golden rabbit ~ jikook | ✔

18. fejezet

- Szerinted, ha előbb kapnám el, mint a rendőrség, akkor mennyi pénzt kaphatnék érte? - kérdezte Seokmin, miután közöltem vele, hogy hallottam a Golden Rabbitről.

- Szerinted, ha a rendőrségnek nem sikerül elkapni őt, akkor neked fog? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire ő látványosan elgondolkodott.

- Az itteni rendőrséget ismerve igen. Szerintem rohadt sok esélyem lenne velük szemben.

- Akkor sok sikert hozzá ember - veregettem meg a hátát, majd kikerülve őt indultam meg az udvar felé. - Gyökér - motyogtam Woojinnek, aki látszólag jót szórakozott az előbb lefolyó beszélgetésen.

- Hogy lehet valaki ilyen hülye? - kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

- Hülyének születni kell - indultam meg a kis szendvicsek felé, hogy kedvemre ehessek, amíg meg nem jelenik Mr.Hülyevagyok és el nem mondja a szokásos beszédét, amit biztosan két hete gondosan tanulgat.

- Szeretnél szerencse sütit? - biccentett Woojin az asztal túloldala felé, ahol egy hatalmas tálnyi édesség volt.

- Nem látom sok értelmét, de finom, szóval benne vagyok - nyúltam át a kaják felett és kettőt a kezembe vettem. - Úgy is valami faszság lesz ráírva, de mindegy.

- " Ha segítséget kérsz valakitől, meg ia fogod kapni. " - olvasta fel Woojin.

- " Annyira ügyes vagy, hogy rendet teremtesz mindenhol. " - olvastam fel az én sütimen álló üzenetet. - Persze, hogy rendet teremtek mindenhol, hiszen mindenkit kinyírok, aki csicska. - horkantottam fel, mire Woojin felnevetett.

- Látod még is igaz, ami a szerencse sütibe volt - vonta meg vállait.

- A te üzeneted szar volt, mivel sosem kérsz tanácsot senkitől, de mindegy.

Pont ekkor hallottam meg Seokmint, aki végre idetalált a saját udvarába. És már kezdetét is vette az unalmas szónoklat, amit alig bírtam ki nevetés nélkül. Vicc, amit egyesek csinálnak, de nem tudok ellene mit tenni, szóval el kell viseljem valahogy ezeket az álszent, gerinctelen embereket.

[...]

- Minden rendben volt? - kérdeztem Taehyungtól, miután sikeresen hazaértünk.

- Persze. Ha nem baj, hoztam fel Jiminnek pár csomag édességet.

- Nem baj - biccentettem egyet. - Nem várom el, hogy beszámolj mindenről, csak annyit szeretnék tudni, hogy még mindig hiányzik neki az apja és haza akar menni? - kérdeztem tőle mire megrázta a fejét.

- Azt mondta, hogy már nem akar annyira hazamenni, de az apja még hiányzik neki, de azt hiszem, hogy ez érthető.

- Persze, hogy érthető - bólintottam egyet.

Érthető, de soha többet nem fog találkozni vele, hiszen már nem él. Egyszer úgy is meg fogja tudni, de még nincs itt az ideje annak, szóval húzom az időt addig, ameddig csak tudom.

- Most elmehetsz, köszönöm, hogy vigyáztál rá - mondtam neki, mire bólintott egyet és már hátat is fordított, hogy a szobájába siethessen.

Bekopogtam Jiminhez, hiszen tisztában voltam vele, hogy még nem alszik. Az ajtó nyitódott, majd egy kócos hajú fiúval találtam szemben magam. Elmosolyodott, amikor megpillantott engem és már arrébb is állt, hogy bemehessek a szobájába.

- Minden rendben volt Taehunggal? - kérdeztem, miután leültem az ágya szélére.

- Igen, nagyon jó fej - foglalt helyet mellettem.