golden rabbit ~ jikook | ✔

3. fejezet

- Seo Ji Woo - tett le asztalomra Woojin egy újabb aktát másnap délután.

- Nő? - ráncoltam össze a szemöldököm a név hallatán, majd kinyitottam a dossziét és beigazolódott a gyanúm.

A képen egy harminc év körüli nő volt látható, fekete hajjal, fekete napszemüveggel és egy fekete kalappal. A képen éppen egy konzervet dugott a kabátjába. Nem értem, hogy hogyan lehetnek ilyen bénák a rendőrök. Ha az én embereim simán megtudják, hogy ki ez a nő, akkor szerintem nekik sem okozhat orbitális nehézségeket, ha egy kicsit is komolyan vennék a munkájukat.

- Sikkasztás, bolti lopás, minden, ami bűncselekmény, de megúszta. Még csak harminckét éves, de már most egy alvilági paraszt úgy, hogy még a segge is ki van nyalva.

- Szeretnéd? - kérdeztem, mire megvonta a vállait. - Akkor ezt rád bízom. Öld meg, ahogy szoktad és ennyi. Utána pedig lazulj egyet a medence mellett, mert megérdemled.

- Rendben Jeongguk. - hajolt meg, hogy köszönetét fejezze ki. - Jiminnél azóta voltál már bent?

- Nem - válaszoltam, mire felsóhajtott.

- Több mint két napja hoztad ide és még csak kaját sem adtál neki? Azt akarod, hogy éhen haljon? - förmedt rám, én pedig feltápászkodtam az asztalomtól és közelebb sétáltam hozzá.

- Egy ember két napig simán el van kaja nélkül, ahogy víz nélkül is, ezt te is tudod. De, ha ennyire szeretnéd, akkor viszek neki kaját és elbeszélgetek vele. - tettem karba kezeimet, mire bólintott egyet.

- Ez a beszéd főnök - lépett az asztalomhoz, majd kezébe vette Jiwoo aktáját és hátat fordítva nekem, elhagyta az irodámat.

Megkértem, hogy dobjanak össze valamit a konyhában, amíg én Jimin adatai után kerestem. Kiderült, hogy huszonegy éves, idén végzett volna az egyetemen és szoros kapcsolatot ápol az apjával. Gondolom, mennyire lehet szoros, ha az a faszfej szó nélkül hagyta, hogy elhozzam a fiát. Megforgattam a szemeimet, amikor megláttam egy közös képet róluk, amin látszólag nagyon boldogak, de Namun arcán látszik az erőltetett mosolya.

- Itt van a vacsora, plusz egy palack ásványvíz, ahogy kérte főnök - kopogott valaki az ajtómon, mire betettem a legalsó fiókomba a mappát és az ajtóhoz sétáltam.

- Köszönöm szépen - vettem át az említett dolgokat, majd azonnal Jimin szobája felé vettem az irányt.

Letettem az ásványvizet a földre, hiszen valahogy ki kellett nyitnom a kettőre zárt ajtót, majd a lábammal berúgtam azt, így könnyen bejutottam a szobába. Jimin az ágya szélén ült, de amint megpillantott engem, azonnal felpattant és a sarokba menekült. Letettem a reggelijét és a vizet is az asztalra, majd karba tettem a kezeimet és a rémült fiúra pillantottam.

- Jeongguk vagyok, a főnök - mondtam neki, majd megindultam felé.

- Te hoztál ide? - pislogott nagyokat, majd nyelt egy hatalmasat és végignézett rajtam.

- Ja - válaszoltam. - Hoztam kaját meg vizet, szóval egyél és igyál. Nem szeretném, hogy meghalj, még mielőtt bármi hasznodat venném.

- Mi hasznomat tudnád itt venni? - kérdezte, mire elmosolyodtam.

- Megtanítalak lőni, megtanítom, hogyan védd meg magad és igazából a stressz levezető elfoglaltság is jól jönne a nap zárásaként - léptem közelebb hozzá, egyik kezemmel megtámasztottam magam a feje mellett, a másikkal pedig az álla alá nyúltam, mert ahogy közeledtem felé lehajtotta a fejét.

Vett egy mély levegőt, majd szakadozottan kifújta azt, az arcomon pedig még nagyobb lett a mosoly. Élveztem, hogy ennyitől zavarba tudom hozni és, hogy ezt váltom ki belőle. Kacsintottam egyet, majd elléptem tőle és leültem az ágyára.

- Igazából meg akartalak ölni téged is, de most itt a lehetőség, hogy bebizonyítsd, miért ne tegyem meg. Engem nem érdekel, hogy hány éves vagy, hidd el azt is leszarnám, ha lány lennél, mert nyírtam már ki pár embert, akik szintúgy könyörögtek az életükért, akárcsak te. Ez a munkám, szóval rohadtul nem érdekelnek az öntelt faszfejek és a megjátszott könyörgéseik. Tudom, hogy te is az vagy, sőt azt is, hogy valószínűleg ugyan az lett volna belőled, mint a gyíkarc apádból, ezért is hoztalak el. Itt lehetőséged lesz normálissá válni, aki megfosztja a világot a nyomorékoktól.

- Apa nem gyíkarc! - mondta, mire összeráncoltam a szemöldökeimet.

- Nem? Akkor miért sikkasztott havonta rendszeresen? Miért lopott bankoktól? - pillantottam Jiminre, aki látszólag ideges lett az előbb mondottaktól.

- Mert szüksége volt pénzre. Nem ismered őt, még is elítélted és képes lettél volna kinyírni őt, pedig rohadtul jó ember! - emelte fel a hangját. - És én rohadtul nem vagyok öntelt. Egy átlagos egyetemista voltam egészen addig, amíg el nem raboltál. - folyt végig az első könnycsepp az arcán, ezután pedig sírásba tőrt ki. - Ha azt akarod nekem bemagyarázni, hogy ez a faszom tudja mi normális, akkor csak közlöm veled, hogy egy beteg, pszichopata állat vagy Jeongguk.

Mondandója végére felnevettem, hiszen próbált keménynek látszódni, de látszólag még ő maga sem hitte el, hogy tényleg ki merte ezeket mondani. Megnyaltam a szám szélét, majd felkeltem az ágyról és zsebre tettem a kezeimet.

- Holnap újra meglátogatlak, remélem akkor már normálisan tudunk beszélgetni - mondtam neki, majd hátat fordítottam és az ajtó felé indultam.

- Meddig leszek bezárva ide? - kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

- Amíg meg nem bízok benned annyira, hogy elhiggyem, nem akarsz elszökni - mondtam, majd kiléptem a folyosóra és bezártam az ajtót, a kulcsit ismét a nadrágom zsebébe csúsztattam.

Úgy döntöttem, hogy összehívok egy gyűlést és közlöm a Bong Rabbit tagjaival, hogy lesz egy új bandatag. Woojinnel üzentem mindenkinek, hogy kilenckor mindenki legyen a tárgyaló teremben. Addig az irodámba mentem és az új aktákat olvasgattam át, amiket ma délelőtt kaptam meg. Nevetséges, hogy pont azok az emberek lopnak pénzt, akiknek egyébként mindenük meg van és minden a picsájuk alá volt téve egész életükben. Meg is találtam a holnapi úriembert, akihez majd ellátogatok. Minjae a neve és hát az aktáiból kiindulva egy újabb pöcsfej, aki könyörögni fog a szánalmas életéhez.

Végül kellő képen felbasztam magam, azért egy pohár whisky után a tárgyaló terem felé vettem az irányt. Unottan léptem be a terembe és sétáltam a szokásos helyemre. Körbe pillantottam az embereimen, majd neki láttam a monológomhoz.

- Lényegében, ha meghallom, hogy bárki is bántani meri Jimint vagy csak beszól neki, már most mondom, hogy a kert végében fogja végezni. Legyetek türelmesek vele, hiszen még új és nincs is tisztába azzal, hogy mi folyik itt.

- Akkor minek hozta ide? - kérdezte valaki, mire megvontam a vállaimat.

- Kell a változatosság, de ettől függetlenül nektek minden egyes jelöltet ki kell nyírni. Az sincs kizárva, hogy Namunhoz visszamegyek, hiszen tényleg szeretném az elernyedt testét látni, miután agyon lőttem. - túrtam bele hajamba, majd Woojinre pillantottam. - Azt hiszem, ennyi lenne mára. A feladatok ki vannak osztva, szóval szép estét mindenkinek. Junseo és Jihoo ti Woojinnel tartotok ma este, szóval ne menjetek messzire. - mondtam a két férfinak, akik bólintással jelezték, hogy mindent megértettek.