golden rabbit ~ jikook | ✔

60. fejezet

- Szerinted valaki észreveszi, ha elteszek Jiminnek néhány muffint? - suttogtam Taehyungnak, aki halkan felnevetett.

- Szerintem senkinek nem fog feltűnni - mondta, majd körbe pillantott a teremben, ahol jelenleg voltunk, de szerencsére mindenki el volt foglalva a maga dolgával, így velünk nem nagyon törődtek.

- Akkor őrködj - mondtam neki és kezembe vettem pár szalvétát, hogy azokba rejthessem el a muffinokat.

Miután sikeresen elpakoltam párat, megéreztem egy kezet a vállamon, amire egyáltalán nem számítottam, ezért ijedtemben megugrottam. Kérdőn fordultam hátra, de Minseokot megpillantva, azonnal hátráltam egyet. Nem éppen vidám emlékek kötnek ahhoz az emberhez, aki kis híján kinyírt engem. Szerencsére régen hallottam már felőle, talán, akkor utoljára, amikor vállon lőtt. Vettem egy mély levegőt és vártam, hogy mondja mit szeretne, viszont ő csak állt és hol engem, hol Taehyungot bámulta.

- Igen? - szólaltam meg végül én.

- Rég találkoztunk Jeongguk - villantotta ki sárga fogait és zsebre vágta kezeit.

- Szerencsére - válaszoltam neki és most rajtam volt a sor, hogy megvillantsam fogaimat.

- Azt hiszem tartozok egy hatalmas bocsánat kéréssel. Szóval nem kellett volna rád lőnöm akkor, hiszen te mondtad, hogy semmi közöd nincs a Golden Rabbithez, viszont én nem hittem neked. Talán túlságosan ellepte az agyamat az adrenalin, ezért nem nagyon foglalkoztam semmi mással, csak azzal, hogy rátaláljak a titokzatos maffia vezérre. De láttam a híradóban, hogy végre elkapták és, hát nem te voltál. - kémlelte a földet egész végig, majd mikor befejezte monológját, rám pillantott.

Majdnem elröhögtem magam, miközben hallottam a magyarázatát. Hogy érdekelt-e? Nem, egyáltalán nem, de úgy voltam vele, hogy végighallgatom és elnézem neki, hogy vállba lőtt, még ha teljes szívemből is rühellem őt. Meg érdemelné, hogy most azonnal kinyírjam, de szerintem kap még elég pofont az élettől, nem kellek ahhoz én.

- Rendben van - vontam meg vállaimat és érzelemmentes arccal rá pillantottam. - El van felejtve.

- Komolyan? - kérdezte, mivel nyilván nem számított arra, hogy ilyen könnyen fog menni az egész.

- Persze. Mondjuk legközelebb bölcs dolog lenne, ha először gondolkodnál és után cselekednél maffia vezér. - fordítottam hátat neki és jeleztem Taehyungnak, hogy jobbnak látom, ha elhagyjuk a termet és kimegyünk az udvarra.

- Elhitted, amit mondott? - kérdezte, miután végre kiértünk a friss levegőre.

- Nem. Nyilván hazudott és random érveket próbált felhozni, az ellen hogy ne tűnjön annyira nyomorultnak.

- Nem jött össze neki - nevetett fel, mire sajnos egyet kellett értsek vele.

- Kiket látnak szemeim - lépett oda hozzánk Yoongi és az egyik gorillája.

- Hát te? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Nem küldted még a pénzem - sandított rám, mire megvontam a vállaimat.

- Azt mondtad, annyit küldjek amennyit gondolok - vigyorodtam el, mire ő csak megforgatta szemeit.

- Minden rendben van? - kérdezte tőle Taehyung.

- Persze. Mondjuk, azt hittem, hogy van értelme két órát utazni, de ezek szerint tévedtem. Mindenhol öltönyös bohócokat látok, akik megjátsszák magukat. Elég lett volna bekapcsoljam a tévémet és ott is ilyeneket láthatok. - túrt bele hajába idegesen, majd az órájára pillantott.