golden rabbit ~ jikook | ✔

40. fejezet

- Azért az én ágyamon kényelmesebben elférünk, mint a tiéden, igaz? - fordultam szembe Jiminnel, miután fürdés után kiterültem az ágyamon.

- Meg ez az ágy kényelmesebb is, mint az enyém.

- Tudom - nevettem fel, majd közelebb csúsztam hozzá és a kezéért nyúltam.

Belecsúsztattam a kezét az enyémbe és nem bírtam mosolygás nélkül hagyni, hogy mennyivel apróbb a keze az enyémnél. A számhoz emeltem és egy apró puszit nyomtam az övére, majd a mellkasára hajtottam a fejem és átkaroltam a derekát. Nem sokszor volt rá példa, hogy csak feküdtünk az ágyban és egymáshoz bújtunk, mert vagy nem volt időm rá vagy sokkal jobban vágytam az esti hancurra.

- Olyan jellegzetes Jimin illatod van, imádom - fúrtam bele még jobban a fejem a mellkasába, mire felkuncogott.

- Ilyenkor olyan édes vagy - vezette ujjait a hajamba, de lehetett hallani hangján, hogy mosolyog.

- Csak ilyenkor? - kaptam fel a fejem, mire mosolyogva megrázta az övét és lehajolt, hogy ajkaimra hajolhasson.

- Mindig az vagy, kivéve, amikor embereket ölsz - mondta két csók között.

- Jogos - nevettem fel, majd apró köröket kezdtem rajzolni Jimin hátán és fejemet visszadöntöttem a mellkasához.

Órákig csak feküdtünk, ő a kissé még nedves tincseimmel játszadozott, én pedig a hátára rajzoltam különböző formákat, de nem bántam, hogy nem beszélgettünk. Jimin illata megnyugtatott engem, képes lettem volna elaludni, de nem szerettem volna már nyolckor kidőlni, ezért egy ásítás kíséretében kibújtam a karjai fogságából.

- Nem szeretnél filmet nézni? - vetettem fel az ötletet, mire Jimin megrázta a fejét. - Akkor mihez lenne kedved?

Kérdésemre nem válaszolt, helyette megragadta a pólómat és visszahúzott magához, majd megcsókolt. Elmosolyodtam mohóságán, de belementem a játékba, miszerint Jimin irányít, nem én. Az álmosság azonnal kiment belőlem, amint  bevezette ujjait a pólóm alá és feltérképezte az egész felső testemet és megállította a kezeit az alsóm vonalánál.

- Azt csinálsz, amit szeretnél Jimin-shii - hajoltam el annyira tőle, hogy ezt a pár szót ki tudjam nyögni, majd ismét az ajkaira tapadtam.

Nem is késlekedett sokat, jobb kezét azonnal becsúsztatta az alsómba, mire felsóhajtottam. Fogalmam sincs, hogy utoljára mikor ért hozzám valaki. Akárhányszor lefeküdtünk Jiminnel, mindig én kényeztettem őt, ő sosem ért úgy hozzám, ahogy régóta szerettem volna. Persze nem akartam ráerőltetni semmire, mert ki tudja, hogy a gyökér exe mikre kényszerítette, de azért hiányzott már az érzés.

- Cseréljünk helyet - vállt el ajkaimtól, mire bólintottam egyet és már le is vágódtam mellé, hogy fölém tudjon mászni. - Tudod, Seokho sosem engedte, hogy hozzá érjek, hacsak ő nem akarta. - erőltetett magára egy mosolyt.

- De én nem Seokho vagyok - nyúltam az álla alá, hogy szemeimbe nézzen, hiszen eddig a mellkasomat pásztázta. - Szóval akkor érsz hozzám és úgy, ahogy te szeretnél. Mivel a pasid vagyok, nem a főnököd vagy tökök tudja mid. Oké? - kérdeztem, mire bólintott egy aprót.

- Oké Jungkook - nyomott egy apró puszit a számra, majd a nyakamat vette célba.

Hátradöntöttem a fejemet és kiélveztem, hogy ennyi idő után végre mert lépni Jimin és nem érdekli, hogy Seokho miket nem engedett meg neki. Félénken, még is határozottan lepte el csókokkal a nyakam különböző pontjait, majd a kulcscsontjaimat is, ameddig a póló engedte. Kiegyenesedett, én pedig értettem a célzást, hogy fölöslegesnek tartja a pólómat, ezért meg is fosztottam magam a ruhadarabtól.

- Olyan izmos vagy - vezette végig ujjait a hasamon, majd beharapta az alsó ajkát. - Imádom. - használta a szót, amit én az illatára jegyeztem meg.

Lemászott rólam és leült mellém, majd egy gyors csókot nyomott a számra, de kezét már útnak is indította. Bevezette ismét az alsómba, de most nem állt meg ott, ahol az előbb, hanem mozgatni kezdte a csuklóját. Lecsúsztattam magamról az alsóm, így teljesen hozzám férhetett, amit egy mosollyal díjazott. Beharapott ajkakkal figyeltem őt és próbáltam magamba fojtani a kitörni készülő nyögéseket, de egyre nehezebben ment, hiszen Jimin gyorsított a tempón. Hangosan felnyögtem, amikor megéreztem puha ajkait a farkamon és az alattam lévő lepedőbe parkoltam.

- Ez így nem lesz jó - jegyeztem meg, miután mozgatni kezdte a fejét. - Túl régen értek már így hozzám. - vettem egy mély levegőt és összeszorítottam a fogaimat.

Jimin felpillantott rám, én pedig menten azt vittem, hogy elmegyek attól az ártatlan nézéstől, hogy szemeimbe nézett. Fordítottam a helyzetünkön, így most már alattam feküdt. Szó nélkül fosztottam meg a pólójától és az alsójától, mert nem bírtam már visszatartani magam, hiszen az előbbi nézése mindent elintézett. Hogyan tud valaki ilyen ártatlanul nézni, miközben ezt csinálja? Ilyen lehetséges egyáltalán? Ajkaira tapadtam és szenvedélyesen kezdtem csókolni őt, miközben ujjaimat útnak indítottam a fedetlen testén. Jeleztem neki, hogy húzza maga alá a lábait, így könnyebben hozzá tudok férni.

- Érezni akarlak Jimin - suttogtam szájára, mire értetlenül pillantott rám. - Mármint mit szólnál, ha gumi nélkül csinálnánk? - nyaltam meg az ajkaimat, miután felvetetettem az ötletem.

- Oké - bólintott egyet.

Elmosolyodtam, hiszen olyan rég óta érezni szeretném őt úgy és kicsit hihetetlennek is tartom, hogy ilyen lazán belement. Egy utolsó csókot nyomtam a szájára, majd elhelyezkedtem és löktem egyet a csípőmmel. Jimin nyögött egy hatalmasat, miután végre benne voltam, ujjait a vállaimba nyomta, de már én sem bírtam csendben maradni. Túl rég óta vártam már, hogy ez megtörténjen.

[...]

- Sietek haza - köszöntem el Jimintől másnap reggel, ugyan is meg voltam hívva egy üzleti ebédre, ami a házamtól számítva két órára volt. - Szeretlek. - adtam egy gyors puszit a szájára, majd kezembe vettem a táskámat és már ki is rohantam a szobámból.

Hallottam, hogy motyogott valamit, de nem hiszem, hogy képes volt felfogni a dolgokat, hiszen alig pár perce ébredt fel. Az este jobban elhúzódott, mint gondoltam, de egyáltalán nem bántam, hiszen rohadtul élveztük mind a ketten. Igaz, hogy nem aludhattam többet öt óránál, de megérte, szóval nem panaszkodtam. Woojin már várt rám a garázsban, mert már így is késésbe voltunk. Fél órája úton kellene lennünk, de sikeresen eltököltem az időt, így száguldhatunk, hogy visszanyerjük az elvesztegetett perceket.

- Annyira nincs kedvem ehhez - sóhajtottam fel, miután kihajtottam a garázsból.

- Szerinted nekem van? Csak a kaja miatt jöttem el veled. - nevetett fel, majd a rádióhoz nyúlt, hogy bekapcsolhasson valami zenét.

- Nem értem, hogy minek hívnak el, ha tudják, hogy órákra lakunk tőlük.

- Nem értem, hogy minek megyünk el, ha órákra lakunk tőlük - nevetett fel Woojin, mire megadóan sóhajtottam.

- Mert kötelező. Ha nem megyünk el, akkor mi leszünk a szarok, ahhoz meg nincs kedvem, hogy mindenki a Bong Rabbitről beszéljen.

- Igazad van kölyök. Inkább hallgassunk valami retro zenét. - nyomogatta a rádiót, amíg meg nem találta az ő korosztályához illő csatornát.

- Jobban szeretem a modern zenéket, de mivel elkísértél, ezért most az egyszer hallgathatunk azt, amit te szeretnél - pillantottam rá, mire büszke mosoly jelent meg az arcán.