Csak azon kaptam magam, hogy éppen egy vágással jutalmazom a karomat. Miért? Ez az egyetlen dolog ami az ételmegvonás mellett tarthatna. A legelső vágás előtt, amit valaha csináltam több óráig gondolkoztam. A következő hirtelen történt. Aztán eltelt fél év mindenféle vagdosás nélkül, de mindig ott volt bennem, hogy én akarom, de lebeszéltem magam. Egy dolgot tűztem ki: MÁSOK MIATT NEM VÁGOM MEG MAGAM! Ez így is lett. Másokkal sokkal kevesebb problémám van, mint magammal. Szóval ez, mint az előző kettő is, csakis magam miatt készült. Az okom rá az volt, hogy kicsúszott a kontroll a kezemből. Ez legalább okot ad arra, hogy ne egyek semmit. És az időtartam az lesz, ameddig el nem tűnik. Ez lesz a böjt eleje és vége. Egy dolgot tudok mondani: sajnálom
Ne csináljatok ilyet magatokkal, ha nem vagytok olyan gyenge szerencsétlenségek, mint én, akiknek szükséges egy vágás ahhoz, hogy tudjanak önkontrollt gyakorolni a testük és agyuk felett. Most 40 nap mi? Konkrétan semmi és meg kell csinálnom. Olyan nehéz néhány hétig nem-enni? Szerintem nem. De mégis az, mert ha annyira gyenge vagy, mint én, soha nem fog menni. Pedig ez a leggyorsabb módja a fogyásnak, a legjobb méregtelenítő, minden szempontból, a legnagyobb sikerélménnyel járó időtartam. Példakép akarok lenni. Azt akarom, hogy lefogyjak 20kg-ot és az osztálytársaim megkérdezzék, hogy mit csináltam, hogy ilyen vékony lettem. Elmondom nekik, hogy mennyi ideig nem ettem és ők mindennél jobban felnézenek rám, mert ők nem tudják ugyanezt végigcsinálni Azt akarom, hogy észrevegyenek. Hogy ne a méretem miatt vegyenek észre. Azt, hogy a családom ne tudjon belekötni az alakomba, a nagy hasamba, a vastag combomba, a hatalmas tokámba. És ez nagyon kevés idő, de ezzel megoldhatnám az egész életem, amit majd később kifejzek.
Tartsatok ki!
Anonym girl❤️
