golden rabbit ~ jikook | ✔

68. fejezet

- Soha többet nem nézek moziban horrort - túrt remegő kezekkel Jimin a hajába, mire muszáj volt felnevessek.

A film igazából nem volt valami nagy szám, vagyis én ennél egy fokkal jobbra számítottam. Szerintem kiszámítható volt, talán csak egyszer vagy kétszer ijedhettem meg. Jimin már akkor a kezemért nyúlt, miután lekapcsolták a fényeket és még csak reklámokat játszottak. Többször is rá pillantottam a film alatt, de szinte egész film alatt gumicukrot rágcsált, így nem tudtam neki csókot adni, hátha attól jobban megnyugodott volna.

- Nekem tetszett - vontam meg vállaimat, miközben sétáltunk végig a hosszú folyosókon, hogy visszajussunk a plázába.

- Legalább neked - mosolyodott el, majd kidobta a már teljesen kiürült gumicukros zacskót.

- Legközelebb akkor valami vígjátékot nézünk meg vagy valami mesét, jó? 

- Igen - bólintott és már nem is vágott annyira fancsali képet.

[...]

- Ígérem, nem maradok sokáig - adtam egy apró csókolt Jiminnek, mielőtt még elindultam, volna másnap.

Bűntudatom volt, amiért hazudtam neki, de nem tehettem mást. Azt hiszem ezt nevezik kegyes hazugságnak vagy minek. Kicsit késésben voltam, ezért gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb a parkolóba érjek és egy random kocsival útnak induljak. Lehet, hogy kicsit szabálytalanul száguldottam végig az utakon, de nem igazán érdekelt, hogy negyvennel többel megyek, mint kellene.

- Bocsánat, hogy késtem, csak elaludtam - nyitottam ki neki az anyós ülés felőli ajtót, mire legyintett egyet és mosolyogva szállt be mellém a kocsiba.

Ami azt illeti, tegnap miután hazaértünk a plázából, Jimin felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha együtt fürdenénk. Én pedig belementem, hiszen mostanában kevesebbet voltam vele, Minju és a munkám miatt is. Végül nem bírtam magammal és, amint elhagytuk a fürdőt, rávetettem magam. Szóval nem aludtunk olyan sokat, de nem bántam, mert nagyon élveztem a történteket és, ahogy láttam Jimin is.

- Semmi baj, én is csak pár perce lettem kész - kötötte be magát, majd rám pillantott.- Szóval mesélsz?

- Ömm, mit meséljek? - pillantottam rá és kihajtottam a főútra, hogy egyenesen az egyik kedvenc cukrászdám felé vegyük az irányt.

- Jihoonról - mondta, de nekem először le sem esett, hogy kire gondol.

Utána viszont leesett, hogy Jiminnek random kitaláltam egy nevet tegnap, nehogy gyanakodni kezdjenek, hogy ő igazából Park Jimin, akit elvileg a Golden Rabbit rabolt el már egy éve.

- Ohh, hát nem igazán tudom, hogy mit kellene róla mesélnem - sütöttem le a szemeimet.

- Ő az a fél éves kapcsolat, amiről beszéltél? kérdezte, mire bólintottam egyet. - És, akkor miért mondtad, hogy szabadságot akarsz? Látszólag minden rendben volt veletek tegnap.

- Látszólag - sóhajtottam fel. - Én szeretem őt, csak mostanában rengetegszer megfordul a fejemben, hogy kellene valami változatosság.

- Akkor ne forduljon meg ilyen a fejedbe Jungkook - vágta rá azonnal, én pedig egy kicsit meghökkentem a határozottságától. - Mármint én nem akarok beleszólni ebbe az egészbe, mert nincsen hozzá jogom, csak nem értelek. Tudod mit meg nem tennék azért, hogy valaki úgy szeressen engem, mint ahogy téged szeret Jihoon? Csak rá kellett nézni és láttad, hogy mennyire oda van érted.

- Valóban? - kérdeztem tőle, mire bólintott egy hatalmasat.

- Annyira bűntudatom van, hogy csókolóztunk, mert nem hinném, hogy megérdemli azt, hogy megcsalják. Ha tudtam volna, hogy van valakid, akkor eszembe sem jut, hogy szóba álljak veled.

Némán hallgattam, ahogy egyre inkább magát hibáztatja ezzel az egésszel kapcsolatban, pedig én kezdeményeztem azt a csókot. Kicsit meglepődtem azon, hogy ilyen sokat beszél, de látszólag bűntudata van és próbálja szebbé tenni ezt az egészet, de sajnos nem tud, mert már megtörtént. Nekem kell közöljem Jiminnel, hogy megcsókoltam Minjut és valószínűleg én leszek faképnél hagyva, amiért eddig titkoltam előle.

- Ez nem a te hibád - szólaltam meg végre, de még most is csak ennyire tellett.

- Szerintem meg de. 

- Miért lenne a te hibád Minju? Én csókoltalak meg, annak ellenére, hogy barátom van. Te nem tudtál róla, szóval kérlek szépen ne hibáztasd magad! - mondtam talán a kelleténél kicsit erélyesebben.

- Rendben - motyogta és zavartan kipillantott az udvaron.

Eljött az én időm, most rajtam volt a sor, hogy beszéljek, elmondjam neki, hogy mit is érzek, de valahogy nehezemre esett kimondta a gondolataimat.

- Én sajnálom, hogy megcsókoltalak és, hogy belekevertelek ebbe az egészbe. Nem kellett volna eljönnöm veled ebédelni, talán akkor nem ragadott volna el a hév. Én nagyon szeretem Jihoont, de úgy érzem, hogy meg kellett történnie ennek az egésznek, mert így valóban rájöttem, hogy őt választom és nem az egy éjszaka kedvelő énemet, mert azt legszívesebben felpofoznám. Csak tudod, ha elmondom Jihoonnak, hogy csókolóztunk, akkor teljesen jogosan ki fog akadni, én pedig rohadtul nem akarom elveszíteni őt. Meg amúgy sem tudna hova menni, mert én vagyok az otthona. - adtam ki magamból mindent, majd leállítottam az autót, hiszen időközben megérkeztünk a cukrászdához.

Nem szólt semmit, csak bámult maga elé és szája szélét rágcsálta, én pedig türelmesen vártam, hogy mondjon már végre valamit. Hosszú percek telhettek el, mire végre rám pillantott és idegesen a hajába túrt.

- Mi lenne, ha nem mondanád el neki? - kérdezte, de amint kimondta, már meg is bánta. - Nem, ezt mindenképp el kell mondanod neki, mert senki sem érdemli meg, hogy megcsalják. Mi lenne, ha rám fognád? Hogy rád nyomultam és mondjuk erősz... - kezdett ismét teljesen beindulni, mire én szavába vágtam.

- Nem fogok neki hazudni. Nagyon remélem, hogy meg fog hallgatni és elmondhatom neki, hogy mit miért tettem. Legalább ebben nem akarok neki hazudni, ha már ennyit kamuztam neki mostanában. - döntöttem fejemet a kormányra és egy hatalmas sóhaj hagyta a el a számat.

Minju végigsimított a hátamon és próbált biztatni, miszerint nem fog rám megharagudni Jimin és bármennyire szerettem volna, hogy így történjen, tudtam jól, hogy össze fogom törni, amikor közlöm vele, hogy mi történt.

Végül jobbnak láttam, ha hagyjuk ezt a témát és bemegyünk végre a cukrászdába, mert már egy órát eltököltünk a lelkizéssel, de nem bántam, mert jól esett kiönteni neki a szívét. Elterveztem, hogy miután hazamegyek leülök beszélni Jiminnel és elmondok neki mindent, mert megérdemli, hogy tudjon róla.

Finomabbnál finomabb sütik voltak mindenhol, de nem voltam éhes. Már most tiszta ideg voltam és nem is igazán tudtam törődni Minjuval, aki próbálta valamennyire oldani a szorongásom, de most sajnos ő is kudarcot vallott. Mesélt vicces történetek, amik vele történtek meg, például, hogy egyik üzleti vacsorán beakadt a gyűrűje az asztal terítő sarkába és sikeresen lerántotta a hófehér terítőt és a rengeteg tányért, pohárt és evőeszközöket. Ez egy picit jobb kedvre derített, hiszen elképzeltem, ahogy vörösödő fejjel nem győz bocsánatot kérni, a házigazdát pedig gondolom a szívinfarktus kerülgette a sok törött dolog láttán. Végül valahogy még is sikerült jobb kedvet varázsolnia nekem, még ha egy rövid időre is, de nem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha hazamegyek és bevallok mindent Jiminnek. Értékeltem, hogy ilyen kitartó volt, talán Minju valóban egy nagyon rendes lány.