golden rabbit ~ jikook | ✔

6. fejezet

Zsebre dugtam a kulcsot és már be is léptem a szobába. Jimin látszólag nem számított rám, hiszen ijedten fordult az ajtó felé. Az ágya szélén ült és a padlót bámulta, amikor pedig megpillantott engem, felsóhajtott. Becsuktam magam után az ajtót, majd odasétáltam mellé és leültem a jobb oldalára.

- Miért nem alszol még? - kérdeztem tőle, mire hangosan kifújta az eddig bent tartott levegőjét.

- Nem tudok - suttogta, mire elmosolyodtam.

- Akkor próbálj meg. Nem hoztak neked pizsamát? - kérdeztem tőle.

- De.

- Akkor miért vagy még mindig a tőlem kapott ruhákban? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire ő megvonta a vállait.

- Megnyugtat az illatod - válaszolta, amitől egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.

- Igen?

- Azt hiszem - motyogta, majd a póló aljával kezdett el szórakozni.

- Aludjak itt veled? - haraptam be az alsó ajkam, mire ő azonnal rám kapta a tekintetét.

- Szabad ilyet?

- Én vagyok a főnök, szóval az lesz, amit én mondok - keltem fel mellőle, majd jeleztem, hogy keljen fel ő is.

Az ajtóhoz mentem és bezártam azt, hiszen nem volt szükségem hívatlan vendégekre az éjszaka közepén, akik "véletlen" jöttek be ebbe a szobába. Jeleztem Jiminnek, hogy feküdjön le az ágyra, én pedig befeküdtem mellé. Mivel csak egy takaró volt itt, az ágy pedig egyszemélyes volt, így akaratlanul is közelebb kellett bújnom hozzá.

- Remélem nem baj, hogy átölellek - suttogtam a fülébe, mire éreztem, hogy kirázza a hideg.

Elégedett mosoly jelent meg az arcomon, kezeimet pedig Jimin hasán fontam össze és a lehető legközelebb húztam magamhoz. Nem bírtam ki, hogy ne adjak egy apró puszit a nyakára. Nem szólt semmit, szóval megismételtem az előbbi apró gesztust. Baromira rég voltam már együtt bárkivel is, szóval nem tett jót ez az együtt alvás. Főleg, hogy férfiasságom Jimin fenekéhez volt nyomva és eszembe jutott a formás segge, amit a kamerán keresztül láthattam. Vettem egy mély levegőt és megpróbáltam kiűzni ezeket a gondolatokat a fejemből, hiszen nem szerettem volna rámozdulni Jiminre egy hét után.

- Jó éjt Jimin - adtam egy utolsó puszit a nyakára, mire elhagyta a száját egy apró sóhaj.

- Neked is - nyelt egyet, én pedig ismét elmosolyodtam.

Egyre biztosabb voltam abban, hogy nem vagyok közömbös Jimin számára, amit egyáltalán nem bántam, sőt talán még örültem is neki. Eddig nem nagyon érdekelt, hogy kivel feküdtem le, az sem érdekelt, ha csak magamnak okoztam örömet, sőt az sem, ha a másik fél többet akart volna tőlem, mint egy egyszeri alkalom. Sosem volt még normális kapcsolatom, hiszen a munkám mellett képtelen lennék odafigyelni még a páromra is úgy, hogy mostanában már így is eléggé elhanyagoltam a papírmunkákat.

[...]

Reggel arra keltem fel, hogy valaki dörömböl az ajtón. Morogtam egyet, majd kikászálódtam az ágyból, hiszen nem úgy tűnt, mintha abba szeretné hagyni egyhamar. Jimin ijedten ült fel az ágyon, majd kérdőn nézett rám, hogy még is mi a fene történik.

- Nyugi, mindjárt tökön rúgom azt, aki felkeltett - túrtam bele a hajamba, majd kezembe vettem a kulcsot és már ki is nyújtottam az ajtót.

- Jó reggelt Jeongguk. Elnézést, hogy csak így rád törtem, csak gondoltam szólok, hogy fél órád van elkészülni, mert tízre gyűlést hívtál össze még hétfőn. - tette karba kezeit Woojin, mire sóhajtottam egyet és képzeletben homlokon csaptam magam.

- Köszönöm szépen, hogy szóltál - mondtam neki, majd becsuktam az ajtót és a pólómért nyúltam, amit az este folyamán levettem magamról, ugyanis rohadt meleg volt.

Ahogy megfordultam összetalálkozott a tekintetem Jiminével, aki tátott szájjal bámult engem. Féloldalas mosoly jelent meg az arcomon, ahogy a reakcióját néztem. Tudtam jól, hogy a felső testemet tanulmányozza, hiszen évek óta gyúrok a tökéletes kinézetemre. Apa szerint egy férfi akkor érhet el sok sikert, ha izmos és minden nő a lábai előtt hever. Mivel nem volt más választásom, így nekem is edzenem kellett, hogy izmaim legyenek, de mióta apa meghalt, abbahagytam, hiszen eddig sem volt olyan sok szabadidőm a munkám mellett.

- Csukd be a szád Jimin - mosolyodtam el, majd magamra kaptam a pólómat és az ajtóhoz léptem. - Ma eljössz velem a gyűlésre, szóval húzz magadra valamilyen normális ruhát. Húsz perc múlva jövök érted. - mondtam neki, majd elhagytam a szobát és a biztonság kedvéért egyre zártam.

A lehető leggyorsabban összeszedtem magam, majd ittam egy reggeli kávét, hogy ne aludjak el, miközben tartom a hegyi beszédem az alkalmazottaimnak. Egy utolsó pillantást vetettem az irodámban lévő tükörben magamra, majd kiléptem az ajtón és Jimin szobája felé vettem az irányt. Kopogtam kettőt, majd kizártam az ajtót, de nem mentem be a szobába, csak vártam, hogy megjelenjen a fiú.

- Szia - köszönt egy apró mosollyal az arcán, majd kilépett az ajtón és várakozóan pillantott rám.

- Gyere, már mindenki ránk vár - biccentettem a lépcső felé és megindultam, ő pedig némán követett engem.

Látszott rajta, hogy izgul, amit megértek, hiszen most fog először találkozni a banda tagjaival, ami nem egy két ember. Magabiztosan nyitottam ki a tárgyaló terem ajtaját, majd jeleztem a mögöttem sétálónak, hogy csukja be maga után. A szokásos helyemre sétáltam, Jimin pedig lehajtott fejjel követett engem, majd kérdőn nézett rám, hogy még is hova kellene állnia.

- Szóval említettem már nektek, hogy Jimin mostantól ebben a házban él. Gondoltam bemutatom nektek, bár egy darabig biztos, hogy nem fogom közétek engedni, mert azért ismerlek titeket. - pillantottam a tömegre, akik felnevettek, de tudtam, hogy egyetértenek velem. - Szóval ő itt Park Ji Min és gondoltam szólók ismét, hogy ha bárki is bántani meri őt vagy csak valami olyat mondd neki, akkor használatba kell, hogy vegyem a fegyverem. Értve vagyok? - vettem kezembe az említett eszközt, mire hangos igeneket kaptam válaszként.

A mellettem állóra pillantottam és jeleztem neki, hogy menjen Woojin mellé, hiszen azért még sem szerettem volna, hogy egész végig itt álljon mellettem. Kezembe vettem a nagy köteg papírt, ami az asztalon terült el, majd a legelső asztalra dobtam, hogy szétoszthassák maguk között.

- Szóval jövő héten nem csak egy milliárdos farkat kell eltűntetni, hanem egy egész maffiát. Tudomásunk szerint harmincan lehetnek, de ez minket kicsit sem fog érdekelni, mert mi kissé többen vagyunk. A lényeg, hogy egyetlen élő ember se maradjon vagy fenn áll a lehetősége annak, hogy lebukunk. Talpnyalókból áll az egész maffia, szóval tényleg a lehető legjobban kell elvégeznünk a dolgunkat. - kezdtem el sétálgatni, miközben olvasgattam a Woojin által összeállított tervet.

- Jól látom, hogy a maffia főnöke egy nő? - kérdezte valaki, mire bólintottam egyet.

- Igen, jól látod, mert tényleg az. A kétezres évek elején választották meg Lee Jin Sukot főnöknek, aki azóta a lehető összes módon próbál csalni és pénzt lopni. Szóval jó magam is veletek tartok majd, mert szeretném én kinyírni őt. - dörzsöltem meg az orrnyergemet, ahogy leolvastam az életkorát a papírról.