golden rabbit ~ jikook | ✔

55. fejezet

- Szóval ti előre megbeszéltétek, hogy Yoongi segítségét fogjuk kérni ahhoz, hogy apámat legyőzzük? - szólaltam meg fél óra után, amikor is sikerült felfognom, hogy miről is beszéltek nekem az elmúlt percekben.

- Igen - válaszolta Taehyung, mire felnevettem, mert mást nem igazán tudtam csinálni.

- Hülye gyerek - morogta Yoongi hozzászólás gyanánt.

- És, akkor most mi lesz? - pillantottam apára, aki a székében iszogatta a kávéját.

- Mi lenne? - ráncolta össze a szemöldökeit. - Tiéd marad a Bong Rabbit, én meg nyugdíjba vonulok és élem tovább az életem.

- Én is nyugdíjba vonulok - szólalt meg Woojin is.

- Én is ennyi erővel - mondta Jaemin, aki alig tíz évvel idősebb nálam.

- Szerintem vonuljon mindenki nyugdíjba - forgatta meg szemeit Yoongi, mire felnevettem.

- Bárcsak így menne.

- Na, de szerintem ideje indulnotok, mert vissza kell költözzetek a házba - mondta apám, mire bólintottam egyet és már fel is keltem a kanapéról.

- Csak még egy kérdés - fordultam apám felé, aki kíváncsian várta, hogy mit szeretnék kérdezni. - Nem zavar, hogy együtt vagyok Jiminnel?

- Tudok mit tenni ellene? - tette karba kezeit, mire megráztam a fejem egy hatalmas mosoly kíséretében.

- És ahhoz mit szólnál, ha őt szeretném jobb kezemnek?

- Biztos ennyire előre szeretnél gondolkozni? - kérdezte, én pedig ismét bólintottam egyet. - Te vagy a főnök fiam, szóval Isten igazából nekem már semmi beleszólásom sincsen a dolgaidba.

- Azt hiszem meg kell még szokjam, hogy újra kedves vagy velem - motyogtam.

Nem is nagyon akartam, hogy meghallja, inkább csak hangosan mondtam ki a gondolataimat. Emlékszem, hogy saját kezűleg meg tudtam volna ölni, akkor, amikor elraboltatta Borával Jimint. Kicsit fura ez a hirtelen váltás, de nem bánom. Elvégre apám nagyon fontos nekem és nagyon örülök, hogy ismét visszakaptam. Túl hirtelen történt minden, még nem is nagyon sikerült felfogjam a dolgokat, de pár nap múlva már biztosan minden visszaáll az eredeti kerékvágásba.

- Még valami kérdés? - kérdezte apa, mire átgondoltam, hogy szeretnék-e még valamit tudni.

- Mi van Borával?

- Kórházban van. Élet és halál között van, szóval reménykedünk benne, hogy életben marad. - mondta apa.

- Elnézést, én tényleg nem szerettem volna megölni - szólalt meg Taehyung és látszott rajta, hogy valóban sajnálja.

- Én is ezt tettem volna a helyedben, szóval ne sajnáld Taehyung - pillantott rá apa, mire ő csak bólintott egyet.

- Na megyünk, mert sose indulunk el - sóhajtottam fel és jeleztem Jiminéknek, hogy indulás van.

- Majd beszélünk - mondta apa, mielőtt még elhagytuk volna az irodáját.

- Várj, még valami - torpantam meg hirtelen. - Miért rúgtál belém kétszer?

- Hitelesnek kellett lennie az egésznek - vonta meg vállait, mire felnevettem.

- Sikerült - szólalt meg Taehyung egy apró mosollyal az ajkain.

- Király, tényleg nagyon hiteles lett - forgattam meg szemeit és végre eljutottam addig, hogy lenyomjam a kilincset. - És Jimint miért verted konkrétan agyon? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.