golden rabbit ~ jikook | ✔

78. fejezet

- Minden rendben lesz Jimin - paskoltam meg a mellettem ülő térdeit.

Elérkezett a nap, amikor először megyek vele emberek közé. Hogy félek-e? Rettenetesen és csak imádkozni tudok azért, hogy ne legyen semmi baj. Ameddig csak tudtam, halasztottam az időpontot, de már lassan három éve nálam volt Jimin, szóval most már nem bírtam tovább tolni a dolgot.

- El sem hiszem, hogy végre veled mehetek - sóhajtott fel, de látszott rajta, hogy ő is nagyon ideges.

- A te érdekedben halasztottam eddig ezt az egészet. Nem akarlak elveszíteni és eddig nem mertem kockáztatni. De most már eltelt majdnem három év, szóval nagyon remélem, hogy most már tényleg senki sem emlékszik rád. - nyomtam egy puszit az állára, mire ő csak elmosolyodott.

- Jint is előbb vitted el magaddal, mint engem.

- Mert Jint nem raboltam el és öltem meg az apját Jimin - sóhajtottam fel.

Az évek alatt annyiszor veszekedtünk már ez miatt, hogy két kezemen sem tudnám megszámolni. Nem értette meg, hogy az ő és mi érdekünkben teszem ezt az egészet, ő úgy fogta fel, mintha szégyellném őt, pedig erről szó sincs. Egyáltalán nem szégyelltem, csupán féltem, hogy valaki véletlen felismeri. Ma este apa szervezett üzleti vacsorát, ahova az összes befolyásosabb koreai maffiavezéreket elhívta, én pedig itt fogom mindenkivel közölni, hogy mi is a helyzet. Egy meglepetéssel is készülök Jiminnek, szóval nagyon remélem, hogy nem fog semmi gáz történni este.

- Oké, mindegy - adta meg magát és csak remélni tudtam, hogy végre végleg lezártuk ezt a témát.

Jint nagyjából fél éve vittem magammal először Minseokhoz és kellemeset csalódtam benne. Bár tisztában voltam azzal, hogy nem fog csalódást okozni, azért még is izgultam egy kicsit. Viszont bebizonyította, hogy alkalmas és a bizalmamat is sikeresen elnyerte, szóval többször is magammal vittem már. Ahhoz képest, hogy csak két éve van nálam, az egyik legbefolyásosabb alkalmazottam lett Taehyung mellett. Végül nem szerettem volna csak Jimint jobb kezemnek, ezért apámat sikerült rávennem arra, hogy Taehyung is az legyen. Két ilyen határozott személyiség mellett minden a lehető legjobban megy és erre az is rásegít, hogy könnyen szót ejtünk egymással.

- Itt vagyunk - szólalt meg Jimin, mire megráztam a fejem, hogy visszatérjek a jelenbe.

- Készen állsz? - villantottam ki fogaimat és egy apró puszit nyomtam a szájára.

- Azt hiszem - vett egy mély levegőt és még utoljára megigazította a nyakkendőjét.

- Akkor menjünk - paskoltam meg a térdét.

A kocsi ajtó már nyitódott is, először én, majd utánam Jimin lépett ki a járműből. Kérdés nélkül nyúltam a kezéért és büszkén indultam meg az épület felé. Végre megfoghatom nyilvánosan is a kezét, mit sem törődve az undorodó pillantásokkal.

- Szia apa - sétáltunk oda hozzá és Woojinhez, akik a bejárattól alig pár méterre beszélgettek.

- Sziasztok - pillantott ránk, majd elmosolyodott. - Jól néztek ki.

- Köszönjük - vigyorgott Jimin és láttam, hogy az arcán apró pír is megjelenik.

Nem mondanám, hogy apa teljesen elfogadta a kapcsolatunkat, de látszik rajta, hogy igyekszik és próbál pozitív lenni, legalább előttünk, amit értékelek.

- Taehyungék hol vannak? - kérdeztem, mire Woojin a terem másik végébe mutatott, ahol a sütik voltak. - Gondolhattam volna. - nevettem fel.

- Fél nyolckor lesz a megnyitó beszéd, utána pedig ti jöttök, szóval ne menjetek olyan messzire. - mondta apa, mire bólintottam egyet.