golden rabbit ~ jikook | ✔

53. fejezet

- Félek Jungkook - suttogta Jimin a nyakamba még aznap este.

Alváshoz készülődtünk már, mindketten lefürödtünk, az ágyban feküdtünk már, de feltűnt, hogy Jimint valami nyomassza. Nem akartam rákérdezni, mert tudtam, hogy egy idő után mondani fogja. Összeráncoltam a szemöldökeimet és hátrébb emeltem a fejem, hogy szemeibe nézhessek.

- Mitől félsz? - kérdeztem tőle, mire lesütötte a szemeit.

- A holnaptól. Nem akarom, hogy bárki is meghaljon.

- Nem kell félned Jimin a holnaptól - simítottam végig arca jobb oldalán egy apró mosoly kíséretében. - Minden rendben lesz és senki nem fog meghalni.

- Miért vagy ebben ennyire biztos?

- Mert öt éve a Bong Rabbit főnöke vagyok. Ismerem az embereimet és most, hogy Yoongi és a maffiája is segít nekünk, szinte biztos vagyok abban, hogy nem lesz baj. - próbáltam meggyőzni őt, bár nem kellett hazudjak, mert tényleg így gondoltam.

- Hát nem tudom - sóhajtott fel és beletemette arcát a mellkasomba. - Én akkor is félek.

- Nem baj, ha félsz. A lényeg, hogy ne kapkodj és próbálj meg nyugodt maradni. Ott leszek melletted, sőt mindannyian ott leszünk melletted és senki sem fog egyedül hagyni téged. Nem engedem, hogy bajod essen Jimin. - nyomtam egy puszit a feje búbjára, mire éreztem, hogy elmosolyodott.

- És, mi van akkor, ha elrontok valamit? Ha nem lövök időben vagy mellé lövök? Ha mia... - kezdte el, de közbe vágtam.

- Teljesen normális, ha hibázol. Jimin ne állj már ennyire negatívan a dologhoz. Én is szoktam téveszteni, de ezért vagyunk egy csapat, hogy kisegítsük egymást. - nyúltam az álla alá, így végre szemeibe nézhettem. - Minden rendben lesz, oké?

- Oké - bólintott egy aprót, de szemein még mindig látszott a félelem.

Nem hiszem, hogy száz százalékosan meg tudnám őt bármivel is nyugtatni, mert olyan, mintha nem is figyelne arra, amit neki mondok. De mindegy is, majd rájön, hogy igazam volt, amikor már éles lesz a helyzet és ott leszünk apámnál.

- Inkább aludjunk, mert túl sokat agyalok ezen az egészen - sóhajtott fel és nyakáig felhúzta a takaróját.

- Aludjunk - mosolyodtam el, majd egy utolsó csókot nyomtam a szájára és leoltottam a kislámpát, ami eddig fényt adott.

[...]

- Minden menetre kész? - kérdezte Yoongi másnap reggel, amint megérkezett a házhoz.

Reggel fél hétkor már mindenki ébren volt, hiszen úgy lett megbeszélve, hogy nyolcra jönnek Yoongiék. Nem aludtunk olyan sokat, de az adrenalin miatt én már fél hatkor teljesen menetre kész voltam. Szépen lassan felkelt mindenki és elkezdtünk készülődni, majd Yoongi és a csapata a megbeszélt időpontra meg is érkezett. Hát ilyen baták állatokkal biztos, hogy nem fogunk veszíteni. Nem tudom, hogy mivel etette őket, de nálam az összes két fejjel és nagyjából negyven kilóval több volt, pedig én sem vagyok egy kis növésű ember.

- Igen. Már csak azt kellene megbeszélni, hogy ki melyik házhoz megy. - vettem kezembe a maszkomat, amit olyan régen viseltem már.

- Szerintem fele-fele arányban kellene mennünk.

- Mármint? - kérdeztem tőle.

- Te pár embered, plusz én pár emberem menne egy helyre. Az egyik csapattal mennél te, a másikkal én.

- Rendben - bólintottam, majd végignéztem az embereimen. - Jimin és Taehyung velem jön. - jelentettem ki, még mielőtt bármit is mondhatott volna.

- Te gondolom apád házához szeretnél menni, igaz? - kérdezte, mire bólintottam egyet. - Akkor nem lenne ész szerűbb, ha Jimin nem menne veled?

- Nem - vágtuk rá egyszerre az említettel.

- Nem állok senki pártján, de apádnál nyilván nagyobb harc lesz, mint Bora házába főnök - szólalt meg Taehyung.

- Nem fogom egyedül hagyni Jimint - jelentettem ki határozottan.

- Akkor menjek én apád házába? - tette karba kezeit Yoongi.

- Ne!

- Akkor meg? Csak most az egyszer gondolkozz már ész szerűen ember! Gondolom apád pontosan tudja, hogy ki az a Jimin és gondolom azt is tudja, hogy mennyire fontos neked. Szerinted, ha veled menne nem az lenne az első, hogy eltegye láb alól? Főleg, hogy kinyírtátok a lányát. - mondta mindvégig nyugodtan, nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy sajnos igaza van.

Nagyobb veszélybe sorolnám Jimint, ha magammal vinném, mintha külön válnánk erre a pár órára. Vettem egy mély levegőt és beletúrtam a hajamba. Bólintottam egyet és beleegyeztem abba, hogy Jimin Yoongival menjen.

- De Taehyung velem jön - jelentettem ki, mire a szürke hajú bólintott egyet.

Jiminre pillantottam, aki alsó ajkát harapdálta idegességében. Megbeszéltük, hogy ki kivel fog menni és, hogy miféle stratégia szerint. Nem támadunk, amíg ők nem kezdeményeznek. Ez az egész arra megy ki, hogy rájöjjön apa és Woojin is, hogy jó maffia főnök vagyok, nem arra, hogy mindenkit kinyírunk. Yoongi és a többiek visszaszerzik a fontos irataimat, amiket még Bora lopott el tőlem, hiszen azok még börtönbe is juttathatnak engem, ha még rosszabb kezekbe kerülnek. Megragadtam Jimin csuklóját, hogy tudjunk beszélni egy kicsit, amikor mindenki elindult a kocsik felé.

- Ne izgulj Jimin, Yoongi meg fog védeni téged. A lényeg, hogy merj lőni, ha arra kerül a sor és ütni is, mert abban is profi vagy már. Rendben? - fogtam közre két kezemmel az arcát.

Nem válaszolt, csak bólintott egy aprót, de egy kósza könnycsepp még így is végigfolyt az arcán. Letöröltem onnan és egy puszit is nyomtam rá, hogy kicsit megnyugtathassam őt.

- Szeretlek Jimin - suttogtam, mire ő szipogott egy hatalmasat.

- Én is szeretlek - motyogta, majd magához rántott és szorosan átölelt.

- Ügyes leszel - simogattam hátát, mire elmotyogott egy remélemet és elhajolt tőlem.

Egy utolsó búcsúcsók után elindultunk mi is a kocsik felé, ahol már mindenki ránk várt. Nem érdekelt, hiszen mindenféleképpen szerettem volna Jiminnel beszélni kettesben, mielőtt még elindulunk. Végignéztem, ahogy beszáll Yoongi mellé a kocsiba és nem bírtam ki, hogy ne szóljak be neki így utoljára.

- Ha rányomulsz Jiminre, meghalsz - mondtam neki komoran, mielőtt még magamra húztam volna a maszkomat.

- Persze - horkantott fel, majd becsukta a kocsi ajtaját, így a sötétített üvegek miatt már csak magamat láttam.

Beültem Taehyung mellé a hátsó ülésre és fejemre húztam a maszkomat, bár nem volt olyan nagy értelme, hiszen apáék egyből tudni fogják, hogy ki jött, nem kell látniuk a maszkot hozzá. Jeleztem, hogy indulhatunk, így a kocsit már be is indították, mi pedig elindultunk apám háza felé. Mögöttünk jöttel Yoongiék, de csak egy darabig megyünk együtt, hiszen apa és Bora háza két külön irányba van. A több mint fél órás úton csak bámultam ki a fejemből és gondolkodtam. Legelőször Jimin jutott eszembe, hogy most biztosan mennyire izgul és fél. Egyik felem örült annak, hogy Yoongi mellette van, hiszen tudom, hogy megvédi majd bármi áron, viszont a másik felem meg parázott attól, hátha rá hajt vagy valami. Már az első pillanattól kezdve máshogy viselkedett vele, de remélem, hogy ezt csak beképzeltem. Nincs kedvem még Yoongival is nyomni egy harcot, örülök, ha ezt élve megússza mindenki.