golden rabbit ~ jikook | ✔

35. fejezet

- Nem értem, hogy hogyan terített le egy hatvan fölötti faszi - nevetett fel Woojin, miután sikeresen visszaértünk a házhoz és éppen a sebeimet látta el az orvos.

- Meglepődtem és nem volt időm reagálni - próbáltam beszélni, miközben a számon lévő repedést tisztították. - De Jimin szerencsére megmentett.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen bátor lesz.

- Én sem, de baromi büszke vagyok rá. Simán lelőtte a faszit, egyáltalán nem is habozott. - keltem fel a kanapéról, hiszen időközben végezett velem az orvos. - Köszönöm. - hajoltam meg, mire ő csak bólintott egyet és már el is hagyta az irodámat.

- Megérte a sok gyakorlás - mosolyodott el. - De azért kérlek még ne küldd ki terepre, mert nem akarom, hogy meghaljon.

- Dehogy küldöm. Segédként beosztom majd mások és magam mellé is, de nem fogom még gyilkolni küldeni, bármennyire is sokat fejlődik. - ráztam meg a fejem és már csak a gondolatra is görcsbe rándult a hasam.

- Akkor megnyugodtam. Na menj aludni, mert reggel megbeszélés lesz. Ugye nem felejtetted el? - vonta fel szemöldökeit, mire megráztam a fejem, hiszen most az egyszer tényleg eszemben volt.

- Aludj te is Woojin - fogtam vele kezet, majd megvártam, hogy elhagyja az irodámat és a biztonság kedvéért bezártam az ajtót.

A szobámba mentem, majd kikaptam egy alsót a fiókból, meg egy sima fehér pólót és Jimin szobája felé vettem az irányt. Reményeim szerint még nem tusolt le, hiszen szerettem volna ma este vele tusolni Kopogtam kettőt, az ajtó pedig szinte azonnal már nyílt is és egy mosolygó Jiminnel találtam szembe magamat.

- Na miért vagy ilyen vidám? - nyomtam a szájára egy puszit, majd ledobtam az ágyra a hozott ruhadarabokat.

- Még mindig azon pattogok, hogy komolyan lelőttem azt a férfit.

- Nem ez volt az első alkalom, de szó mi szó, rohadt büszke vagyok rád - haraptam be alsó ajkamat és odasétáltam hozzá, majd derekánál fogva magamhoz húztam.

- Ez a célom - motyogta a mellkasomba, de nem igazán értettem, hogy mire is gondol pontosan.

- Mármint mi?

- Hogy büszke legyél rám - pillantott fel rám csillogó szemekkel.

- Én már rohadt rég óta büszke vagyok rád - simítottam végig az arcán, majd a felkarján is. - Komolyan.

- Ennek örülök - mosolyodott el, majd lábujjhegyre állt és ajkaimra hajolt.

Elmosolyodtam én is, majd azonnal átvettem az irányítást a csók felett. Hátát kezdtem gyengéden simogatni, miközben ő összefűzte karjait a tarkómnál.

- Fürödtél már? - hajoltam el tőle annyira, hogy beszélni tudjak.

Nem válaszolt semmit, csak megrázta a fejét, én pedig elmosolyodtam és bólintottam egyet, hogy megértettem. Ismét csókolózni kezdtünk, én pedig lassan a fürdő felé toltam őt, hogy véghez tudjam vinni a kieszelt tervemet, miszerint együtt tusolunk ma. Megszabadítottam a felsőjétől, a nadrágjától és az alsójától is, majd én is levetkőztem. Betoltam Jimint a zuhany alá, majd megengedtem a langyos vizet és ismét megcsókoltam őt.

- Nem vagy álmos? - kérdezte, miután elváltunk egymástól.

- Ehhez soha sem vagyok álmos - kacsintottam egyet, majd a tusfürdőért nyúltam. - Na fordulj meg Jimin! - parancsoltam neki, mire mosolyogva tette, amit kértem tőle.

Kezembe nyomtam a kókusz illatú tusfürdőből, majd megvártam, hogy a víz egy kicsit habossá tegye és már kentem is az előttem álló hátára.

- Remélem utána te is segítesz nekem - suttogtam a fülébe, mire azonnal bólintott egyet.

- Persze, hogy segítek - pillantott rám, majd egy gyors csókot nyomott a számra. - De a sebeidnek nem gáz, ha ilyen sokat vagy víz alatt?

- Ezek csak horzsolások - vontam meg a vállaimat, majd jeleztem neki, hogy forduljon vissza.

Kezembe vettem a szivacsot és azzal még alaposabban megtisztítottam őt. Egy apró puszit nyomtam a füle mögé, majd szembe fordítottam magammal. A felső testével is megismételtem azt, amit a hátával tettem, majd a lábait sem hagytam ki.

- Te jössz - adtam át neki a szivacsot, majd hátat is fordítottam neki, hogy ne akadályozzam semmiben.

Összerezzentem, ahogy hátamhoz ért a hideg tusfürdő, hiszen ő nem várta meg, hogy a víz kicsit habosabbá tegye. A lehető legóvatosabban ért hozzám, néhol még libabőrös is lettem a lassúsága és a gyengédsége miatt, de nem bántam, hiszen baromi jó érzés volt. Miután végzett, szembe fordult velem és félretolta az arcomba lógó vizes tincseimet. Végigsimított az arcom jobb oldalán, majd szó nélkül ölelt szorosan magához. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy minden rendben van e vele, de szerencsére ő gyorsabb volt.

- Köszönöm, hogy törődsz velem - motyogta szerintem szándékosan, abban reménykedve, hogy a víz csobogásától nem hallom, de nem volt szerencséje.

- Ezt nem kell megköszönnöd Jimin - mosolyodtam el és az álla alá nyúltam, hogy a szemeimbe kelljen néznie.

- De, mert... Tudod, hogy milyen volt az előző barátom. Ő nem mondott nekem ilyeneket, mint te és nem volt hozzám ilyen gyengéd. Ő csak dugni akart és ennyi. Te pedig komolyan érdeklődsz irántam és törődsz velem, ami olyan sokat jelent nekem. - nyelt egy aprót és egy pillanatra azt hittem, hogy elsírja magát.

- Ahj Jimin-shii - cirógattam meg az állát, majd vettem egy mély levegőt.

Meg akartam őt nyugtatni, hogy én nem olyan vagyok, mint a gyökér exe, én nem használom ki őt, komolyan szeretem és imádom, hogy ilyen ártatlan tud néha lenni, még is simán kinyírt két embert.

- Szeretlek - mondtam mindvégig szemeibe nézve. - Nagyon szeretlek! - ismételtem meg önmagam, hiszen még én sem fogtam fel, hogy komolyan kimondtam.

Látszólag Jimin sem számított arra, hogy ezt fogom mondani, de a mosolya hatalmassá változott, miután realizálta a helyzetet.

- Én is szeretlek Jungkook - suttogta és ismét átölelt.

Hosszú percekig állhattunk így, néma csendben, de nem érdekelt, hiszen élveztem. Minden egyes percet élvezek, amit vele tölthetek. Iszonyat hálás vagyok azért, hogy pont Jimin lett az az ember, akiben a lehető legjobban megbízok és, akibe beleszerettem, mert nála jobb emberrel még soha sem találkoztam.

- Kimegyünk? - adtam egy puszit a vizes hajára, mire bólintott egyet és már ki is szállt a zuhany alól.

Nem vagyok az a csöpögős, nyálas fajta ember, de néha jól esnek az ilyen pillanatok, amikor komolyabb témákról van szó. Hiszen így vagyok teljesen biztos abban, hogy megbízhatok Jiminben. De nem hagy nyugodni az, hogy megöltem Namunt. Nem bántam meg, mert megérdemelte, de tudom, hogy Jimin haragudni fog rám, ha megtudja. Nem okolom ezért, hiszen nyilván én sem repesnék az örömtől, ha megtudnám, hogy a párom tette el láb alól az apámat és még nem is szólt róla. De még nem szerettem volna neki elmondani, hiszen most örülök, hogy minden rendben van. Megvárom a megfelelő időt és, akkor majd őszintén elmondok neki mindent. Már csak abban reménykedem, hogy nem akar majd elmenni tőlem és nem fog megutálni ezért.