1.Mélypontok mindig vannak, de túl kell rajta lenni
Ha a böjt elején feladtam volna, amikor brutál nehéz volt, most nem lennék itt. Mindig vannak mélypontok, ezek határozzák meg, hogy milyen lesz az eredmény. Ha leküzdöd, nyertél, de ha hagyod magad eltaposni, már rég vesztettél. Ilyenkor nem is igazán akarod elérni a célod, és nem is fogod. Ha valamit nagyon akarsz, nem a rossz pillanatokkal foglalkozol, hanem a jókkal. És mindig hidd, hogy ez csak egy rossz pillanat, nem egy rossz élet. Túl leszel rajta.💕
2.Ha van egy célod, tegyél érte
Talán mindenről beszámoltam a böjt alatt, olyanokról is, amik arra késztethettek volna, hogy hagyjam abba. Mérlegelni kellett, hogy elérem a célom, vagy az egészséget választom. Sokszor járni sem volt erőm, a látásom gyakran eltűnik a mai napig, ha fekvésből felállok, vagy sokat lóg a fejem. A leheletem még mindig borzasztó, pedig nagyon sokszor és alaposan mosok fogat. Az izzadtságom és brutális, de szerencsére csak a legritkább esetben izzadok. Gyakran azt sem tudtam, hol vagyok. Az anyagcserém megszűnt az elején. Ezek ellenére nem adtam fel, pedig mindegyik ezt a jelzést küldte. Volt egy célom, és a végsőkig küzdeni fogok érte.
3.Türelmesség
Amikor már napok óta nem ettem, de nem láttam különbséget. Megcsináltam ez első előtte-utána képet a 10. napon, és alig volt különbség. Amikor én már kezdtem látni a változást és azt hittem mások is meg fognak dicsérni, de ők azt mondták, kövér vagyok. Mindig nagyon gyorsan akartam fogyni, és gyorsan is fogytam, de nem voltam elégedett. Azt hittem az első napon, hogy másnapra már azt fogom látni a tükörben, mint amit most látok. Hát nem. Egyszerűen nem lehet pillanatok alatt lefogyni, és ezt a tényt el kellett fogadnom. Ahhoz, hogy ez sikerüljön 6 hétig dolgoztam.
3.Ignorálni mások megjegyzését
Gyakran akkor is megkaptam, hogy milyen sokat eszek, amikor közel 3 hete nem ettem. Ebből is látszik, hogy az emberek a szokásos szövegeket mondják ahelyett, hogy észrevennék a jelent. Lehet, hogy kövér voltam még akkor is, amikor mondták, de sokat biztosan nem ettem.
Másik fele a dolognak, amikor arról nyavajgott valaki, hogy éhenhal, mert 2 órája evett utoljára. Ha ezeket nem engedem el, szerintem megvertem volna mindegyiket. Mondjuk így is nehéz volt visszafogni magam, de könyörgöm: 2 órája nem evett, amikor nekem a 700. böjtórám volt?! Ugyan, hagyjuk már.
4.Nem ismerem a testem
Rá kellett jönnöm, hog egyáltalán nem ismerem magam. Annyi új tünettel találkoztam, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. Azt hittem mindenre fel vagyoo készülve, de csak a feléről tudtam. Nem lepett meg, hogy szédelgek, de az igen, hogy a nyelvem széle olyan, mintha elhalt volna. Nyilván nem, de úgy néz ki. Rengeteg tünetet produkáltam, amikről senkinek nem beszélhettem, mert ezt egyedül kellett megoldanom.
5.Egyedül könnyebb
Ha egyedül voltam itthon, sokkal boldogabb voltam. Jó, ez nyilván sokatoknak nem újdonság, akinél figyelik, hogy mennyit eszik. Egy ilyen böjtöt még egyedül is nehéz véghez vinni, de amikor körülöttem esznek, vagy figyelik, hogy mit eszek, az az igazi kihívás. Egyedül kell elérni a céljainkat, más nem tudja helyettünk. Senki más. Maximum motiválni tud, vagy segítséget nyújtani, de valljuk be: a legtöbb esetben csak hátráltatnak.
6. Semmi sem lehetetlen
A sokat mondogatott mondat, amivel valaki egyetért, valaki ellenzi. Egy biztos, amikor valaki megismeri a korlátait, azon belül szabadon mozoghat. Ez általában elég is az embereknek, de a saját határaikkla sincsenek tisztában. Nekem ez tökéletesen jó volt arra, hogy innentől bármikor el jussak eddig, aztán tovább is, mert ez még nem a korlátom. Rengeteg dologra megkaptam, hogy lehetetlen: lehetetlen túléli, lehetetlen, hogy ne vegyék észre, lehetetlen edzeni, lehetetlen végigcsinálni. Mégis itt vagyok. Ezzel leromboltam az egyik korlátom, és csak ez számít.
