Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad, 2. rész

2019. április 20.

Az egész délelőttömet Sophieval töltöttem. Reggelit készítettem neki, majd játszottunk és beszélgettünk. Lényegében igyekszem hozzá csak magyarul beszélni és amikor látom, hogy nem igazán érti, angolul besegítek, de próbálom ezt minimálisra csökkenteni. Szinte játszva tanul. Tudtam, hogy az édesanyja már pár hónapos kora óta beszél hozzá magyarul, egyszerűen csak nincsen hozzászokva és újdonság neki.
Miután végeztem hazamentem az albérletembe, ami még mindig jobban érződött egy hotelszobának, mintsem az otthonomnak. Az anyukám által összeírt receptek közül akartam egyet elkészíteni magamnak ebédre. Próbáltam felelősségteljes felnőttként viselkedni, már amikor nem hívtam fel pánikolva a szüleimet, amint nem voltam biztos valamiben. De próbálkoztam. Ez volt az első alkalom, hogy távol voltam otthonról hosszabb időre, sosem éltem még egyedül és igencsak mély vízbe ugrottam ezzel a Los Angelesi kalanddal. Lényegében akár hányszor belefogtam valamibe, vagy elindultam valahova le kellett küzdenem egy kis szorongást, de ahogy teltek a napok talán úgy csökkent ez az érzés. Nagyon lassan ugyan, és még mindig jelen volt, de csökkent.

Miután ebédeltem egy közeli kozmetikába mentem. A szempilla hosszabbításról nem akartam lemondani itt kint sem, így kerestem egy helyi lányt, aki mára adott nekem időpontot. Igazából már csak ürügyként is jó volt a dolog, hiszen így végre közösségbe mentem és esélyt adtam magamnak a barátkozásra. Nem igazán voltam soha az a műkörmös, póthajas cicababa. Egyszerűen a szempilla volt az egyetlen dolog, amit szerettem rendszeresen csináltatni, mert a sminkelésem idejét negyedére csökkentette és lényegében reggel is úgy ébredek fel, mintha bármiféle erőfeszítést tettem volna a külsőmbe.
Ahogy beléptem az épületbe egy kifejezetten szép, világos színekben pompázó szalon fogadott. Az egyik részén fodrászat volt, míg a másikon hamar kiszúrtam a lányt, akivel beszéltem a napokban. Épp egy szőke lány szempilláját csinálta, így feléjük vettem az irányt.

- Szia, veled beszéltem a minap ugye? - kérdezte azonnal, amint melléjük értem.

- Igen, wow de szép lesz - pillantottam a már majdnem kész munkára.

Amíg ő dolgozott, leültem az ablak alatti egyik szabad székre és amint a szőke lány elkészült beszélgetni kezdtem vele, míg a kozmetikusunk kiment egy pillanatra. A kozmetikákban valahogy különösen kedvesek egymással a nők, majdnem annyira mint a szórakozóhelyek női mosdójában. Ott lehet ám kapni a legjobb bókot és a legőszintébb fiútanácsokat olyan emberektől, akiket valószínűleg még sosem láttál és nem is biztos, hogy valaha fogsz.

- Itt élsz Los Angelesben? - kérdeztem, miután lefutottunk néhány általános kört. Kiderült, hogy Corinna a neve és hogy régóta ebbe a szalonba jár.

- Igen, és te?

- Öhm, alig pár hete igen. Hú de furcsa ezt kimondani - nevettem, mire ő is mosolyogni kezdett. Tényleg eszméletlen furcsa volt ebbe még csak belegondolni is. Egyenlőre olyan volt az egész mint egy nyaralás. - Csak pár évre jöttem, nem tudom. Tapasztalni, barátokat szerezni?!

- De izgi és hogy tetszik?

- Nem igazán ismerek egyelőre senkit, de maga a város szuper - válaszoltam. Közben Nicole, a kozmetikusunk is visszatért és azonnal kezelésbe vett, viszont Corinna kifejezetten nem volt sietős kedvében. Tovább üldögélt ott és érdeklődött felőlem, hogy honnan jöttem és mit csinálok. Kifejezetten rendes és barátságos volt, ahogy Nicole is. Mondjuk alapvetően is azt mondanám, hogy egy könnyen barátkozó ember vagyok, aki hamar el tud beszélgetni bárkivel.

Végül Corinna megvárta, míg Nicole végez és úgy döntöttünk beülünk egy közeli Starbuckba meginni egy kávét. Kifejezetten hasonló stílusunk volt már csak öltözködésben is. Mindketten egy hosszabb pólót viseltünk ruhaként sportcipővel és neki is hasonlóan nagy szája volt, hozzám. Mint kiderült a horoszkópunk is egyezett úgyhogy talán ezért is volt akkora a hasonlóság.