Még mindig nem kezdtem el a böjtöt, de ma olyan történt, ami megadta rá az okot, hogy belevágjak. A hónaljamon volt valami pattanás és ahogy ki akartam nyomni a tükörből néztem, hogy jól lássam. Mit látok? Elhízás csík, azaz stria van A KEZEMEN. Mondom, ez nem lehet igaz. Most fél 11 van, össze vagyok törve. Keresek valami olyan ételt, ami érdemes arra, hogy azzal búcsúzzak el az ételektől, mert bele kell vágnom. Holnaptól számítva 1000 óra. Már az sem érdekel, ha azon a netfit szaron 70kg leszek, mert úgyis néhány hét múlva már csont bőr és izom leszek. Egyébként most 74kg vagyok, és még télen az volt a célom, hogy mérésre 50kg leszek. Erre? Plusz 25kg. Szép. Meg már augusztus 13-án úgy terveztem, hogy mármi legyen, február 13-án, azaz 6 hónap után abbahagyom a diétát. Ha semennyit nem fogyok, akkor is. Csak addigra annyira romlott az egész, hogy lehetetlen lett volna abbahagyni. Nem mintha most bármit is csinálnék. Úgyhogy ma kitűzöm, szeptembet 30a után NINCS diéta egy jó hosszú időre. Ebből a 6 hónapból 6 hét böjt lesz. Ha rendesen fogok edzeni, nem fog eltűnni az erőm, és elfogyni az izmom. Szóval az edzés pont olyan fontos, mint a nem-evés. Legalább csomó időm felszabadul, és tudok az edzésre koncentrálni.
Ez a nap úgy, ahogy van kegyetlen volt. Nem akarok mindenről beszámolni, annyi az egész, hogy a szüleim kihasználnak, a testvéreim bántanak, túl sokat adok, és keveset kapok. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mit fognak reagálni a szüleim arra, hogy ilyen gyorsan milyen sokat fogyok. Tudom, hogy az 1. hónap után már szólni fognak, hogy álljak le, akkor fog nekik először feltűnni, hogy nem eszek. Nem figyelnek rám annyira, hogy tudják, mi is van velem. Esetleg ha 15kg-ot lefogyok, talán észreveszik, hogy: "hé, ő fogyott nem?" De ez mind csak talán. Az is lehet, hogy fel sem fog tűnni nekik a 15-20kg-os súlyvesztésem. Igazából mondhatnak amit akarnak, nem fognak megállítani. Tudom, hogy féltenek, mert a nővérem anorexiás volt, és nem akarják azt újra átélni, ezért engem "nem is bántanak", hogy ne kezdjek bele ilyenekbe. A 'nem is bántanak' részt úgy értem, hogy ők ezt próbálják viccesen mondani, és én is nevetek velük, hogy ne lássák mennyire megbántottak. Egy tipikus szituáció, köztem és anya között.
Nagyon jó kedvem van, az egész nao tökéletes volt és hetek óta először végre tényleg boldog vagyok. Rengeteget beszélgetünk és nevetümk, majd amikor már annyira nevettem, hogy a könnyem is folyt, anya mond egy ilyet:
-Te ettől hízol.
Na azután berohantam röhögve a szobámba és bőgni kezdtem.
Másik szituáció, köztem és a nevelőapám között.
Egész nap nem ettem semmit, hazaérek és elkezdek banánt enni.
-Te a banántól híztál meg ennyire? Szerintem igen.
(Egyébként ez a helyzet mindig megtörténik, akármit eszek.)
-Lehet-mondom nevetve, de annyira elkeseredek, hogy abbahagyom a banánevést és még a konyhát is nagy ívben elkerülöm, nehogy az legyen a baj, hogy a konyhától hízok.
Szóval ilyen a helyzetem a családban. Próbálnak nem bántani, de közben nagyonis azt csinálják. És mégegy, amit véletlenül hallottam meg. Nevelőapám és anya beszélgetett.
-Nev. Apa: Egyébként te hány kiló vagy? Legalább 80-mondta nekem.
Szintén bejöttem a szobámba és ekkor ezt hallotam meg.
-Anya: ne mondj neki ilyet, úgy jár mint a nővére(anorexia).
-Nev. Apa: Ő biztos nem lesz olyan. Nézz már rá!
-Anya: Jó, de akkor sem kell mondani.
Természetesen azt az estét végigsírtam.
