golden rabbit ~ jikook | ✔

36. fejezet

- Szerintem nem nagyon kell bemutatnom a nővéremet, Borat - sóhajtottam fel másnap reggel, miután Jiminnel megérkeztünk a tárgyalásra. - Már hetek óta tervezés alatt áll, hogy végre el kellene tenni láb alól, hiszen ő is ezt szerette volna velem tenni. Gondolom mindenki hallott már a pár hete történt incidensről, amiben pár fegyveres fickó betört ide. Szerencsére amatőrök voltak, szóval nem történt semmi komoly.

- De, ha ilyen béna emberei vannak, akkor simán győzünk, nem? - szólalt meg Jaemin a leghátsó sorból.

- Egy szóval sem mondtam, hogy bénák lennének az emberei. Bora nem buta, nyilván direkt küldött kezdőket ide és hagyta meg magának a több tapasztalattal rendelkezőket. Nyilván számít arra, hogy nem fogom szó nélkül hagyni, hogy az embereim életét veszélyeztesse. - pillantottam Woojinre, aki a jobb oldalamon állt.

- És mikor lenne az akció? - kérdezte tőlem jobb kezem, mire elmosolyodtam.

Az elmúlt napokban eléggé sokat agyaltam azon, hogy melyik nap menjünk, végül arra jutottam, hogy a péntek tökéletes lenne. Bora úgy is mindig bulikba jár, szóval nem lesz felkészülve az érkezésünkre.

- Most pénteken, este nyolckor gyülekező a garázsban és, ami a legfontosabb, hogy mindenkire szükség lesz, egytől egyik - pillantottam Jiminre, aki ijedten kapta rám a tekintetét. - Még rád is szükségem lesz.

- Biztos vagy ebben? Eddig azt mondtad, hogy nem küldöd még el akcióba, csak segédként.- kérdezte Woojin, mire bólintottam egy hatalmasat.

- Jimin bebizonyította, hogy bízhatok benne, hiszen a tegnapi akciómon is ő mentette meg az életemet. Plusz nagyon sokat fejlődött a hónapok alatt, nem is lesz egyedül, ha pedig valami baj adódik, akkor segítünk neki. - pillantottam körbe az előttem ülő embertömegen, akik némán hallgattak engem.

Pont tegnap beszéltem erről Taehyunggal és azt mondta, hogy szerinte jót tenne Jiminnek, ha részt venne egy nagyobb támadásban. Még azt is mondta, hogy ha kell, akkor felelősséget is vállal érte, de ha eljön velünk, akkor az csak is engem illet.

- Szerintem nem lenne semmi baj. Láttam már Jimint lőni és ott voltam tegnap este is. Láttam, hogy szinte gondolkozás nélkül ment Jungkook után, hogy megmentse őt. Azt se felejtsük el, hogy kétszer ölt már embert és verekedni is tud. Plusz mindenkinek valahol el kell kezdeni, most meg itt a lehetőség, hogy végre ő is kipróbálja magát éles helyzetben. - szólalt meg Taehyung és mondandója végére sikerült mosolyt csalnia az arcomra.

- Jimin egyáltalán akar jönni? - kérdezte Jinyoung, mire megvontam a vállaimat.

- Ez nem akarat kérdése - válaszoltam neki komoran, még ha nem is így gondoltam teljesen.

Alapjáraton az a szabály, hogy mindenki oda megy, ahova én mondom, viszont Jiminre nyilván nem erőltetnék rá semmit, ha nem szeretné. Ha közölné velem, hogy nem szeretne jönni és inkább itthon maradna, akkor belemennék. Úgy is szeretnék vele beszélgetni majd négyszemközt egy kicsit, akkor majd felvetem neki, hogy itthon is maradhat akár.

- Szóval csak ennyit akartam, pénteken este nyolckor találkozunk a garázsban. Köszönöm! - hajoltam meg az embereim előtt és Jiminhez fordultam. - Van kedved segíteni? - kérdeztem tőle, mire hatalmas vigyor kíséretében bólintott egyet.

Bólintottam, majd meg is indultam az iroda felé, hogy neki láthassunk a felhalmozódott papíroknak. Szerencsére Jiminre bízhattam a pecsételést, ami egy idő után már profin ment neki, én pedig törődhettem az unalmas akták szortírozásával. Jimin már jóval előbb kész lett, mint én, ezért elterült a kanapén és a tévét kezdte kapcsolgatni. Elmosolyodtam, amikor egy mesén hagyta, aminek főszereplője egy kék nyúl és egy narancs hal volt.

Elégedetten dőltem hátra, miután hat óra szenvedés után végre végeztem én is, majd kinyújtóztattam az izmaimat és felpattantam a székemről. Mivel nem láttam mozgolódást már egy ideje a kanapé felől, ezért odamentem és beharaptam alsó ajkamat, amint megpillantottam az alvó Jimint. Leguggoltam mellé és félretúrtam az arcába lógó tincseket, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Nyöszörgött valamit, de nem teljesen értettem, ezért először figyelmen kívül hagytam, viszont után ismét megtette, de már kristály tisztán hallottam, hogy mit mondd.

- Apa - szorította össze szemeit. - Apa nagyon hiányzol. - motyogta, majd hátat fordított nekem és többet nem szólalt meg.

Nyeltem egy hatalmasat, hiszen a bűntudat most életemben először lett úrrá rajtam. Felsóhajtottam, majd felálltam a kanapé mellől és az asztalomhoz sétáltam, hogy ihassak a whiskymből. Ennyire hiányzik neki az apja, ha már vele álmodik? Hosszú percekig csak bámultam őt és ostoroztam magam, amiért kinyírtam az apját. De hát ez a munkám. Embereket kell ölnöm. Ha Namun nem lett volna egy pénzéhes fasz, aki folyamatosan pénzt lop, akkor nem hal meg. Önző leszek és azt mondom, hogy én örülök annak, hogy sikkasztott, mert ha nem sikkaszt, akkor nem megyek el hozzá és nem találkozok Jiminnel.

- Jimin - simítottam végig gyengéden arcán, hátha felkel. - Jimin, kelj fel. Így, hogy alszol este? - cirógattam tovább, de semmi választ nem kaptam. - Jimin-shii. - ráztam meg óvatosan a vállait, mire végre felém fordult.

- Hm? - morgott, de szemeit nem nyitotta ki.

- Átaludtad a délutánt - mosolyodtam el és lehajoltam hozzá, hogy egy puszit adhassak az arcára.

- Komolyan? - motyogta.

- Igen, ezek szerint nem tetszett a kék macskás mese, amit néztél - nevettem fel, mire ő is elmosolyodott.

- Izgalmas volt, csak már láttam párszor - ásított egyet, majd végre kinyitotta szemeit.

- Nem is tudtam, hogy szeretsz meséket nézni.

- Pedig nagyon szeretek - dörzsölte meg a szemeit, majd felült. - Hány óra van egyáltalán?

- Nemsokára fél kilenc - mutattam felé a telefonom képernyőjét.

- Jézusom. Jungkook igazán felkelthettél volna.

- Édesen aludtál és nem volt szívem felkelteni. Jól aludtál? - kérdeztem, mire bólintott egyet.

- Vagy is apával álmodtam - sóhajtott fel, mire bólintottam egyet.

- Mit? - kérdeztem rá, még ha nem is biztos, hogy komolyan hallani akarom.

- Hogy felhívott telefonon és egyfolytában a te nevedet mondogatta, de nem értettem, hogy miért. Rákérdeztem, hogy mi van, de ő nem volt képes válaszolni nekem. Én pedig sírva fakadtam és mondtam neki, hogy mennyire hiányzik, de ő nem válaszolt. Nagyon rossz volt. - rázta meg a fejét, hogy kiűzhesse onnan a rossz álmot.

Elmosolyodtam, bár annyira erőltetettre sikeredett, csodáltam is, hogy nem kérdezett rá arra, hogy minden rendben van-e velem.

- Nyugi, ez csak egy hülye álom volt - simítottam combjára, mire bólintott egyet.

- Valaha még láthatom őt Jungkook? - nyelt egy aprót, majd rám emelte szemeit, amik a könnyeitől csillogtak.

A szívem majd meg szakadt, ahogy íriszeibe néztem. Hogy mondhatnék neki nemet? Hogy mondhatnám el neki egyáltalán az igazat?

- Már csak egy kicsit kell várnod Jimin - bólintottam egyet.

- Mennyi az a kicsi? - törölte meg szemeit, mert időközben nem bírta már vissza tartani a könnyeit.

- Pár hónap. Nem szeretném, ha kitudódna, hogy itt vagy nálam.

- Pár hónapot még tudok várni - mosolyodott el és szorosan magához ölelt. - Szeretlek és köszönöm!

- Én is szeretlek Jimin - mondtam, de belülről majd szét marcangolt a tudat, amiért hazudtam neki.