volt és én imádtam minden percét. - mosolyodott el mondandója végére. - Ha jól sejtem, akkor neked még nem volt rendes kapcsolatod?

- De, volt már - sóhajtottam fel és eszembe jutott Jimin, akit mostanában rendesen elhanyagolok.

- Valóban? Milyen hosszú volt?

- Több, mint fél év - nyeltem egy aprót és szerettem volna minél hamarabb lezárni ezt a témát.

- És nem tetszett?