golden rabbit ~ jikook | ✔

54. fejezet

- Akkor mindent a megbeszéltek szerint. Nem lövünk, amíg okot nem kapunk rá. - pillantottam végig az embereken, mielőtt még kiszálltunk volna a kocsiból.

- Rendben - válaszoltak, én pedig bólintottam egyet és már ki is nyitottam a hátsó ajtót.

Kezembe vettem a fegyverem, majd magabiztosan elindultam a lift felé, ahonnan pár hete rohanva menekültünk a többiekkel. A terv az volt, hogy altatógázt küldünk le a lifttel és aktiváljuk, ha elegen gyűlnek köré. Szereltünk rá kamerát, így a kocsi hátuljában lévő monitorról minden látszódni fog. Visszasiettem a többiekhez, miután leküldtem a liftet a mínusz egyedik szintre és vártunk. Ahogy a lift ajtó kinyitódott, páran azonnal el is indultak a doboz irányába. Nem kellett sokat várni, amíg még többen lettek, én pedig megnyomtam a gombot, ami szépen lassan kiengedte a dobozban rejlő altatót. Jeleztem, hogy ideje indulni, miután megbizonyosodtam abban, hogy mindenki eltakarta az arcát, elindultunk a másik bejárat felé. Taehyung említette még, hogy őket nem lifttel vitték le a pincébe, hanem lépcsőn sétáltak le. Szerencsére megjegyezte az útvonalat, így elzártuk apámék elől a menekülési útvonalakat. Miután sikeresen lejutottunk a pincébe, már az első sarkon szembe találtuk magunkat pár fegyveres emberrel.

- Ha nem tüzeltek, akkor mi sem. Mint látjátok túlerőben vagyunk, szóval ne akarjatok a vesztetekbe futni. - mondtam a négy embernek, akik szerencsére úgy gondolták, mint én, ezért a fegyvereik a földön kötöttek ki, jelezve, hogy megadják magukat.

Yoongi két mamlasza megkötözte őket, mi pedig indultunk tovább, hogy végre megleljük apámat. Ismét összetalálkoztunk pár emberrel, akik már sajnos nem voltak olyan nyugodtak, mint az előzőek, így muszáj volt erőszakot alkalmazni, viszont a lövöldözések idevonzották a többieket. A terv az volt, hogy amíg a többiek elvonják apám emberei figyelmét, addig mi Taehyunggal apám irodájába megyünk. Sikeresen elosontunk az egyre agresszívabbá váló helyszíntől, így már csak az irodához kellett eljutnunk.

- Látom kölyök te nem tanulsz a hibáidból - hallottunk meg egy igen jól ismert hangot a hátunk mögül.

Woojin állt ott egyedül, egy nagyobb fegyvert tartva jobb kezében. Vettem egy mély levegőt és szembe fordultam vele, de pisztolyomat zsebre tettem, hiszen egyáltalán nem állt szándékomban, hogy megöljem őt.

- Gondolhattam volna, hogy ti vagytok azok - nevetett fel és tett egy lépést felénk. - Apádat keresed, igaz? - kérdezte, de én meg sem moccantam. - Nos, ő nincs itt.

- Akkor hol van? - kérdezte Taehyung, mire Woojin csak megvonta vállait.

- Lehet Bora házában, lehet a te házadban, lehet Yoongi házában.

Meglepődtem az utolsó név hallatán, hiszen fogalmam sem volt, hogy még is honnan tudnak róla. A mellettem lévő is meglepődhetett, hiszen ezek után már ő sem szólalt meg egyszer sem.

- Mit akartok elérni ezzel az egésszel? - kérdeztem tőle, mire kivillantotta fogait.

- Szerinted mit?

- Nem tudom - mondtam neki őszintén, mire végre leengedte a fegyverét maga mellé.

Behunytam a szemeimet, amikor meghallottam a fegyverek kattogásait a hátunk mögül. Remek, megint csapdába estünk. Taehyung kezéből kirángatták a fegyverét, viszont én csak hagytam, hogy kivegyék onnan. Szó nélkül hagytam azt is, hogy összekötözzék a kezeimet kirángassanak az épületből. Nem volt már kedvem tovább küzdeni ellenünk. Ha Yoongi segítségével sem tudjuk legyőzni őket, akkor hogyan? Hány maffiának kell összefognia kevesebb, mint száz ember ellen?

Arra eszméltem fel, hogy valaki a nevemet mondogatja folyamatosan. Körbe pillantottam és csak ekkor tudatosult bennem, hogy már nem is a pincében vagyunk, hanem a szabadban, a hatalmas ház előtt. Pont ekkor jelent meg a távolban egy fekete furgon, utána pedig még több, én pedig éreztem, hogy Jiminék tartanak felénk. Szó nélkül néztem végig, ahogy a kocsikból apám emberei a földre kényszerítik az én és Yoongi embereimet is.

- Na, most, hogy végre mindenki együtt van, ideje elbeszélgetni - jelent meg apám is, akinek arcáról nem lehetett levakarni a hatalmas, undorító vigyorát.

Rám pillantott, de látszott rajta, hogy egyáltalán nincs megelégedve a kialakult helyzettel. Hát mit ne mondjak, én sem így terveztem ezt az egészet. Elindult felém, én meg szinte biztos voltam abban, hogy egy aranyos mozdulattal képen rúg és ez meg is történt, annyi változtatással, hogy nem az arcomat, hanem a hasamatvette célba.

- Képes lettél volna kinyírni? - kiabálta torka szakadtából.

- Nem - mondtam neki, erre még egyet belém rúgott.

- Miért hazudsz? Nézd meg hány ember életét sodortad veszélybe azzal, hogy nem tudod felfogni, hogy nem állsz még készen a maffia főnökségre. Önző vagy és én rohadtul nem ilyennek neveltelek Jeon Jungkook! - emelte fel a hangját ismét.

- Nem vagyok önző - válaszoltam neki és végre vettem annyi erőt magamon, hogy rá nézzek.

- De az vagy.

- Szerintem nem az - szólalt meg Taehyung mellettem.

- Valóban? - ráncolta össze szemöldökeit apám.

- Szerintem sem - szólalt meg Jimin is, aki velem szemben volt.

- Nem önző, csak néha pöcsfej tud lenni - mondta Yoongi, mire muszáj volt felnevessek.

Jól esett, hogy ki állnak mellettem és, hogy elmerték mondani a véleményüket, még ha ilyen elbaszott helyzetbe is vagyunk jelenleg. Apám látszólag meglepődött, de hamar rendezte vonásait és ismét felvette a komor, érzéstelen énjét.

- Akkor most felteszek egy egyszerű kérdést. Mindenki őszintén válaszol rá, még az én embereim is. Rendben? - pillantott körbe a hatalmas embertömegen, mire mindenki belement.

Kíváncsi voltam, hogy még is mi lesz az a kérdés, amire még a saját embereinek is válaszolni kell.

- Tegye fel az a kezét, aki jó főnöknek találja Jungkookot. Aki szerint megfelelő maffiavezérnek és megérdemli, hogy ő vezesse a Bong Rabbitet a továbbiakban.

Jimin azonnal felemelte a kezét, miután apám elmondta, hogy miről is van szó pontosan. Taehyung is nem sokkal később felemelte a kezét és őt követte az összes Bong Rabbit tag. Meglepődtem, amikor Yoongi és a melák emberei közül is páran felemelték a kezeiket és, ha jól láttam, akkor még apám emberei közül is páran ezt tették. Iszonyatosan jól esett, hogy így gondolják és, hogy kiállnak mellettem még most is. Nem értettem, hogy mi ütött Yoongiba, hogy még ő is magasba emelte a kezeit, de azt hiszem el kell majd vele beszélgessek, ha végre vége lesz ennek az egésznek.

- Értem. Nem számítottam arra, hogy ennyire nyilvánvaló lesz az eredmény, de ha alkalmasnak látjátok Jungkookot a vezetői szerepre, akkor nem tudok mit tenni ellene és nem is akarok. - szólalt meg apám, mire értetlenül néztem rá.

- Mi van? - csúszott ki a számon a nem túl intelligens kérdés.

- Az, hogy ez az egész csak az utolsó teszted volt, okoska - mondta Yoongi, majd csak nemes egyszerűséggel felkelt a földről, ledobva kezeiről a köteleket, amikről azt hittem, hogy mindjárt elszorítják a vérkeringését.

Szemeim hatalmasra tágultak és szó nélkül figyeltem, hogy mindenki feltápászkodik a földről rajtam kívül. Jiminre pillantottam, aki mosolyogva indult meg felém, én pedig az eddigieknél is jobban megzavarodtam.