golden rabbit ~ jikook | ✔

42. fejezet

- Szóval háromnegyed háromkor még minden rendben volt, igaz? - pillantottam végig az előttem álló embereimet.

Szerencsére mindenki életben maradt, kisebb-nagyobb sebekkel megúszták a betörést vagy minek nevezzem ezt. Woojin apjának az egyik pincéjében húztuk meg magunkat, mielőtt még a rendőrök megtaláltak volna minket. Próbáltam nyugodt maradni, de akárhányszor belegondoltam abba, hogy Jimin Boránál van, elkapott a hányinger és sírva tudtam volna fakadni. Tudja jól, hogy mennyire fontos nekem, ezért biztos vagyok benne, hogy ezt fel fogja használni ellenem és meg fog zsarolni. De képes vagyok bármit megtenni azért, hogy életben hagyja őt és ne bántsa.

- A garázson keresztül mentek be és ott is távoztak? - pillantottam Yejunra, akit legelőször megpillantottam, még amikor hazaértünk tegnap.

- Abban biztos vagyok, hogy ott jöttek be, viszont eszméletemet vesztettem, még mielőtt még elmentek volna - válaszolta, mire bólintottam egyet.

- És valaki látta, hogy Jiminnel távoztak? - pillantottam körbe, mire Jiseo felemelte a kezét.

- A garázsban bújtam el az egyik autóba, mert lövöldözést hallottam. Bekötötték a szemét és a kezeit is hátrakötötték, de magánál volt, amikor kimentem a garázsból.

- Értem. Senkinek sem volt egyik ember sem ismerős? Tartása, illata, tetkó vagy bármi? - kérdeztem tőlük, mire Taehyung feltette a kezét.

- Az egyik nagydarab férfi nyakán volt egy róka tetkó.

- Valóban? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire bólintott egyet.

- Akkor most már száz százalék, hogy a nővérem keze áll ez az egész mögött.

- Miből gondolod? - kérdezte Jinyoung.

- Bora állata a róka - válaszolta helyettem Woojin, mire csak bólintottam egyet.

- A nyúl egyik ellensége a róka, ezért is választotta azt kabala állatnak. Plusz erősebbnek tartja a rókákat a nyulaknál, ezzel is a lázadását akarja köztudatra hozni.

- És most mi lesz? - kérdezte Yejun, mire megvontam a vállaimat.

- Nem tudom - vallottam be őszintén. - Fogalmam sincs, hogy most mi lesz. De mindenképpen meg kell találnunk Borát és vissza kell szereznünk Jimint.

- Nem lehet, hogy Bora fel fog keresni téged főnök? Biztos akar majd valami váltságdíjat Jiminért cserébe. - szólalt meg Taehyung.

- Nagyon remélem, hogy keresni fog, mert sajnos addig nem tudunk mit csinálni. A házában biztos, hogy nincsen, sőt azt is el tudom képzelni, hogy rendőröket is hívatott a házához csak azért, hogy lebuktasson engem. Nem tudom, hogy miért lett hirtelen ilyen nagy a csipája, de úgy érzem ez addig nem fog végleg lezárulni, amíg valamelyikünk meg nem hal. - járkáltam fel s alá a pincében, ahol kissé szűkös volt a hely a sok ember miatt.

- Akkor nyírjuk ki Borát - szólalt meg Jaemin, mire akaratlanul is elmosolyodtam.

- Azon vagyok - bólintottam egyet, majd elővettem a telefonomat, hátha keresett azóta Bora, de sajnos nem kaptam semmi értesítést. - Szóval most várunk. - sóhajtottam fel és leültem a földre.

Jeleztem a többieknek is, hogy foglaljanak helyet, még ha hideg is volt a beton. Nem egy öt csillagos szálloda ez a hely, de ideiglenes menedéknek tökéletes. Fogalmam sincs, hogy mikor bóbiskolhattam el, de arra ébredtem fel, hogy valaki rázza testem. Azonnal kipattantak a szemeim és ijedten pillantottam körbe, de szerencsére csak Woojin guggolt előttem. A többiek aludtak a földön, kicsit rossz érzés volt látni őket itt, amikor az elmúlt öt évben igyekeztem nekik a lehető legjobb életkörülményeket biztosítani.

- Hívott valaki egyébként, csak nem akartalak felkelteni, mert végre tudtál aludni egy keveset - suttogta, hiszen nem akarta felkelteni a többieket.

- Visszahívom, köszönöm - erőltettem magamra egy apró mosolyt, majd feltápászkodtam a földről és kimentem a pincéből, nehogy valaki miattam ébredjen fel.

Meglepődtem, mert azonnal kinyomott az illető, miután kicsöngött a telefon. Alig kellett pár másodpercet várnom, a telefonom rezegni kezdett és megjelent a már jól ismert szám a kijelzőn. Vettem egy mély levegőt, majd felvettem a telefont, de nem számítottam arra, hogy Jimin hangját fogom meghallani.

- Jimin? - kérdeztem ijedten és éreztem, hogy a szívem hevesen kezd dobogni.

- Ju..Jungkook - zokogott fel, mire éreztem, hogy az első könnycsepp végigfolyik az arcomon és a fűre pottyan.

Hallottam, hogy valaki mondd neki valamit, talán utasította, hogy mit mondjon nekem. Életemben nem éreztem még ilyen rosszul magam és talán most először féltem. Iszonyatosan féltem, hogy bántani fogják Jimint vagy valami baja esik. Azt nem tudnám magamnak megbocsátani, bármennyire is egy maffia vezetője vagyok.

- El..el tudnál jönni Bora házába? - kérdezte rekedtes hangon, mire azonnal rávágtam, hogy igen.

- De ugye jól vagy Jimin? Minden rendben van veled? Nem bántottak ugye?

- Csak gyere Bora házába kérlek - motyogta és hallottam, hogy szipog egyet.

- Megyek Jimin, mindjárt ott vagyok! - siettem le a pincébe, hogy szóljak Woojinnek.

- Szeretlek - szipogott ismét, majd a vonalat bontották, én pedig idegesen dugtam zsebre a telefonomat.

- Elmegyek Bora házához - mondtam Woojinnek, miután lesprinteltem a lépcsőn.

- Minek? Nem te mondtad, hogy őrültség oda menni? - ráncolta össze a homlokát, mire szipogtam egyet és megráztam a fejem.

- Muszáj oda mennem - töröltem meg a szemeimet, hogy a kitörni készülő könnyeimet eltüntessem.

- Rendben kölyök, akkor menjél. Majd én felügyelek a többiekre. - bólintott egyet, én pedig azonnal hátat fordítottam neki és a kocsim felé vettem az irányt.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaki fontosabb lesz számomra, mint a saját életem. De ez bekövetkezett, Jimin komolyan többet számít nekem, mint a saját, már így is elbaszott életem. Alig bírtam bedugni a helyére a kocsikulcsot, annyira remegett a kezem és kicsit sem érdekelt, hogy lakott területen belül száguldok százzal. Minél előbb oda szerettem volna érni és végre újrja karjaim között szeretném tudni Jimint. Meg akarom ölelni őt, megcsókolni és egy mélyet szippantani a jellegzetes illatából. Ez az amire szükségem van, de ehhez ki kell nyírnom Borát, hiszen ez az egész miatta van. Ő rabolta el Jimint, ő fog megzsarolni valamivel, ami nyilván nem egy apró dolog lesz. Lehet, hogy a Bong Rabbitet akarja majd tőlem, de az is előfordulhat, hogy engem fog megölni.

Leparkoltam Bora kapuja előtt, kicsit sem érdekelt, hogy a kamerák mindent vesznek és egy határozott mozdulattal berúgtam a kiskaput, majd a bejárati ajtót is. Lihegve álltam a nappali közepén, de rajtam kívül senki sem tartózkodott a helyiségben. Kezemet rajta tartottam a pisztolyomon, de nem vettem elő, mert nem akartam, hogy bárki is tudjon róla, hogy nálam van. Kezembe vettem a telefonomat és még mielőtt tárcsázhattam volna a számot, amin az előbb Jiminnel beszéltem, megcsörrent a telefonom. Horrorfilmbe illő jelenet volt, ahogy hallgattam a csengőhangomat és mérlegeltem a helyzetet, hogy vegyem e fel vagy inkább hagyjam. Nyilván ez az egész egy csapda, Bora megfenyegette Jimint, hogy hívasson ide és most ki tudja mi fog történni. Bekapcsolódott a tévé, ahol múltkor is üzent nekem Bora, viszont most nem ő jelent meg rajta, hanem egy általam halottnak hitt személy.