golden rabbit ~ jikook | ✔

52. fejezet

- Szóval ez lenne a menedéket nyújtó ház? - ráncolta össze homlokát Yoongi, amint belépett a bejárati ajtón.

- Igen - válaszoltam neki, mire hümmögött egyet és tovább sétált egyenesen.

Vártam már, hogy végre jöjjön, hiszen minél hamarabb pontot szerettem volna tenni ennek az egésznek a végére. Vasárnap hívott fel és akkor beszéltük meg a részleteket. A mai nap még csak felméri a helyzetet, nem is hozott magával két melák emberén kívül senkit és semmit. Kicsit kezdett idegesíteni, hogy úgy méregette az embereimet, mintha valami utolsó pórnép lenne. Már éppen szólásra nyitottam a számat, hogy megkérdezzem még is mi baja van, amikor megjelent Jimin és Taehyung.

- Szia Yoongi - köszöntötte az utóbbi egy hatalmas mosoly kíséretében.

Ő csak bólintott egyet, majd folytatta a ház feltérképezését, aminek nem láttam sok értelmét. Innen több mint száz kilométerre van apám háza, az enyém meg még annál is messzebb, szóval ez a terep egyáltalán nem fog útba esni.

- Elárulnád, hogy ezt még is miért csinálod? - kérdeztem meg tőle, hiszen már nem bírtam szó nélkül tűrni, amit csinál.

- Én? - fordult felém, mire bólintottam egyet. - Mint látod éppen a házat tanulmányozom. Ráférne egy festés és a felújítás sem ártana.

- Nem azért jöttél, hogy ház újítási tanácsokat adj, csak gondoltam emlékeztetlek - forgattam meg a szemeimet, mire Yoongi felhorkantott.

- Ez igazán rendes tőled.

- Milyen messze van innen az apád birtoka? - tette karba kezeit.

- Száz kilométer körül lehet.

- És a te házad? - szegezte nekem a következő kérdését.

- Az még messzebb.

- Király - bólintott, majd elsétálva mellettem, Taehyungékhoz lépett.

- Szerintetek hány emberemre lesz szükségetek?

Hihetetlenkedve néztem, hogy ismét figyelmen kívül hagy engem és az alkalmazottaimat kérdezi meg a fontos kérdésekről, nem engem. Karba tettem a kezeimet és szándékosan hangosan fújtam ki az eddig bent tartott levegőmet, hogy egy kis figyelmet kaphassak.

- Szerintem húsz elég lesz! - válaszoltam határozottan.

- Jimint és Taehyungot kérdeztem, de nem lényeg.

- Én vagyok a főnök Yoongi, szóval engem kellene kérdezned - emeltem fel a hangom, hiszen egyáltalán nem tetszett a viselkedése.

- Elég lesz húsz ember - szólalt meg Jimin, mire a szürke hajú bólintott egyet.

- Van már valami elképzelésed, hogy hogyan fogjuk letámadni apádat?

- Szerintem nem kell túlgondolni a dolgot. Ha egyszerre és hirtelen törünk rájuk, akkor nem lesz idejük védekezni. - mondtam, de látszott Yoongin, hogy nem jön be neki az ötlet.

- Honnan tudod, hogy mindenki egy helyen van? Mi van, ha valakik a lakásodban vannak, valakik meg apád búvóhelyén?

- Akkor derítsük ki - vontam meg vállaimat, mire felhorkantott.

- Derítsük - sóhajtott fel, majd a telefonjára pillantott és vissza rám.

- Taehyung és Jimin ti velem jöttök - jelentettem ki és már meg is indultam a bejárat felé, hogy minél hamarabb elindulhassunk.

- Most hova is megyünk pontosan? - kérdezte Jimin, miután beült mellém a kocsiba.

- A lakásomhoz. Megnézzük, hogy mi a helyzet, ha találunk valakit, akkor azt kinyírjuk.