golden rabbit ~ jikook | ✔

61. fejezet

- Na milyen volt? - kérdezte Jimin, miután végre sikeresen ágyba jutottam.

Miután elköszönt tőlünk Minju, úgy döntöttünk Taehyunggal, hogy hazaindulunk, hiszen már nem láttuk sok értelmét annak, hogy ott maradjunk. Inni ittunk már, enni is ettünk, a beszédet is megtartotta már Hyonjun, szóval tényleg fölösleges lett volna ott állni és bámulni ki a fejünkből. Rosszul éreztem magam, amiért nem tudtam nem a lányra gondolni. Valami megfogott benne már az első pillanatban, de nem tudtam pontosan megállapítani, hogy még is mi. Akaratlanul is eszembe jutott a szinte tökéletes alakja és a vékony combjai. Rövid szoknyát viselt és egy egyszerű fehér inget, de olyan szinten jól állt neki, hogy szavak nincsenek rá.

- Nem volt semmi izgalmas - takartam be magam nyakig, miközben szembefordultam Jiminnel. - Hoztam neked muffinokat. De most már ne egyél, mert késő van már. Betettem őket a hűtőbe, úgyhogy majd reggel ehetsz.

- Köszönöm - mosolyodott el és közelebb csúszott hozzám. - Jin nagyon tehetséges.

- Úgy gondolod? - vontam fel szemöldökeimet, mire bólintott egyet.

- Lőni szerintem már tökéletesen tud, holnap meg megbeszéltük, hogy neki kezdünk az önvédelemnek és a verekedésnek.

- Köszönöm, hogy foglalkozol vele - vettem ki egyik kezem a takaró alól és végigsimítottam Jimin arcának jobb oldalán. - Hatalmas segítség.

- Végre valamire én is hasznos vagyok - motyogta, de a mosolyt nem lehetett levakarni arcáról.

- Szerintem már jó pár dologban segítettél, szóval eddig is hasznos voltál.

- Lehet - döntötte homlokát az enyémnek, majd egy apró puszit nyomott az arcomra. - Mennyire vagy álmos?

- El tudnék aludni, miért?

- Mindeegy - húzta el a szót, bár már ekkor leesett, hogy mire is szeretne kilyukadni.

- Ohh - villantottam ki fogaimat és egy határozott mozdulattal magam alá gyűrtem. - Mit szeretnél Jimin? - kérdeztem, hiszen szerettem volna, ha kimondja.

- Tudod te jól - harapta be alsó ajkait, mire én megráztam a fejem.

- Nem igazán.

- Most komolyan? - sóhajtott egy hatalmasat és zavartan oldalra pillantott. - Téged akarlak Jungkook. - mondta, nekem pedig nem kellett több, azonnal közelebb hajoltam hozzá és ajkaira tapadtam.

[...]

- Tessék, itt a reggeli kávéd - sétált be az irodámba Taehyung kopogás nélkül.

- Köszönöm, de tudod, hogy utálom, ha nem kopognak.

- Tudom - vonta meg vállait, mire a szemöldökeim felszaladtak a homlokomig.

- Tessék? - köszörültem meg a torkom, hiszen nem szoktam meg ezt a beszédstílust tőle.

- Minju - sóhajtott fel, mire a név hallatán akaratlanul is nyelnem kellett egyet.

- Mi van vele? - kérdeztem fapofával és igyekeztem a lehető legjobban elrejteni az érzéseimet.

- Nézd főnök, tudom, hogy csak az alkalmazottad vagyok, de szerintem a vak is észrevette, hogy nem voltatok tegnap közömbösek egymás számára, viszont neked itt van Jimin és... - kezdett teljesen kiakadni, mire én félbe szakítottam őt.

- Nem történt semmi Minjuval és nem is fog. Jól mondtad, nekem itt van Jimin és ennyi.

- Oké, akkor megnyugodtam és elnézést kérek, amiért tiszteletlen voltam - hajolt meg és már ki is sétált az irodámból, engem egyedül hagyva.

Vettem egy mély levegőt és idegesen túrtam a hajamba, majd hátradöntöttem a fejemet a székemben és csak a hófehér plafont bámultam hosszú percekig. Hát ilyen nyilvánvaló lett volna, hogy mennyire felkeltette az érdeklődésem Minju? Pedig próbáltam a lehető legjobban leplezni, de ezek szerint nem voltam elég ügyes. Kezembe vettem a laptopom és bepötyögtem a gépembe a lány nevét, majd hosszas gondolkodás után megnyomtam az entert és rákerestem. Az összes adata benne volt a gépben, én pedig mindent elolvastam róla. Most lett húsz éves, egyedülálló, apja örököse és még rengeteg információt kidobott róla, ahogyan a profil fotóját is. Lófarokba volt kötve a haja, egy aranynyakláncot viselt a képen és egy elegáns halvány rózsaszín inget. 

- Kopp-kopp - hallottam meg Jimin hangját, aki pár másodperc múlva már be is lépett az ajtón.

Azonnal bezártam az oldalt, a laptopomat pedig lecsuktam és az asztalom végébe csúsztattam. Kérdőn pillantott rám, mire én egy legyintéssel lezártam az ügyet. Nem szerettem volna neki magyarázkodni, hogy még is mi a fenét csináltam, amiről ő nem tudhat. 

- Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy hozzak-e kávét, de látom hoztak már neked.

- Igen, Taehyung az előbb volt olyan kedves és csinált nekem, de azért köszönöm - mosolyodtam el és kinyújtottam felé a kezemet, hogy jelezzem neki, hogy szeretném, ha közelebb jönne hozzám.

Ráült a bal combomra és átkarolta a nyakamat, majd egy reggeli csókkal üdvözölt. Hogy nézegethetek más lányt, amikor itt van ő nekem? Jiminnel nincsen tökéletesebb ember a Földön számomra, ezért is nem értem, hogy még is mi a fenét művelek.

- Hogy aludtál? - kérdeztem tőle.

- Jól, bár még aludtam volna pár órát. Te?

- Szintúgy. Este ismét kajára vagyok hivatalos és megint Taehyung jön velem. - mondtam neki, mielőtt még kimegy a fejemből.

- Mikor mehetek veled végre én? - biggyesztette le ajkait, mire elmosolyodtam cukiságán.

- Ami késik, nem múlik Jimin-shii - pöcköltem meg óvatosan az orrát, mire halkan felkuncogott,

- Lassan egy éve vagyok nálad, szóval szerintem már a kutyát sem érdekli, hogy mi lett Park Jiminnel. Azt is meg merem kockáztatni, hogy nem nem is emlékeznek már a nevemre.

- Ilyet ne mondj - sóhajtottam fel. - Biztos rengetegen emlékeznek rád és várják, hogy hazamenj.

- De nem fogok - vágta rá és én szerettem volna megnyugtatni, hogy de, haza fog, viszont tisztában voltam azzal, hogy ez soha az életben nem fog megtörténni.

- Inkább váltsunk témát - köszörültem meg a torkom és belekortyoltam a Taehyung által elkészített kávémba.

- Kihez mész este?

- Shin Min Seok - mondtam, mire Jimin szemei hatalmasra tágultak.

- De nem ő akarta minden áron elkapni a Golden Rabbitet? - kérdezte, amit egy apró bólintással díjaztam.

- De, ő lőtt vállon, viszont tegnap ő is ott volt és elnézést kért tőlem. Mivel a tévében közölték, hogy elkapták a Golden Rabbitet, ezért belátta, hogy tévedett és blablabla.

- Huh, ez zavaros, de a lényeg, hogy bocsánatot kért.

- Hát nem tudom, hogy mennyire volt őszinte, de legalább megtette. Este pedig pénzügyi dolgokról lesz szó, szóval muszáj lesz elmennem.

- Vigyázz azért magadra - ölelte szorosan magához. - Most már nem szeretném, ha bármi baj is történjen.

- Nem fog, velem lesz Taehyung, plusz majd vigyázunk - suttogtam a nyakába és próbáltam megnyugtatni őt.

Egy tízes skálán mennyire vagyok paraszt, amiért abban reménykedek, hogy Minju is ott lesz? Mindenképpen szeretnék vele beszélni, hogy tisztázzam a bennem zajló dolgokat. Bár eddig még egyszer sem láttam az apjával, azért reménykedni szabad, nem? Csak legalább még egyszer hagy beszéljek vele és utána végleg elfelejtem, mert itt van nekem Jimin, akit mindennél jobban szeretek.