golden rabbit ~ jikook | ✔

50. fejezet

- Nem gáz, hogy valakiknek együtt kell aludni? Ha gondoljátok, akkor lehet mindenki egyedül, csak akkor nagyobb apartmant kell keresnünk. - kérdeztem a srácoktól, mielőtt még bementünk volna a kiválasztott szállásra, ami Yoongi házától sem volt messze és Daegu központjától is csak két utcára volt.

- Nem kell azért több szobát kivenni. Amúgy is csak egy éjszakáról van szó, szóval nem ezen fog múlni. - pillantott Taehyung a mellette állókra, akik bólogatni kezdtek és egyetértettek az előbb mondottakkal.

- Majd sorsolunk, hogy kik alszanak együtt - mondta Yejun, mire a többiek egyetértettek vele.

- Akkor rendben - mosolyodtam el, majd az ajtó felé vettem az irányt, hogy elkérjem az apartman kulcsát.

[...]

- Azta - tátotta el a száját Jimin, miután sikeresen feljutottunk a harmadik emeletre.

Ahogy beléptünk a bejáraton rögtön a nappaliba érkeztünk, ahol egy hatalmas tévé volt, vele szemben pedig egy hatalmas kanapé, amin még öten is kényelmesen elférnénk. Apró konyha volt kialakítva az egyik sarokban, de ezt szerintem amúgy sem fogjuk nagyon használni. Három szoba nyílt a nappaliból, ezért most jött a neheze. Mindhárom szoba más színű volt, az egyik kék, a másik zöld és rózsaszín keveréke a harmadik pedig narancs. Jimin azonnal lefoglalta nekünk a kéket, szóval amíg mi felfedeztük a szobánkat, addig a többiek eldöntötték, hogy kik alszanak együtt és, hogy ki melyik szobában. Alapból nem volt nagy a kapott szobánk, de a hatalmas francia ágy miatt, ami a szoba közepén volt, még kisebbnek tűnt. Egy fekete szekrény volt a sarokban, az ágy két oldalán pedig két szintén fekete éjjeliszekrény. Gyönyörű kilátás volt a hatalmas ablaknak köszönhetően, ami az ágytól nem messze volt.

- Na, hogy tetszik? - léptem be közben a fürdőbe, hogy azt is felfedezhessem.

- Nagyon tetszik. Tökre otthonos, de még is van egy kicsi plusz benne. - követett Jimin és elvette a mosdókagylóra készített mini sampont.

- Ennek örülök. Idefele láttam egy éttermet, ahol lehet kapni galbitang levest - pillantottam rá, mire azonnal rám kapta a tekintetét.

- Komolyan? - kérdezte csillogó szemekkel, mire nevetve bólintottam. - Éhes lettem. - nevetett fel ő is, majd visszasétált az ágyhoz és ledőlt rá, bár összeszorította a szemeit.

- Nagyon fájsz még? - követtem és én is elterültem az ágyon.

- Alapvetően nem, de ez most fájt - fordult velem szembe.

- Remélem apám hatszor ennyire fog szenvedni - simítottam végig az arca bal oldalán, mire elmosolyodott.

- Egyszer csak visszakapja majd az élettől - csúszott közelebb hozzám és egy puszit adott a számra.

Viszont nem engedtem, hogy elhajoljon tőlem, mert ez volt az első alkalom, hogy közeledett felém a történtek óta. Mármint egymást ölelve aludtunk el, gyakran csak random megölelt, viszont egyszer sem csókolt meg, én pedig nem akartam tolakodó lenni, ezért a lehető legjobban próbáltam visszafogni magam, még ha nehezen is ment. Iszonyatosan hiányzott már Jimin, több mint egy hete nem érhettem hozzá és ez megőrjített. Most viszont végre kaptam tőle egy puszit, ezért ki is használtam az alkalmat, hogy végre megcsókolhassam. Nem voltam durva, sokkal inkább akartam vele tudatni, hogy hiányzik, ezért gyengéden mozgattam ajkaimat.