golden rabbit ~ jikook | ✔

74. fejezet

- Apa minden áron egy nőt szeretne mellém. Most is nála voltam és egészen eddig ezen veszekedtünk. Egyszerűen nem képes megérteni, hogy nekem egyetlen nőre sincs szükségem. - kezdtem bele mondandómba, de a földet bámultam, hiszen nem mertem ránézni a mellettem ülőre. - Szóval igen, ez idegesített fel ennyire és nem tudom, hogy még is hogyan tudnám rávenni arra apámat, hogy fogadja el, hogy a fiának nem egy nő kell.

- Beszélnem kellene vele, igaz? - kérdezte Jimin.

- Nem kérhetem tőled, hogy beszélj vele, mert hát... szóval most nem vagyunk annyira jóban - próbáltam kifejezni magam, bár mondandóm úgy hangzott, mintha egy elsős mondta volna ezt a legjobb barátjának, miután összevesztek egy lányon.

A mellettem ülő halkan felkuncogott, de nem válaszolt semmit. Nem is bántam igazából, mert a tény, hogy most itt van mellettem és valóban érdekli, hogy mi van velem, már az megnyugtatott egy kicsit.

- Tudod Jungkook - sóhajtott fel. - Mostanában szét vagy csúszva és ez nagyon látszik is rajtad. Tudom, hogy miért van ez. Tudom, hogy bűntudatod van, amiért megcsókoltad azt a lányt és csak remélni tudom, hogy komolyan megbántad.

- Megbántam - biccentettem egyet.

- Volt pár hetem agyalni a történteket és nekem túl fontos vagy ahhoz, hogy vége legyen ennek az egésznek. Én nagyon szeretlek téged és először iszonyatosan rosszul voltam, amiért megcsaltál és folyamatosan hazudtál nekem, de elmúlt ez az érzés. Szóval én már nem haragszom rád és nem szeretném, hogy magadat ostromoljad azért. Csak tudod mindenki azt mondja, hogy aki egyszer megcsal, az többször is meg fog.

- Nem, ez nem így van - vágtam rá azonnal és rá pillantottam. - Jimin én nagyon szeretlek téged és nem tudom elmondani, hogy mennyire megbántam ezt az egészet. Szükségem van rád és... - megakadtam, hiszen Jimin megölelt és szorosan hozzám bújt.

- Hiányzol - motyogta a vállamba, mire muszáj volt elmosolyodjak.

- Te is hiányzol Jimin-shii - szorítottam még jobban magamhoz. - Apa Borát szeretné a Bong Rabbit vezetőjének, de ha elveszítem ezt a maffiát, akkor nekem végem.

- Meggyőzzük apudat, hogy te sokkal jobb főnök vagy, mint a testvéred. Jó? - hajolt el tőlem és mosolyogva pillantott fel rám.

- Jó - bólintottam egy aprót.

Hosszú percekig csak ültünk és bámultuk egymást. Nem jutottam szóhoz, igazából nem is akartam semmit mondani. Csak hálás voltam azért, hogy megismertem Jimint. Hálás voltam azért, hogy ilyen arany szíve van és, hogy képes volt megbocsájtani. Megbocsájtani, miután megcsaltam őt. Jobb kezemet felvezettem az arcához és a hüvelyk ujjammal kezdtem simogatni a lehető leggyengébben.

- Kérlek ne haragudj rám - suttogtam, még ha az előbb is mondta el, hogy már nem haragszik.

Még vagy ezerszer szerettem volna tőle hallani, hogy megbocsájtott nekem és már egyáltalán nem haragszik rám.

- Nem haragszok rád Jungkook - ingatta meg a fejét és közelebb csúszott hozzám, majd ismét magához ölelt.

- Nem érdemellek meg téged - motyogtam a hajába, mire ő játékosan mellkasba ütött.

- Csak maradj csendben és élvezd a pillanatot - mondta, én pedig szó nélkül tettem, amit kért.

[...]

- Látom kialudtad magad - mosolyodott el Taehyung, miután másnap behozta a reggeli kávémat.

- Igen - bólintottam egyet, de a mosolyom képtelen voltam levakarni az arcomról.

- Talán Jiminnel történt valami? - ráncolta össze a szemöldökeit, mire alsó ajkamat beharapva kezdtem bólogatni.

- Kibékültünk tegnap este, vagyis ma hajnalban pontosabban mondva.

- Komolyan? - tátotta el a száját, mire mosolyogva bólintottam egyet.

- Este elviszem vacsorázni.

- Oké! - tapsolt egyet örömében. - Hát én ennek nagyon örülök basszus. Látni mindkettőtöket hetekig szenvedni, baromi rossz volt. - túrt bele a hajába, de most már az ő arcáról sem lehetett levakarni az ezer wattos mosolyt.
- Remélem most már minden rendben lesz - sóhajtottam fel.

- Én is nagyon - értett velem egyet. - Egyébként mára nincs valami munkád számomra? Unatkozok.

- Megnézem, hogy mit tehetek az érdekedben - nyitottam fel a laptopom tetejét és a nevek listáját kezdtem tanulmányozni.

[...]

- Hova is megyünk pontosan? - kérdezte Jimin, miután kigurultunk a garázsból.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk pizzázni - pillantottam rá, mire mosolyogva bólintott egyet, hogy neki nincsen ellenére.

- Úgy is rég ettem már.

- Meg utána sétálhatnánk egyet Szöulban - mondtam el a másik tervem.

- Oké - biccentett egyet és a rádióval kezdett szórakozni, hátha talál valamilyen elfogadható csatornát.

Alig tíz perc múlva már meg is érkeztünk a pizzériába, ahol mázinkra nem voltak sokan. Mondjuk kedd este van, ilyenkor az emberek vagy dolgoznak még vagy pedig már otthon vannak és az alváshoz készülődnek. Jimin az egyik sarki kétszemélyes asztalt választotta ki, ezért oda tepedtünk be. Elmondása szerint régebben minden péntekenként pizzáztak a legjobb haverjával, Hoseokkal a suli utcájában lévő pizzázóba, mert mindig féláron volt a pizza. A kedvence a hawaii, amit én még egyszer sem kostóltam, szóval itt volt a remek alkalom, hogy először egyek olyat. Jiminnek a kukoricásat ajánlottam, hiszen nekem meg az a nagy kedvencem, de megbeszéltük, hogy azért a másik pizzából is adunk majd egymásnak. Akárhányszor rápillantottam Jiminre, mindig mosolygott és olyan jó volt végre vidámnak látni őt. Mondhatni örökké az elmémbe vésődött az arca, amikor közöltem vele, hogy megcsókoltam Minjut. A fájdalom az arcán és az, hogy magában kereste a hibát, még akkor is, amikor én tehettem mindenről. Olyan, mintha egy teljesen másik Jimin ülne itt most előttem, egy sokkal erősebb és határozottabb, amit nem bánok. Ugyan úgy szeretem a magabiztos Jimint, mint az érzelmes vagy éppen a visszahúzódó Jimint.

- Á - mondta, majd az arcom felé emelte az egyik szelet pizzát, én pedig mosolyogva hajoltam hozzá közelebb, hogy megkostóljam a kedvenc pizzámat.

- Még mindig isteni. Neked, hogy ízlik? - kíváncsiskodtam, mire ő csak megvonta a vállait.

- A kukoricás finomabb - mindta, én pedig heves fejrázásba kezdtem.

- Nem! A hawaii pizzánál nincsen finomabb Jimin.

- De, a szalámis - vágott vissza és egy pillanatra még a nyelvét is kinyújtotta rám.

Hogy nekem mennyire hiányzott Jimin. A mai nap már vagy ezredjére kell rájöjjek erre és úgy érzem, hogy ez nem az utolsó alkalom volt. Viszont nem tudom, hogy merjek-e közeledni felé. Nem tudom, hogy csókoljam-e meg vagy várjak még egy kicsit? Nem szeretnék semmit elkapkodni, de egyre nehezebb visszafognom magam.