Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad 26.rész

2020. július 6.

Másnap rettentően nyúzottan és fáradtan ébredtem. Megmondom őszintén igencsak rányomta az a beszélgetés a hangulatomra a bélyeget. Este órákig csak forgolódtam, vagyis próbáltam nem forgolódni, hogy Graysont hagyjam magam mellett aludni, de csak folyamatosan magam elé bámultam. A szorító csomó még mindig ott volt a torkomban és szinte azt éreztem szorongok.
Aztán ez az érzés még reggel is jelen volt. Hamarabb ébredtem Graysonnél, és mikor percekig csak feküdtem és az agyam megint elkezdett kattogni, inkább megpróbáltam minél óvatosabban kikelni mellőle az ágyból.

Fogmosás közben a telefonomra pillantva láttam, hogy alig hét óra múlt. A sminkem a már megszokott hétköznapi sminkem volt, mindössze egy kis barna szemhéjfestékkel mélyítettem el a szemeim, míg a számra egy nude színű rúzst kentem. Az öltözékemet sem sikerült különösebben túl gondolnom, így egyszerűen felvettem egy fehér body stílusú topot és egy sötétszürke mom jeanst. A tegnapi fürdősektől a hajam ismételten káosz volt, így inkább felkontyoltam azt a fejem tetejére és betettem két nagyobb karika-fülbevalót a fülembe, és egy nyakláncot a nyakamba, hogy vigyen egy kis extrát az öltözékembe. Miután fújtam magamra a parfümömnől késznek is tituláltam magam a mai napra, így egyszerűen lementem az alsó szintre és kiültem a teraszra.

A nap már javában sütött, a madarak hangosan ciripeltek a fákon és legalább ez, azt éreztem, csillapítja kicsit a negatív és szomorú gondolatokat a fejemben. Akár hányszor azt éreztem szomorú vagyok, vagy szorongok mindig próbáltam kitalálni valamit amivel csillapítom. Kell mindig valami, ami eltereli a figyelmemet azokról a gondolatokról, mert ha csak arra figyelnék tuti bediliznék. Ismerem már magam, hajlamos vagyok túlgondolni dolgokat és rettegni a jövőtől és a változásoktól, így azt hiszem megtanultam ezt már kellően kezelni.
Ami egyértelműen segített rajtam és azonnal mosolyt csalt az arcomra, az a családom volt. Szívás ilyen hamar kelni, abban viszont jó, hogy Magyarországon délután van, így ilyenkor a legkényelmesebb FaceTimeon beszélgetnem velük. Halkan kuncogtam, ahogy anya leszidta a húgomat, amiért a konyhában mindent összeken a lisztel, miközben próbál neki segíteni. Hiányoztak és tényleg azt kívántam bárcsak össze tudnám valahogy hangolni az otthoni és az itteni életemet úgy, hogy egyikből sem kelljen nélkülöznöm. Sajnos ez lehetetlen küldetésnek bizonyult. Nem mondhatom a barátaimnak, hogy költözzenek velem Magyarországra, és nem mondhatom a családomnak sem, hogy dobjanak el mindent miattam otthon. Ez egy olyan dolog, amivel nekem kell megküzdenem.

- Jól vagy?

Egy pillanatra megugrottam a székben Ethan hangjától, majd egy enyhe mosollyal hátrasandítottam rá és bólintottam.

- Persze, csak nem tudtam aludni. Te miért vagy fent ilyen korán?- kérdeztem.

- Szomjas voltam és igazából még azt terveztem visszafekszem, de halálra rémisztettél mikor láttam, hogy itt ülsz - nevetett halkan, miközben leült a mellettem lévé székre és kibontotta a kezében lévő ásványvizet. - Biztos minden oké? - kérdezte, mikor néhány percig csak csöndben ültünk egymás mellett.

- Ühüm, csak fáradt vagyok.

- Ne hazudj nekem - húzta össze a szemöldökét, mire halkan nevetni kezdtem.

- Nem hazudok, tényleg minden oké apuci - forgattam a szemem.

- Ew, ezt hagyd meg Graysonnek a hálószobába.

- Fuj, fogd be - ingattam a fejem, és itt már esélytelen volt visszafogni a hangos nevetésem.

- Nos, most hogy nevettél egyet visszafekhetnénk még egy kicsit? - állt fel, mire értetlenül pillantottam fel rá. - Menj vissza Grayhez, őt ismerve úgyis mindjárt felébred.