Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 22. rész

Mira

Ethan végül már nem is a fiúk házához vitt vissza, hanem Corinna apartmanjához. El tudtam képzelni Grayson arcát, amikor rájön hogy Ethan tulajdonképpen elrabolt, aztán vissza sem vitt, de szerettem úgy gondolni az egészre, hogy legalább a randink csak még izgibb lesz így. Na és a randi.. csak a gondolata is izgatottá tett már csak azért is, mert rettentően spotán volt az egész. Talán nálam csak Corinna volt izgatottabb, aki épp a ruhámat próbálta kiteríteni az ágyra, hogy ne gyűrődjön ismét miután kivasaltam. Én a megszokott módon a tükör előtt ültem, miközben a hajamat vasaltam és nevetve figyeltem mennyire óvatos vele.

- Úgy viselkedsz mintha az legalábbis a menyasszonyi ruhám lenne.

- Végülis lehet van annyira komoly, amennyit szenvedtetek már. El sem hiszem hogy végre randira mentek - sóhajtott fel, majd lehuppant az ágyra a ruha mellé és onnan figyelt.

- Várd ki, még lehet az lesz a vége, hogy véglegesen szakítunk vagy ilyesmi - rántottam meg a vállam, egyből felhorkant.

- Azt próbáljátok meg - forgatta meg a szemét és már csak nevettem mennyire dühös lett a gondolat miatt is. - Szépen beszéljetek meg mindent játszmázás és kertelés nélkül, felnőtt ember módjára. Éppen elég volt ez a pár hónap, ahol tinédzserekként szórakoztatok- oktatott ki, amire már rá pillantottam összehúzott szemöldökkel.

- Mondja ezt a legjobb barátnőm, aki eddig legalább hússzor ment vissza a toxic volt pasijához és most is épp haragszom rádban vannak, nemde? - vágtam vissza. Nos igen, az ő kapcsolata Toddal még mindig haldoklott, de valami mégis összekötötte őket. Amíg itt voltam nem egyszer voltam én közöttük postás, esetleg egy kis segítő, aki próbálta őket békíteni ha összevesztek, de valahogy mindig ugyan ott kötöttek ki.

- Mi már úgysem húzzuk sokáig, éppen ezért legalább neked sikerüljön - válaszolta kicsit elszontyolodva, én is egyből lebiggyesztettem a szám, majd felé mentem és megöleltem.

- Magyar pasi? Nézhetek otthon valakit.

- Agh hagyj - kuncogott. - Hiányozni fogsz!

- Még jövök holnap délelőtt, még nem szabadulsz csak úgy tőlem - húzódtam el egy széles vigyorral és visszamentem a tükörhöz, hogy folytassam a készülődést az estémre.

Nem sokkal később nagyot sóhajtva pillantottam utoljára magamra a tükörben, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Egy fehér rövid, fél vállas ruhát viseltem aminek a derekamnál is volt egy kicsi kivágása, ezzel szépen kiemelve az alakom. Kifejezetten szűk volt, de ettől függetlenül jól éreztem magam benne. Az egyenes hajamat hátra tettem, hogy ne takarja el a ruhát és az alakom, a sminkem pedig egészen természetes volt. Nem fért a fejembe, hogy ismét Graysonnel megyek egy igazi randira, ugyanakkor természetesnek is tűnt. Mindenki mással furcsa lett volna az egész és szorongtam volna, most viszont mindössze izgatott voltam és alig vártam, hogy végre ott legyünk és egyszerűen időt töltsünk egymással, beszélgessünk és kiélvezzük az utolsó estémet itt Los Angelesben.

Amint a háztömb bejáratát kinyitottam egyből ki is szúrtam Graysont a parkolóban, amint a fekete kocsija oldalának dőlt és a telefonján pötyögött. Egy fekete nadrágot viselt, derekán egy szürke-fekete Louis Vuitton öv pihent, míg felül egy fehér rövidujjú ing volt rajta. Ritkán látom őt ilyen szettben, de kétségtelenül vonzó volt és ha nem én mentem volna most vele randira, kétségtelenül féltékeny lettem volna az illetőre, aki a helyemen van. Ahogy felé mentem a magassarkú cipőm kopogására a betonon egyből felkapta a fejét. Láttam, ahogy a tekintete lassan szalad végig a lábamtól az arcomig, majd ismét megtette ugyan ezt az utat, míg végül egy mosollyal a szemembe nézett és várta, hogy elé érjek.