golden rabbit ~ jikook | ✔

65. fejezet

- Köszönöm a mai napot, nagyon jól éreztem magam veled - pillantott rám Minju, amikor leparkoltam a házuk előtt.

- Én is jól éreztem magam.

- Majd még találkozunk - erőltetett egy apró mosolyt magára, bár látszott, hogy egyáltalán nem volt őszinte.

- Remélem - mondtam neki, mire bólintott egyet és már ki is szállt a kocsiból.

Megvártam, amíg bement a házába, utána pedig behunytam szemeimet és hátra döntöttem a fejem. Mérges voltam és egyszerre undorodtam is magamtól, amiért így kihasználtam szerencsétlen lányt, plusz még Jimint is megcsaltam. Idegesen rángattam meg a kormányt egy hangos káromkodás sorozat kíséretében és komolyan mondom, hogy örültem volna, ha kiszakítom a helyéről és rendesen fejbe csapom magam vele, mert megérdemeltem volna.

[...]

Némán mentem be a házba és nagyon reménykedtem benne, hogy valamilyen csoda folytán nem futok össze Jiminnel, de ő az irodám kanapéján ülve várt rám. Maga elé bámult és bele sem mertem gondolni, hogy még is mi járhat a fejében. Amikor észrevett engem, azonnal felpattant onnan és odarohant hozzám.

- Basszus, úgy megijesztettél - ölelt szorosan magához és éreztem, hogy szíve milyen hevesen ver.

- Bocsánat, hogy nem vettem fel a telefont, csak nemrég vettem észre, hogy hívtál - kezdtem bele a hazugságaim sorozatába és legszívesebben már most megfojtottam volna magam.

- Minden rendben van? - hajolt el tőlem, mire bólintottam egyet.

- Apával rendesen elbeszélgettük az időt - erőltettem magamra egy apró mosolyt, miközben másodjára is hazudtam neki.

- Én már úgy voltam vele, hogy ellopok egy kocsit és utánad megyek - ölelt ismét magához.

Ha nem ebben a helyzetben lennénk, akkor aranyosnak találnám, hogy ennyire aggódott értem, most viszont még szarabbul éreztem magam, mint eddig. Egy apró puszit nyomtam a feje búbjára, majd végigsimítottam a hátán, de nem bírtam a szemeibe nézni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen borzasztóan fogom érezni magam egy csók után, de megérdemlem. Azok, akik hosszú évekig csalják a párjukat, mit érezhetnek?

- Biztos, hogy minden rendben van? - hajolt el ismét tőlem és arcomat kezdte kémlelni.

- Bora felébredt, szóval pénteken bemegyek apával hozzá a kórházba - próbáltam terelni a témát.

- Komolyan? Ennek nagyon örülök. - mosolyodott el és látszott rajta, hogy valóban hatalmas kő esett le a szívéről.

- Igen - bólintottam, majd elléptem tőle. - Jin, hogy áll?

- Már kiválóan céloz mozgó célpontra is - villantotta ki fogait és a lehető legbüszkébben mondta ezt a pár szót.

- Megnézhetem? - kérdeztem, mire azonnal heves bólogatásba kezdett.

- Mindjárt szólok neki - ujjongott és már ki is szaladt az irodámból, hogy megkereshesse.

Vettem egy hatalmas levegőt és lehevertem a kanapéra, amin eddig Jimin ült. Legszívesebben elmondtam volna neki, hogy egy lánnyal voltam és sikeresen rá is másztam, de nem akartam elrontani a jó kedvét. Képzeletben vagy hatszor fejbe csaptam magam, mert egyre nagyobb lett a bűntudatom. El kellene neki most mondanom, hogy csókolóztam valakivel.