golden rabbit ~ jikook | ✔

4. fejezet

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte Woojin másnap reggel.

- Igen, ezt akarom. Azt szeretném, hogy megbízzon bennem és, hogy ne féljen. Szóval ma kiengedem a szobájából, hogy felfedezhesse a helyet.

- És mi van, ha megpróbál megszökni? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Megölöm - vontam meg a vállaimat, majd kimentem az irodámból, hogy Jiminhez mehessek.

Sokat agyaltam rajta, hogy még is mihez kezdjek vele, de arra jutottam, hogy először arra kellene rávennem, hogy önszántából maradjon itt. Utána eszembe jutott, hogy ez nem fog úgy megtörténni, hogy be van zárva a szobába, szóval arra jutottam, hogy kiengedem. Ha pedig megpróbál elszökni, akkor kinyírom. Ilyen egyszerű az egész. Komor arccal nyitottam ki az ajtót, Jimin pedig ugyan ott ült, ahol tegnap is, amikor bejöttem. Amint meglátott engem, azonnal felpattant az ágyról, majd ugyan oda ment, ahova tegnap, szorosan a falhoz.

- Kiengedlek - mondtam neki, mire kérdőn pillantott rám. - A házat nem hagyhatod el, de körülnézhetsz, hogy mi merre van. Mindenki tudja, hogy itt vagy, szóval nem kell attól félned, hogy valaki molesztálni fog.

- Molesztálni? - kérdezett vissza, mire bólintottam egyet.

- Itt egyetlen nő sincs, te pedig friss hús vagy, méghozzá nem is vagy annyira ronda, szóval nem lepődnék meg, ha valaki berángatna a szobájába és mocskos dolgokat csinálna veled. - dugtam zsebre a kezeimet, de látva a rémült arcát, felnevettem. - Nyugi, kiherélem, azt aki bántani mer téged.

Bólintott egy aprót, majd végre rám pillantott, hiszen eddig csak a földet bámulta. Látszott rajta, hogy még mindig retteg, mondjuk nem is vártam mást. Közelebb sétáltam hozzá, majd ugyan úgy álltam meg én is, mint ahogy tegnap. Egyik kezemmel a falnak támaszkodtam, a másikkal pedig Jimin álla alá nyúltam. Szinte hallottam, ahogy elkezd gyorsulni a szívverése, amint hozzá értem.

- Volt már kapcsolatod?

- Igen - válaszolta és nyelt egy aprót.

- Komolyan? Pedig eléggé ártatlannak tűnsz.

- Nem vagyok az - válaszolta, mire elmosolyodtam.

- Akkor csókolj meg! - mondtam neki, mire szemei kikerekedtek.

- Mi? - kérdezett vissza zavartan.

- Csókolj meg Jimin, hogy bebizonyítsd, nem vagy ártatlan.

Nem válaszolt, csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nem fogja megtenni. Megnyaltam az alsó ajkam, majd elléptem tőle és a karórámra pillantottam. Este egy üzleti tárgyalásra kell mennem, de addig ráérek, szóval úgy döntöttem, hogy én magam vezetem körbe Jimint a házban.

- Gyere, körbe vezetlek - mondtam neki, majd kiléptem a szobából és megvártam, amíg ő is utolért.

Először a második emeleten mentünk végig, hiszen alapból itt voltunk. Nem szólt semmit, némán követett engem, egészen addig, amíg szembe nem találkoztunk pár taggal. Meghajoltak előttem mindannyian, majd már távoztak is.

- Ennyire tisztelnek téged? - kérdezte, mire bólintottam egyet. - De miért?

- Mert én vagyok a főnök. Tőlem kapnak fizetést, én adok nekik szállást, szóval nem kérdés, hogy meg becsülnek-e. - válaszoltam neki, mire bólintott egyet.

- Mi ez az egész? Egy szervezet? Vagy maffia? - kérdezősködött tovább.

- Egy szervezet.

- És embereket nyírtok ki? - ráncolta össze a szemöldökeit, mire felnevettem.