golden rabbit ~ jikook | ✔

31. fejezet

- Oké, oké! Elmondom, hogy ki küldött, csak ne ölj meg! - parázott be Kunwoo, amikor látta, hogy nem vicceltem azzal, hogy kinyírom.

- Mondd - válaszolt helyettem Jimin határozottan.

- Jeon Bo Ra - villantotta ki fogait az a szemét, én pedig gondolkozás nélkül rúgtam hasba őt olyan lendülettel, hogy hátravágódott a székkel együtt.

- Bora, mi? Azt mondod, hogy a saját testvérem kívánja a halálom? - akartam kivenni Jimin kezéből a pisztolyt, de ő félrehúzta a kezét.

- Majd én - küldött egy félénk mosolyt felém, majd a földön fekvőre pillantott.

- Szar lehet, hogy az egész családod utál - nevetett fel a földön fekvő, mire Jimin nem késlekedett sokat, hanem azonnal Kunwoo homlokára lőtt.

Egyrészt büszke voltam Jiminre, hogy lelőtte ezt a szemetet, másrészt szarul esett, amit mondott. Tisztában vagyok azzal, hogy a testvérem egy utolsó nyomorék, de nem gondoltam volna, hogy képes lenne bárkit is felbérelni azért, hogy eltegyen engem láb alól. A családom fele már nem él, szóval erős túlzás, hogy mindenki utál engem. Az számít a legjobban, hogy Woojin és Jimin ne utáljon engem, hiszen rajtuk kívül senkim sincs.

- Jungkook? - zökkentett vissza egy lágy hang a valóságba, mire egy fejrázással rendbe szedtem magam.

Jimin átnyújtotta a pisztolyokat nekem, majd elmosolyodott. Szerintem még ő maga sem tudta felfogni, hogy komolyan lelőtt valakit. Viszont elmondhatatlanul büszke voltam rá, hogy megtette.

- A következő ember, akit meglátogatunk az Jeon Bora lesz - mondtam a többieknek, akik végignézhették Jimin első gyilkolását és hallhatták, hogy milyen rendes nővérem van.

Jimin kezéért nyúltam és a szobája felé vettem az irányt egy kiadós ágytorna miatt, hiszen több mint egy hete nem dugtunk már a lövéseim miatt, de jelen pillanatban az sem érdekelt volna, hogy ha csak egy kezem van, én úgy is megoldottam volna a dolgokat.

Még be sem értünk a szobába, mikor Jimin nekilöktem a falnak és ajkaira tapadtam. A lehető legszenvedélyesebben kezdtem csókolni őt, miközben végigsimítottam a felső testén, egészen a fenekéig. Kezeit felvezettem a nyakamhoz és jeleztem neki, hogy szeretném, ha rám csimpaszkodna, amíg meg nem tesszük ezt a pár métert. Szerencsére értette a célzást és a nyakamba kapaszkodva kulcsolta rá a lábait a derekamra. Belöktem az ajtaját, de közben egy pillanatra sem hagytuk abba a csókolózást, pedig a levegő már fogytán volt. Nem foglalkoztam az ajtó bezárásával sem, nem érdekelt, ha valaki ránk nyit majd. Jimint kicsit erősebben dobtam le az ágyra a kelleténél, ezért egy nagyobb nyögés hagyta el a száját, hiszen ő sem számított rá, hogy repülni fog pár centit. Azonnal fölé másztam és ismét heves csókcsatába kezdtünk, miközben ujjaim már útra is indultak, hogy felfedezzék Jimin minden egyes porcikáját. Ráeresztettem a teljes testsúlyomat, majd áttértem a nyakára, hogy levegőhöz is jusson, plusz nem nagyon szerettem volna húzni a egészet, mert már a durranás közelében jártam. Mozgatni kezdtem a csípőmet, ezzel apró nyögéseket kiváltva Jiminből. Időközben megfosztottam felsőjétől és a nadrágját is lekaptam róla, majd magamról is levetettem mindent, így már mindketten meztelenül feküdtünk. Végigsimítottam az ajkain, majd beharaptam az ajkaimat. Annyira izgató volt, ahogy alattam feküdt, elnyílt ajkakkal, az arcába lógó izzadt tincseivel és hangos lihegéseivel.

- Miért vagy ilyen gyönyörű? - csúszott ki a számon a kérdés, amire olyan rég óta várok már választ.

- É..én? - dadogta és arca az eddiginél és vörösebb lett.

- Te - mosolyodtam el, majd egy apró puszit nyomtam a szájára.

Még mielőtt bármit mondani tudott volna, bedugtam a mutató és a középső ujjam a szájába. Látszólag meglepődött és nem igazán tudott, mit kezdeni a helyzettel, ezért csak megszeppenve figyelt engem.