Mindig olvastam zenék, filmek alatt, hogy: Ez a zene/film segített át életem legnehezebb időszakán.
Most lehet, hülyének fogtok nézni, de nekem annyira tökéletes és boldog volt az életem, hogy kicsit szenvedni akartam. Kicsit sírni, szenvedni, utálni magam és mindenki mást. Kíváncsi voltam, milyen lehet "életem legnehezebb időszaka". Ha valamitől szomorú voltam akár egy nagyon kicsit is, igyekeztem egy mély depressziót kialakítani abból, hogy ne csak boldog legyek mindig. Sosem éreztem azt, hogy EZ életem legnehezebb pillanata. Azt gondoltam, nekem sosem lesz ilyen, erre tessék, ITT VAN. Annyi minden történt, hogy nem tudom elviselni. A legjobb barátom, akivel szinte testvérek voltunk, elhagyott. Azt hittem örökre együtt maradunk, erre BUMM, vége. Akármit adok, semmit nem kapok vissza. Úgy érzem, minden szeretet, kedvesség és jókedv elszáll belőlem, mert ezeket csak adom, de sosem kapok belőle semmit vissza. Kihasználnak. Ezt máshogy nem tudom mondani. A szerelmem megutált, vele együtt az összes barátom. Pedig esküszöm, semmit nem tettem. Az önutálatom egyre csak nő, közben úgy kell kinéznem, mintha az egész életem egy Disney mese lenne. Hát rohadtul nem. A lelkemben szeretet helyét átveszi a gyűlölet, mert ezeket senkinek nem mesélem el, és belülről felemészt. Mindig is zárkózott voltam, amit ne úgy képzeljetek el, hogy nem beszélgettem senkivel. Nagyon is sok emberrel beszéltem rengeteget, de mindig csak olyan dolgokat, amik személyesnek tűnnek, pedig egyáltalán nem volt az. Beszéltem családi helyzetről, csak, hogy ne kelljen a súlyomról. Beszéltem szerelemről, hogy ne kelljen az önutálatomról. Azt hiszik ismernek, de a lényeget nem tudják. Senki, a családom és a VOLT legjobb barátom sem tud ezekről. SENKI. Ilyenekről sosem beszéltem, mindig tereltem a témát.
De azért van jóhír is. Mivel tényleg ez életem legnehezebb időszaka, hallgathatom a rock/emo dalokat, amik a szövegei tartanak életben, és motiválnak, esetenkét boldog is leszek tőlük. És itt is lenne a valóra vált kívánságom. A zenék átsegítenek ezen az időszakon. Valószínűleg nem lesz nehezebb már semmi, mert egy családalapítás, költözés, álláskeresés sem olyan szar, mint az önutálat.
Tudom, hogy nem tudok ellene mit tenni. Ha próbálok jobban lenni, akkor is ugyanúgy x napig fog tartani, mintha elemgedném magam, és sodródnék az árral. Nem mellesleg ez az érzés már tavaly július óta van. Imádom az életem! (irónia)
Hallgassatok zenét, hátha meg tudja menteni az életeteket, ebben az elbaszott világban!
Anonym Girl!💕
2019.04.21.
