golden rabbit ~ jikook | ✔

56. fejezet

- Azonnal kapcsold be a tévét - rohant be az irodámba Woojin szó nélkül.

Mire kimondta a mondatot, már kezébe is vette a kapcsolót és a lehető leggyorsabban beüzemelte a készüléket. Kapcsolgatni kezdte és egészen addig nem hagyta abba, amíg meg nem találta a hírcsatornát. Pontos volt, hiszen éppen ekkor lett vége a reklámnak és kezdődött el az esti híradó. Időközben Jimin és Taehyung is megjelentek az irodámban, gondolom hallották Woojint felrohanni ide, ezért felkeltette az érdeklődésüket.

" Öt év után végre elkapták a Golden Rabbitet " - jelent meg a tévé alján a rövid szöveg, én pedig értetlenül bámultam a többekre, de látszólag ők sem értették, hogy még is mi a fenéről beszélnek.

" Tegnap hajnalban önszántából sétált be a rendőrségre a Golden Rabbit és bevallott mindent. Elmondta, hogy megölte Park Namun fiát, Jimint, de annyira hatással volt rá a hallgatás, hogy nem bírta tovább magába tartani, mert attól félt, hogy összeroppan. Azt is bevallotta, hogy megfojtotta az elrabolt, mindössze húsz éves fiút és elégette holtestét,  több mint fél éve. Azonnal őrizetbe vették, azóta pedig folynak a tárgyalások, a nyomok után pedig gőz erőkkel keres a rendőrség. " - mondta a bemondó és még képet is mutattak az állítólagos Golden Rabbitről.

- Mi a fasz? - szólaltam meg pár perc csend után, mikorra végre sikerült felfognom, hogy miket is mondtak az előbb a tévében.

- Ezt nem értem - motyogta Jimin és jelenleg én is így éreztem.

- Ki ez az elmeháborodott, aki bevall valami olyasmit, amihez rohadtul nincsen semmi köze? - nevettem fel és idegesen a hajamba túrtam.

- Fogalmam sincs, de ki fogom deríteni, hogy ő még is ki a halál és miért hazudott a zsaruknak. Biztos valami elmegyógyintézetből szabadult, beteg ember lehet, mert ha nem is életfogytiglant, akkor minimum száz év börtönre fogják ítélni.

- De honnan fognak bizonyítékokat találni arra, hogy valóban ő a Golden Rabbit? - kérdezte Taehyung, mire megvontam a vállaimat.

- Nem tudom, de ez az egész eléggé zavaros. Csak a semmiből jön egy ember és feladja magát, hazudik a zsaruknak. Nem lehet, hogy valaki felbérelte őt, hogy ezt tegye? Mi van, ha mondjuk pénzt kap ezért? - gondolkodtam hangosan.

- Az nagyon hülyén hangzana, ha azt mondanám, hogy mi van, ha a rendőrség bérelte fel a csávót? Több mint öt éve keresnek téged, esetleg nem lehet, hogy még mindig nem tudnak semmit, csak be akarják mesélni az embereknek, hogy végre megtalálták? - kérdezte Jimin.

- Ilyen lehetséges egyáltalán? - ráncolta össze homlokát Taehyung.

- Nem tudom, de utána járok mindennek, aztán majd értesítelek titeket - mondta Woojin, mire bólintottam egyet.

- Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie - sóhajtottam fel, mire a legidősebb felnevetett.

- Ez az élet Jeongguk - pillantott rám és már el is hagyta az irodámat.

- Ma kell valamit csinálni? - kérdezte Taehyung, mire megráztam a fejemet.

- Ezen a héten még szerintem semmi sincs. Pihenjetek, aztán majd értesítelek titeket, ha eszembe jut valami igazán fontos.

- Rendben - hajolt meg, majd magamra hagyott Jiminnel, aki némán hallgatta az eddigi beszélgetéseket.

- Mizu? - mosolyodtam el, majd felkeltem a székemből és odasétáltam hozzá.

- Unatkozom - sóhajtott fel, mire elnevettem magam.

- Bárcsak én is unatkoznék - nyomtam egy puszit a szájára. - Szeretnél segíteni mondjuk aláírás hamisításban?

- Hogy miben? - nevetett fel.

- Nincs kedvem ennyiszer aláírni. Amúgy is össze-visszaság, szóval, ha megmutatom, akkor segíthetnél.

- Rendben, addig is legalább csinálok valamit - vonta meg a vállait és várta, hogy megmozduljak, de én csak mosolyogva tanulmányoztam arcát.

- Szeretlek - mondtam, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam, de ő elhúzta a fejét.

- Van valami baj? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Miért, nem mondhatom csak úgy, hogy szeretlek? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

Az igazság az, hogy baromira hiányzik. Hiába alszunk el minden nap egymást ölelve, iszonyatosan régen szexeltünk már. Lassan egy hónapja és a szervezetem egyre érzékenyebb az érintéseire. Ha csak fekszünk egymás mellett és netán véletlenül hozzám simul, már attól gondok támadnak odalent. Sokszor a hosszasabb csókokat is meg kell szakítsam, mert kénytelen vagyok már visszafogni magam egy bizonyos idő után. Eddig nem is nagyon mertem közeledni felé, viszont most már nem kell rá odafigyeljek, hiszen már teljesen begyógyultak a sebei, amiket még apám okozott neki.

- De, mondhatod - mosolyodott el. - Én is szeretlek Jungkook.

Ezzel lezártnak tekintettük a témát, vagyis én még szerettem volna róla beszélni, de látszólag Jiminnek nem esett le az egész helyzet, így nem akartam erőltetni. 

Egészen gyorsan végeztünk a mai adag aláírásra váró papírral, még ha a felén nem is az én aláírásom szerepelt. Mielőtt még hivatalos papírokra írt volna Jimin, gyakorolgatott, hogy ezért valamennyire még is hasonlítson az enyémhez. A vártnál jobban ment neki, ezért hagytam, hogy helyettem is ő írjon alá. Addig én pecsételtem a papírokat, viszont hamar ráuntam. Tíz körül hagytuk abba a munkát, utána pedig az ebédlőbe vettük az irányt, hogy ehessünk valamit, mert én például dél óta egy falatot sem ettem. 

- Csináljak gyorsan ráment? - vett két tésztás zacskót a kezébe, mire bólintottam egyet.

Azért ez még is csak jobb, mintha valami hideg kaját ettünk volna. Mosolyogva figyeltem, ahogy otthonos mozog a konyhában és szorgosan csinálja a vacsorát. Tekintetem fenekére tévedt és ismét rá kellett jöjjek, hogy Jiminnek van a legjobb segge a világon. Talán kicsit túl sokáig bámulhattam őt, hiszen arra eszméltem fel, hogy karba tett kezekkel és felvont szemöldökökkel bámul rám.

- Hupsz, elkalandoztam - mondtam szándékosan kicsit sejtelmesebben, mire mosolyogva megrázta a fejét.

- Hát igen, erre rájöttem Jungkook - tett le egy tányért elém, majd egyet velem szembe is. - Csili kell? - kérdezte, mire bólintottam egyet. -Jó étvágyat! - villantotta ki fogait és már tálalta is a kaját.