golden rabbit ~ jikook | ✔

23. fejezet

- Ha folyton csak velem verekedsz, akkor nem fogsz semmit fejlődni! - sóhajtottam fel másnap, mikor azt szerettem volna, hogy Jimin Taehyunggal verekedjen, viszont ő nem volt hajlandó elhagyni a szobáját.

- Elég szégyen az nekem, hogy te mindig elversz.

- Ez nem igaz Jimin. Rohadt sokszor ütsz meg te is, aminek a következményeképp vérzek. - próbáltam rábeszélni a dologra, ami eléggé lehetetlennek tűnt.

- Nem fogok Taehyunggal verekedni! - mondta határozottan és be akarta csukni előttem az ajtót, de még időben odatettem a lábam, ezért a fa szerkezet megakadt.

- De fogsz! - húztam félmosolyra ajkaimat, majd beléptem a szobába és Jiminhez léptem.

Először csak a karjaimba akartam felvenni, de támadt egy sokkal jobb ötletem, mi szerint inkább a vállamra kapom fel. Hátrálni kezdett, ahogy a lábait akartam megfogni, de nem volt túl gyors ahhoz, hogy elmeneküljön, ezért könnyedén a vállamra kaptam.

- Jungkook tegyél le! - veregette a hátamat, de eszem ágában sem volt elengedni őt.

Alig bírtam abbahagyni a nevetést, nem volt nehéz Jimin, de koncentrálnom kellett, hogy a lépcsőknél ne lépjek félre, mert akkor mindketten rendeset estünk volna. Kaptunk pár kérdő pillantást, de nem számítottam másra, ugyanis nem mindennapi látvány, hogy Jeongguk cipel valakit a vállán, aki csapkodja a hátát és visítozik, hogy meg fogja harapni, ha nem engedi el. Woojin is megjelent a láthatáron, de csak a szemeit forgatta meg egy nevetés kíséretében.

- Szólj Taehyungnak - mondtam neki, majd az udvar felé vettem az irányt.

- Nem fogok verekedni vele! - visított fel ismét Jimin, mire rávágtam a seggére kettőt.

- Nyugodj már meg ember, nem a kivégzésedre viszlek éppen - sóhajtottam fel, miután a cseresznyefa alá érkeztünk. - Leteszlek, ha megnyugodsz.

- Jó - dörmögte Jimin, mire felnevettem, de levettem a vállamról.

Amint lábai érintették a talajt megiramodott az épület felé, de szerencse hosszú lábaimnak, szinte rögtön utolértem. Karjaimat összefontam a mellkasánál és úgy húztam közelebb magamhoz. Nyelt egy hatalmasat és éreztem, hogy szívverése gyorsulni kezd.

- Hány éves vagy Jimin-shii, hogy fogócskázni akarsz? - suttogtam a fülébe, mire vett egy mély levegőt.

- Itt maradok, csak engedj el - bújt ki kezeim közül és karba tett kezekkel, bedurcizott fejjel bámult rám.

Tekintetem letévedt Jimin nadrágjához, amin jól látható volt, hogy egyre nagyon dudor keletkezik lent. Megnyaltam az alsó ajkam és már készültem valamilyen frappáns felszólalásra, amikor is megjelent Woojin és Taehyung. Megköszörültem a torkomat és beletúrtam a hajamba, majd az újonnan érkezők felé pillantottam.

- Nem az a lényeg, hogy szétverjétek egymást, csak látni szeretném, hogy min kell még csiszolnia Jiminnek - mondtam Taehyungra nézve, mire bólintott egyet, hogy megértette.

Woojinnel helyet foglaltunk a fa árnyékában és kezdetét is vette a két fiú "küzdelme", ami annyiból állt, hogy Jimin mindig leguggolt vagy elhajolt Taehyung ütései elől. Egyszer sem ért hozzá, ami a vége felé már kezdett idegesítő lenni, ezért nem bírtam ki, hogy ne szóljak közbe, pedig megfogadtam, hogy kussban leszek.

- Jimin, mi lenne, ha mondjuk megütnéd Taehyungot? - sóhajtottam fel, mire az említett lehajtotta a fejét.

- Gondolj valami rossz emlékedre, attól biztos bekattansz - mondta Taehyung neki, de ez nem feltétlen volt jó ötlet.

- Gondolj anyádra - szólalt meg Woojin, mire legszívesebben behúztam volna neki egyet.

Jimin teljesen ledermedt, még levegőt is elfelejtett venni, majd motyogott valamit és konkrétan berohant a házba. Összeszorítottam a fogaimat és a mellettem ülőre pillantottam.

- Mi a fasz bajod van ember? - csattantam fel. - Mostanában elment az eszed vagy mi van veled? Nem tudsz legalább egyszer kussban maradni és meghúzni magad? Miért kell mindenbe beleszólnod? - keltem fel mellőle és annyira közel álltam ahhoz, hogy mellkasába rúgjak, de inkább csak szó nélkül siettem Jimin után.

Persze, hogy az anyját kellett felhoznia annak a gyökérnek is, mikor Jiminen látszódott, hogy mennyire szarul érinti, ha róla beszélnek. Idegesen túrtam a hajamba és nem lepődtem meg azon, hogy Jimin ajtaja nem akart nyitódni, amikor lenyomtam a kilincset.

- Jimin, csak én vagyok - mondtam, de semmi választ nem kaptam bentről. - Beengedsz?

- Nem - szipogott, mire lehajtottam a fejem. Ez hosszú menet lesz.

- Woojin egy gyökér, ne törődj vele! Legközelebb nem lesz ott, amikor te igen. - próbáltam hatni rá valahogy, de nem kaptam semmi választ. - Engedj be Jimin!

Néhány percig még néma csendben vártam, hogy történjen valami, majd kiengedtem a benttartott levegőmet, amikor végre kattant a zár, az ajtó pedig kinyílt. Jimin kisírt szemekkel engedett be, de egy szót sem szólt, csak leült az ágyára. Én is helyet foglaltam mellette és megismételtem, amit az ajtaja előtt is mondtam neki, még ha nem is érdekelte.

- Sajnálom, hogy csak úgy eljöttem, én nem akartam gyengének látszani - szólalt meg, mire elmosolyodtam.

- Nem látszottál gyengének Jimin.

- Csak tudod, hogy anya felemlegetése előhoz belőlem olyan emlékeket, amikre nagyon nem akarok emlékezni - pillantott rám, mire bólintottam egyet.

- Tudom és még egyszer bocsánatot szeretnék kérni Woojin helyett is - nyúltam a kezéért, majd a számhoz emeltem és adtam rá egy apró puszit.

- Semmi baj - mosolyodott el őszintén.

- Eléggé szemtelen voltál délelőtt Jimin-shii - csúsztam közelebb hozzá, mire beharapta felső ajkát.

- Nem voltam az - rázta meg a fejét, de a huncut csillogás ott volt a szemeiben.

- Akkor miért nem tetted azt, amit kértem tőled? - kérdeztem tőle, mire megvonta a vállait. - Tudod, én vagyok a főnök. - szorítottam rá a combjára.

- I..igen - dadogta, majd tekintetét levezette a kezemre, ami egyre feljebb haladt a legnemesebbik tagja felé.

- Tudom, hogy te is akarod. Három év nem kevés idő Jimin. - nyaltam meg az alsó ajkam és már kezdtem én zavarba jönni a szavaktól, amik elhagyták a számat.

Hihetetlen, hogy ilyen hatással van rám Jimin. Még soha senkinek nem mondtam ilyeneket, sőt senkivel sem beszélgettem azok közül, akikkel viszonyom volt. Akkor még is miért érzek késztetést aziránt, hogy dicsérjem Jimint? Miért akarom azt mondani neki, hogy baromi helyes és, hogy a mosolya mindennél szebb?

Megráztam a fejem és inkább jobbnak láttam, ha nem agyalok tovább, mert abból semmi jó nem származhat. Helyette inkább Jimin ajkaira hajoltam és mélyítettem el a csókunkat. Eldöntöttem az ágyon, de eszem ágában sem volt elválni tőle. Ujjaimat hajába vezettem és játszadozni kezdtem puha tincseivel, ő pedig derekam két oldalára csúsztatta ujjait.

- Szeretnél du... vagyis szexelni? - kérdeztem tőle, de miután kimondtam, rájöttem, hogy ez fejben menőbb volt.

Jimin felkuncogott, én pedig lesütöttem a szemeimet, hiszen most először éreztem magam hihetetlenül gáznak. Jeon Jeongguk mióta is kérdez olyat, hogy akarnak e vele dugni? Vagyis szexelni? Jézusom, mint egy kanos tini.

- Igen Jungkook, akarok veled szexelni - nevetett fel hangosan Jimin, én pedig még jobban el szerettem volna süllyedni szégyenemben. - Bár nem hittem, hogy valaha ilyet fogsz kérdezni tőlem.

- Hidd el, hogy én sem - sóhajtottam, de nem bírtam ki, ezért én is felnevettem.