golden rabbit ~ jikook | ✔

24. fejezet

- Gyerünk Jimin - villantotta ki fogait Taehyung, miután sikerült rávennünk, hogy ismét verekedjenek Woojin nélkül.

Nem hittem volna, hogy belemegy, de simán rábólintott, amiért büszke voltam rá. De még jobban az lettem, ahogy végre megütötte Taehyungot és nem csak hajolgatott. Karba tett kezekkel figyeltem, ahogy egyre jobban belejött és teljesen beleéléssel csinálta. Az sem érdekelte, hogy kapott pár ütést Taehyungtól, de azért megkértem rá, hogy ne teljes erejével támadjon, mert Jimin még kezdőnek számít a témában. Olyan három óra edzés után kellőképpen kifáradtak mindketten, ezért kajáltunk egyet, majd mind a ketten letusoltak. Addig én az unalmas papírmunkát végeztem, ami megint nem akart fogyni, egészen addig, amíg meg nem jelent Woojin az irodámban. Azóta nem beszéltem vele, mióta beszólt Jiminnek, de bevallom őszintén nem is voltam rá kíváncsi. Nem akarok tiszteletlen lenni vele, de én vagyok a felettese, szóval igazából simán megtehetném. Leült a kanapéra és engem kezdett bámulni, ami egy idő után már rohadt idegesítő lett. Az asztalra csaptam a tollam és kérdőn néztem rá, ugyan is tudtam, hogy akar valamit.

- Most azért vagy berágva rám, mert felhoztam Jimin anyját témának? - tette karba kezeit, mire én csak megforgattam a szemeimet.

- Szerinted?

- Ebből is látszik, hogy nem ide való - sóhajtott fel.

- Nem emlékszem, hogy kérdeztem a véleményed Jiminnel kapcsolatban - mondtam unottan, hiszen egyáltalán nem volt kedvem vele beszélgetni.

- Csak mondtam. Kezdi elvenni az eszed ez a gyerek.

- Nem hiszem, hogy velem lenne baj mostanában! - emeltem fel a hangom. - Te szarod le a szabályokat, amiket még apám hozott meg és te viselkedsz úgy, mint valami lázadó tini! - mondtam mindvégig tartva vele a szemkontaktust.

- Lehet meguntam a hülye szabályokat.

- Akkor el lehet menni - vágtam rá azonnal, mire felnevetett.

- Szerinted nélkülem mennél valamire? - ráncolta össze szemöldökeit, mire teljesen leblokkoltam.

Soha életemben nem hittem volna, hogy ilyet fog nekem mondani az az ember, aki a legközelebb állt hozzám. Hogy mennék e nélküle valamire? Nem tudom, de erre egyáltalán nincs szükségem. Nincs szükségem arra, hogy az az ember, akiben a legjobban megbízok ilyeneket mondjon rólam vagy Jiminről vagy a többi maffia tagról.

- Inkább most menj el - szorítottam össze a fogaimat és kezembe vettem a tollamat, hogy folytassam a papírmunkát, mert Woojinnál még az is érdekesebb volt.

- Jeongguk - sóhajtott fel, de én idegesen az asztalomra csaptam.

- Mondom takarodj innen Woojin! - kiabáltam el magam torkom szakadtából.

Szerencsére szó nélkül hagyta el az irodámat, én pedig idegesen ütöttem még egyet az asztalomra és egy határozott mozdulattal lelöktem mindent onnan. Nem érdekelt, hogy a fontosabbnál fontosabb papírok a földön végzik, sőt jelen pillanatban képes lettem volna egyesével apró darabokra tépkedni az összeset, de nem tettem. Nyílt az ajtó, én pedig azt hittem, hogy Woojin jött vissza, mert akkor biztos rá vetettem volna magam, viszont, amikor megpillantottam Jimint, próbáltam magamra erőltetni a nyugodtabb énemet, bár szerintem hallotta az előbbi kirohanásomat.

- Minden rendben? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Bemehetek? - pillantott a küszöbre, én pedig elmotyogtam egy halk igent, ezért gyorsan be is jött, az ajtót pedig becsukta maga után.

- Kérsz whiskyt? - kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét. - Kár, mert nagyon finom.

- Woojin... - szólalt meg Jimin, mire leintettem, hiszen egyáltalán nem voltam kíváncsi arra a gyökérre.

- Nem érdekel Jimin - sóhajtottam fel, arcomat pedig a kezeimbe temettem. - Nem tudom, hogy mi van vele, de úgy érzem, mintha mostanában ellenem fordult volna. - motyogtam továbbra is a tenyereimbe.

Megéreztem Jimin apró kezeit a vállaimon, majd gyengéden nyomkodni kezdte ott, ezzel próbálva megnyugtatni engem. Egy apró puszit kaptam a fejem búbjára, ami tényleg nyugodtabbá tett, de ez még nem változtatott a tényen, hogy valami nem stimmel Woojinnel.

- Lehet nem alszik mostanában sokat - mondta Jimin, de ezt nem tartottam esélyesnek, ugyan is az évek során többször is volt, hogy több napig alig aludtunk egy-két órákat.

- Nem tudom - vontam meg vállaimat és hátrahajtottam a fejemet a széktámlámra. - De nem is érdekel igazából.

- Meséljek valamit? - pillantott le rám, mire bólintottam egyet, hátha el tudja terelni a gondolataimat Woojinről.

Hümmögött egyet, majd szinte hallottam, ahogy gondolkodik, még is mit meséljen nekem. Én meg csak vártam, hogy mesélni kezdjen, mert a hangja alapból nyugtató hatással volt rám.

- Egyszer szakadó esőben mentem haza suliból, megálltam egy kávézó előtt, hiszen volt egy kis hely, ahova nem esett be az eső. Macskanyávogást hallottam, de sehol semmit nem láttam, ezért tovább akartam indulni, viszont majdnem belerúgtam a macsekba. Nagyon édes volt, kis fehér gombóc. Mivel nagyon hideg volt, az állat pedig egyedül volt, ezért muszáj volt hazavinnem, mert nem akartam ott hagyni. Apa nem szereti a macskákat, de hosszas győzködés után belement, hogy legalább egy kis ideig nálunk legyen. Végül több, mint nyolc évet élt meg velünk és időközben apa is megkedvelte, nagyon sokszor nézték együtt a focimeccset. - mesélte csillogó szemekkel.

- Hogy hívták?

- Sangchu - mosolyodott el. - Apával mindketten imádjuk a salátát, szóval ezért lett ez.

- Aranyos - görbültek felfele az én ajkaim is. - Nekem sosem lehetett állatom. Apa allergiás volt a kutya és a macska szőrre, más állatot, meg nem igazán akartam magamnak.

- De most már... - kezdte el, de inkább befejezetlenül hagyta a mondatot, hiszen gondolom nem akarta felhozni apámat.

- Tudom, hogy most már lehetne, de nem lenne időm vele foglalkozni a munkám miatt.

- Igaz - húzta el a száját. - Mikor van a szülinapod? - tért rá egy teljesen más témára.

- Szeptember elsején. Neked? - kérdeztem vissza, hiszen amúgy is meg akartam már tőle kérdezni.

- Október tizenharmadikán.

- Akkor nincs is olyan messze egymástól a két időpont - mondtam, majd megfordultam a székkel, így Jimin most előttem állt.

Kezeiért nyúltam és összekulcsoltam az ujjainkat, majd közelebb húztam magamhoz. Beállt lábaim közé, én pedig nem bírtam nem az arcát nézni. Jeleztem neki, hogy hajoljon lejjebb, mert már késztetést éreztem, hogy megízleljem őt. Az ölembe húztam és mohóm az ajkaira tapadtam. Azonnal elmélyítettem a csókot, Jimin ujjai időközben becsúsztak az ingem alá, és a csupasz mellkasomat kezdte simogatni. Gyengéden megharaptam az alsó ajkát, mire ő morgott egyet, de tovább folytattuk a szenvedélyes csókcsatát. Szájáról áttértem a nyakára, ami szinte kiabált már azért, hogy hozzáérjek. A lehető összes helyen végig akartam csókolni őt, ahol csak lehetséges. Megszorította a felkaromat, amikor megtaláltam a legérzékenyebb pontját. Megszívtam a bőrét, Jiminből egy halk nyögést kiváltva. Többször is megismételtem a folyamatot, hiszen láttam, hogy mennyire élvezi. Elhajoltam tőle és egy puszit nyomtam ajkaira, majd jobbnak láttam, ha nem folytatjuk tovább a dolgot, hiszen nem szerettem volna megdugni az irodámban, pedig elég közel jártam hozzá.