golden rabbit ~ jikook | ✔

41. fejezet

- El sem hiszem, hogy végre hazaértünk - sóhajtottam fel, miután leállítottam az autót és kihúztam a kulcsot a helyéről.

- Megerőltető volt ezeket a gyökereket hallgatni - mondta Woojin, majd kicsatolta az övét és már ki is szállt az autóból.

Egyetértettem vele, hiszen ma az átlagosabbnál is többet beszélt mindenki, méghozzá értelmetlen dolgokról. Szívem szerint már fél óra után hazajöttem volna, de nem azért utaztam két órát, hogy aztán jöhessek haza. Szerencsére egyetlen ismerős arcot sem láttam, így nem kellett attól félnem, hogy bárki is tudja, hogy én vagyok a Golden Rabbit. A legkellemetlenebb az volt, amikor Woojin magamra hagyott és rám nyomult egy negyvenes nő. Nem tudom, hogy mennyinek nézett, de közöltem vele, hogy a saját korosztályomra bukok. Természetesen besértődött ezen, de hidegen hagyott, hiszen ott van nekem Jimin, kit érdekel egy faszhiányos nő?

- A holnapi napot skippelem - mondtam Woojinnek, miután visszatettem az autó kulcsát a helyére.

- Amúgy sem lett volna semmi te... - kezdte el, de amint belépett a házba, megtorpant, én pedig sikeresen a hátának ütköztem.

- Mi van? Miért álltál meg? - egyenesedtem ki és a vállai felett átlestem, hogy még is mi a fenéért állt meg.

Szemeim hatalmasra nőttek, amint megpillantottam a földön fekvő emberemet. Azonnal kikerültem Woojint és odarohantam hozzá, hogy leellenőrizzem, életben van e még. Szerencsére volt pulzusa, de arra nem számítottam, hogy a nappali padlóján még három emberemet pillantom meg.

- Mi a fasz? - pislogtam nagyokat, majd hozzájuk is odasiettem.

Szerencsére mindhárman életben voltak, viszont mind el volt ájulva. Idegesen a hajamba túrtam és nem igazán tudtam, hogy mi történt. Nyeltem egy hatalmasat és azonnal az emelet felé vettem az irányt, hogy Jimin szobájába rohanhassak. Nem törődtem a földön elterülő testekkel, csak abban reménykedtem, hogy Jiminnel minden rendben van. Az ajtaja nem nyílt ki, hiába rángattam a kilincset.

- Jimin? - kiáltottam fel és továbbra is az ajtó kinyitásával szenvedtem. - Jimin bent vagy? Kérlek nyisd ki az ajtót! - rángattam tovább a kilincset, de továbbra sem történt semmi.

- Állj arrébb - hallottam meg Woojin hangját a hátam mögül, a következő pillanatban, pedig egy határozott mozdulattal berúgta az ajtót.

A szívem hevesen dobogott, annyira reménykedtem benne, hogy Jimin az ágyán ülve vár majd rám, de belül éreztem, hogy valami nagyon nincsen rendben. Összeszorítottam a kezeimet, amint végigpillantottam az üres szobán és a rémület teljesen úrrá lett rajtam. Hol van Jimin? Minden úgy volt, ahogy általában szokott lenni, nem volt nyoma dulakodásnak, se semmi erőszaknak. A szobám felé vettem az irányt, hiszen utoljára ott találkoztam Jiminnel. Az ajtó résnyire nyitva volt, ezért kezembe vettem a fegyverem, hátha találok bent valakit, de a szobám is üres volt, akárcsak Jimin szobája. Az ágy szépen be volt ágyazva, minden a helyén volt. Remegő kezekkel mentem be az irodámba, hátha valamilyen csoda folytán ott lesz Jimin, de nem találtam ott sem. Fel volt dúlva az egész helyiség, papírok mindenfele és az asztalom is fel volt döntve.

- Taehyung - suttogtam, amikor megláttam a földön heverő alkalmazottamat.

A fején egy hatalmas seb volt, de szerencsére még ő is életben volt. Idegesen túrtam a hajamba és haraptam be az alsó ajkam, hogy nehogy elbőgjem magam. Kirohantam az irodámból és végigjártam a házat, hátha valahol meglelem Jimint, de nem volt sehol sem. Jaemint a konyha padlóján találtam meg. A fejét szorította, de magánál volt, ezért ki is használtam az alkalmat, hogy valami értelmeset kifacsarjak belőle.

- Jaemin, mi történt? Ki volt itt? Hol van Jimin? - leptem el a kérdéseimmel, mire szerencsétlen összeszorította a fogait és nyöszörgött egyet.

Kivettem a mélyhűtőből egy csomag fagyasztott borsót és a sebéhez szorítottam, ezért ismét felszisszent. Megint elismételtem a kérdéseimet, mire végre rám pillantott.

- Nem tudom kik voltak, de nagyon sokan voltak és fekete ruhát viseltek - suttogta, majd összeszorította a szemeit, nyilván a fájdalom miatt. - Jimint akarták elvinni. Megpróbáltuk megvédeni, de túlerőben voltak.

- A rohadt életbe. Elvitték Jimint? - keltem fel mellőle és belerúgtam a mosogatógépbe.

- Sajnálom főnök - vette mélyen a levegőket és láthatóan nagy fájdalmakat élt át.

- Mid fáj? - guggoltam le ismét hozzá és elvettem tőle a fagyasztott borsót, hogy megnézhessem a sebét. - Mindjárt hívom Mr.Jongot, majd ő ellátja a sebeidet.

Csak ekkor pillantottam meg, hogy a hasa is vérzik. Felhúztam a pólóját és egy jókora vágás díszelgett a mellkasa alatt. Összeszorítottam a fogaimat, majd remegő kezekkel próbáltam bepötyögni a telefonba az orvos számát. Nem tudom, hogy merre lehet a többi emberem, de úgy érzem, hogy szükségem lesz több orvosra is, hiszen alig negyven emberemmel találkoztam a házban.

- Jeongguk, ezt látnod kell - biccentett Woojin az emelet felé, én pedig hármasával szedtem a lépcsőfokokat.

Az irodámba vezetett és a szekrényemre mutatott, amin volt egy apró papír. Letéptem onnan, bár kezeim annyira remegtek, hogy alig bírtam elolvasni a ráírt szöveget, de azért igyekeztem vele.

" Kölcsönvettem Jimint, légy jó öcsi " - állt a papíron, mire éreztem, hogy az összes harag összegyűlik bennem.

Összegyűrtem a papírt és kezembe vettem a telefonomat, majd a nővérem számát kezdtem tárcsázni. Felnevettem kínomban, amikor bekapcsolt a hangposta és tehetetlenül estem a földre. Arcomat a kezeimbe temettem és nem tehetek róla, de eddig bírtam magamba folytatni a könnyeimet. Bele sem mertem gondolni, hogy Bora mire készül Jiminnel, de ahogy ismerem őt, nem jó dolgokra kell gondolni. Fogalmam sincs, hogy mennyit ülhettem a földön, de egy kezet éreztem meg a vállamnál, mire felugrottam. Taehyung állt mögöttem és letörölte a szájából kicsorduló vért.

- Sajnálom főnök, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk - mondta, de kicsit sem érdekelt a mentegetőzése.

Egy határozott mozdulattal a földre tepertem és behúztam neki egyet. Látszólag nem számított rá, ahogy én sem, de ez az egész nem történik meg, ha rendesen végzik a dolgukat és megvédik Jimint.

- Ju...Jungkook - dadogta, de én ekkor egy újabb csapást mértem az arcára.

- A rohadt kurva életbe - kiabáltam és képes lettem volna agyonverni az alattam fekvőt, de ekkor valaki lerántott róla.

- Állj már le Jeongguk! - rázott meg a zakómnál fogva Woojin. - Nyugodj meg és gondolkozz! - szorított szorosan magával szembe, mire behunytam a szemeimet. - Szerinted megoldás, hogy szétvered Taehyungot?

- Nem - morogtam és ellazítottam az izmaimat, így megadva magam.

- Akkor térjél észhez ember! - lökött messzebb Taehyungtól. - Alig pár órája járhatott itt Bora, szóval szépen összeszeded magad és elmegyünk a házához!

- Nyilván nem lesz a házában Woojin, mert tudja, hogy ott keresném először - túrtam idegesen a hajamba és agyalni kezdtem, hogy még is hova vihette Jimint.

- Akkor hova vihette? - tette karba kezeit, mire megvontam a vállaimat.

- Nem tudom, de rohadt gyorsan el kell innen tűnjünk, mielőtt ránk hívja az a ribanc a zsarukat - tápászkodtam fel a földről és az asztalomhoz siettem, hogy kivegyem onnan a jegyzeteket a megtervezett gyilkosságról, de azok nem voltak a helyükön.