golden rabbit ~ jikook | ✔

25. fejezet

- Azóta sem beszéltél Woojinnel? - pillantott rám Jimin, miután behozta a reggeli kávémat.

- Nem, de nem bánom - vontam meg vállaimat.

- Tudok valamiben segíteni?

- Igazából lenne itt valami - gondolkoztam el és kihúztam a legfelső fiókomat, hogy elővegyem onnan a már hetek óta halmozódó papírlapokat. - Ezeket kellene kitölteni, ez alapján - nyomtam a kezébe egy kitöltött példányt.

- Ezek milyen papírok? - sétált oda az asztalomhoz, majd kezébe vett egyet.

- Munkabeosztás. Csak át kell másolni, hogy mi mettől meddig van műszakban és, hogy mit csinált.

- Ez olyan, mintha egy munkahely lenne - nevetett fel és kezébe vette a papírtengert, majd a kanapéhoz sétált.

- Igazából ez egy munkahely, az már mellékes, hogy illegális - nevettem fel.

- Tollat is kaphatok? - lépett oda az asztalomhoz Jimin, mire kezébe nyomtam egy kéket.

- Tessék - húztam közelebb magamhoz a derekánál fogva, majd egy cuppanós puszit nyomtam a szájára. - Köszönöm, hogy segítesz. - ismételtem meg az előző műveletem.

- Igazán nincs mit, legalább hasznomat veszed - vonta meg a vállait, majd megpaskolta az arcom és leült a kanapéra, hogy megírhassa a beosztásokat.

Mosolyogva figyeltem, ahogy koncentrál, nehogy elrontson valamit. Furának tartottam, hogy nem kérdezett még semmit a kettőnk kapcsolatáról, bár nem is annyira bánom, mert még én magam sem tudom, hogy mit válaszolnék neki. Jimin egy nagyon kedves és szeretetreméltó fiú, aki mindig másokat helyez előtérbe, talán ezért is jövünk olyan jól ki egymással. Szeretek a középpontban lenni, mindig is szerettem, ő pedig megadja a kellő figyelmet számomra. Talán kedvelem őt? Valamilyen szinten már az első pillanattól kezdve kedveltem őt, de lehet, hogy az érzéseim kezdenek jóval komolyodni. Sokszor agyaltam Jiminen, sokszor képzeltem el, hogy velem együtt vezeti a Bong Rabbit-et és jár el velem üzleti kajákra és megbeszélésekre. Már rég óta tervezem, hogy rákérdezek arra, hogy mit érez irántam.

Gondolatmenetemből két hangos kopogás riasztott fel, mire elmorogtam egy gyerét. Valahol számítottam arra, hogy Woojin lesz az, mivel eddig minden nap megpróbált beszélni velem, viszont mindig kiabálva küldtem el őt. Nincs szükségem arra, hogy megmondja, hogy mit csináljak. Sóhajtottam egyet, ahogy megpillantottam Woojint, amint belép az irodámba. Már szólásra is nyitottam a számat, de jelezte, hogy maradjak csendben.

- Holnap üzleti kaja lesz Minhonál - mondta, mire bólintottam egyet. - Oda is egyedül szeretnél menni?

- Nem - pillantottam rá. - Jiminnel megyek. - mondtam, mire az említett is rám kapta tekintetét.

- Mi csoda? - kérdezte Woojin és látszott rajta, hogy teljesen lesokkoltam.

- Jiminnel megyek el Minhohoz - mosolyodtam el, mire az asztalom előtt álló megdörzsölte a tarkóját.

- Ezt biztosan átgondoltad? Jimint keresi a rendőrség, benne volt a híradóban, szerinted nem lesz valaki gyökér és köp be téged?

- Hidegen hagy - vontam meg a vállaimat. - Csak ennyit szerettél volna? Mert akkor mehe... - kezdtem el, de idegesen a szavamba vágott.

- Jeongguk! Ha egy kicsit is fontos neked Jimin, akkor félreteszed a büszkeséged és vagy elmész egyedül arra a tetves kajára vagy velem! Nem fogom engedni, hogy baromságot csinálj, csak azért mert önző vagy! - fejezte be mondandóját, minek a végét már kiabálta.

Fogta magát és szó nélkül hagyta el az irodámat, az ajtót pedig a lehető leghangosabban csapta be maga után. Hátradöntöttem a fejem a székemre és vettem egy mély levegőt, ugyan is nem szerettem volna, hogy Jimin előtt elboruljon az agyam.

- Szerintem hallgatnod kellene Woojinre - szólalt meg pár perc csend múlva.

- Mármint? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Ha tényleg benne voltam a híradóban, akkor nem lenne jó ötlet, ha emberek közé vinnél engem. Börtönbe akarsz kerülni? - tette le a tollat a kezéből és felállt a kanapéról.

- Nem akarok - ráztam meg a fejem és figyelemmel kísértem a lépteit, amíg mellém nem ért.

- Nagyon örülök neki, hogy engem szeretnél elvinni magaddal, de nem szeretném, hogy miattam bajba kerülj - simított végig a vállaimnál, majd kezeit levezette a mellkasomon.

- Nem kerülnék bajba.

- Szerintem meg igen. Van egy rossz előérzetem, de azt sem szeretném, hogy egyedül menj. - sóhajtott fel Jimin és ellépett tőlem.

- Aggódsz értem? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, még ha teljesen tisztában is voltam a válaszával.

- Persze, hogy aggódok - hajtotta le a fejét és szinte már suttogta ezeket a szavakat.

- És mennyire bízol bennem? - tettem fel a következő kérdésem.

- Bízok benned, de miért?

- Mennyire? - haraptam be alsó ajkamat, miközben tekintetem az övébe vezettem.

- A lehető legjobban - mosolyodott el zavarában.

Végigsimítottam az arca jobb oldalán és közelebb húztam magamhoz, hogy a fülébe súghassak valamit.

- Szeretsz? - kérdeztem tőle, mire éreztem, hogy ledermed.

Egy pillanatra még levegőt sem vett, de utána rendezte vonásait és kifújta az eddig benntartott oxigént. Bólintott egy aprót, de nem mondott semmit, viszont ez nekem elég volt ahhoz, hogy választ kapjak a kérdésemre. Egy puszit nyomtam a füle tövébe, majd az arcélét pusziltam végig, végezetül pedig az ajkait vettem célba. Időközben felálltam a székemből nekitoltam Jimint az asztalomnak, tovább folytatva a csókcsatánkat. Kezeimet levezettem a derekán, ügyelve arra, hogy minden porcikáján végigsimítsak. Rámarkoltam legnemesebbik pontjára, ezzel kiváltva belőle egy kisebb nyögést.

- Szeretsz Jimin? - hajoltam el tőle annyira, hogy egymás szemeibe tudjunk nézni.

Megint csak bólintott egyet, én pedig még egyszer rámarkoltam farkára, amit egy újabb nyögéssel díjazott. Harmadjára is megkérdeztem tőle, hogy szeret e, de még mindig nem mondta ki, hogy igen, csak bólogatott.

- Mondd ki! Hallani akarom Jimin, hogy szeretsz. - haraptam rá alsó ajkára, miközben markolásztam a farkát.

- Sze...szeretlek Jung...Jungkook - markolta meg a vállaimat, én pedig elégedett mosolyt eresztettem el.

- Ezt akartam hallani - kacsintottam egyet, majd a nadrágjához nyúltam, hogy megszabadítsam tőle, hiszen arra már úgy sem lesz többet szükségünk.

Felültettem az asztalomra, én pedig lábai közé léptem, hogy közelebb legyek hozza és ajkaira tapadtam. Kezeit összefonta a tarkómnál, lábait pedig keresztezte a combjaimnál. Hosszú percekig csak játszadoztunk egymással, hol gyengéden, hol pedig szenvedélyesen csókoltuk egymást. Áttértem nyakára, miközben gomboltam ki az inge gombjait, bár úgy voltam vele, hogy mindjárt letépem róla, úgy is van még neki pár, viszont most nem akartam olyan lenni, mint az első két alkalomkor, nem akartam elsietni semmit, hiszen idő, mint a tenger.