2019.06.12.
Tudom, azt ígértem lezárom ezt a blogot, de valami nem hagy nyugodni. Egyrészt köszönök szépen mindent, nagyon aranyosak vagytok! 💕 Nagyon jól esett minden komment, minden üzenet, örök hálám.
Másrészt, szarul vagyok. Nagyon. Olyan üresnek érzem magam. Mindennek vége. Vége ennek a blogomnak, amit február-március óta írok, vége a koncertnek, amit február óta vártam, vége a böjtnek, amit 6 hétig vártam, és ha ez nem elég egybe, mindjárt ballagok. Minden lezárult egy nap alatt, a ballagást kivéve. Emlékszem tavaly is volt egy letargikus időszakom ilyenkor, de most ez nagyon nem kellett volna. Éppen küzdök azzal, hogy elfogadjam magam, csak ezekkel nem számoltam. Teljesen kivagyok, mintha nem is én lennék. Evés közben elsírtam magam. Ezek általában 3 napig tartanak nálam, úgyhogy kikeveredek belőle, csak most szar.
Megint ásványvizet akarok inni, mellé pezsgőtablettát enni, nem ilyen zöldségeket és leveseket. Nem is akarok enni, nincs semmi kihívás! Böjtölni akarok! Csak akkor érzem jól magam, amikor az ásványvizem iszom a pezsgőtabikkal. Faszom kivan! Nem. Akarok. Enni. Tegnapi napom nagyon jó volt, akkor mindent élveztem, most meg az egésznek VÉGE! Bárcsak tovább tartana. Lehet minden másnap böjtölnöm kéne. Végre ehetek, erre nem akarok. Holnap szerintem böjtölök, kivéve ha megjön az étvágyam, amit nagyon remélek. Szeretnék jókat enni, de mégsem. Edzeni fogok, attól mindig jobban vagyok. Az legalább köt a böjthöz. Akkor mondjuk nem nagyon tudtam, de igyeleztem. Hiányoznak a kihívások. Nagyon nagyon. Imádtam a böjtöt és most a fél életem elveszett. Amiket eddig vártam, vége lett. Már nincs böjt, nincs koncert, nincs kihívás, nincs életem! Kérlek valaki segítsen, mert sírhatnékom van! Gyomorgörcsöm van! Utálom ezt.
Az új blogom első része lassan kint lesz, abban is írok erről.
Anonym girl💕
