Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 30. rész

Mira

Egyértelműen izgultam kicsit amiért Grayson találkozni fog a szüleimmel, ugyanakkor az izgulást lehet inkább drukknak mondtam volna. A családom és ő tényleg a legfontosabb emberek az életemben és örültem, hogy végre együtt lehetek mindannyiukkal.
Végül inkább úgy döntöttem hogy ahelyett, hogy Graysont hazavittem volna hozzánk egy kínos ebédre vagy ilyesmi, egyszerűen jobb ötletnek bizonyult beülni valahova. Lehet csak az én agymenésem volt, de azt gondoltam egy étteremben könnyebben oldódik a hangulat. Otthon anya valószínűleg pánikolna, hogy mit főzhetne vagy rendelhetne amit Grayson is szeret, aztán a vége csak felesleges feszültség lenne.

- Szerinted bírni fognak? - kérdezte Grayson, miközben épp azzal bajlódott hogy az övét bekacsolja. Az én arcomra egyből széles mosoly kúszott amiért ideges volt a találka miatt, ezzel csak bizonyította hogy neki is fontos ez az egész. Hogy őszinte legyek ha nemtörődöm lett volna biztosan elgondolkodtam volna, hogy miért kezeli ilyen egyszerűen a dolgot.

- Miért ne bírnának? - néztem fel rá a tükörben, mivel én a sminkemmel bajlódtam épp még mindig a fekete selyem köntösömben.

- Nem tudom, lehet szimpatikusabb lenne nekik egy csávó, aki talán nem a világ másik felén lakik alapjáraton és mondjuk egy nyelvet beszél velük - rántotta meg a vállát.

- Tudnak a te nyelveden, ha nem is profin, de tudnak. És szerintem nem feltétlen lesz nekik meglepetés, hogy alap messze laksz, hiszen ha jól emlékszem volt már a lányuk is ott párszor - kuncogtam.

- De ezt ne vicceld már el - kereste ismét a tekintetem amiért én ismét a sminkelésre kezdtem koncentrálni, így egy nagy sóhajjal ismét félbehagytam azt hogy felnézzek a szemébe és lássam, hogy tényleg kétségbe van kicsit esve ahogy a szoba közepén álldogál és zsebre tett kézzel vár tőlem választ.

- A szüleim jó fejek, és fixen haveri szinten tudsz majd velük beszélgetni körülbelül öt perc után. Én is paráznék ettől az egésztől ha ez nem így lenne, hiszen soha életemben nem mutattam még be fiút a szüleimnek, mivel nem volt. Viszont ismerlek téged, és ismerem őket és éppen ezért nincs bennem félsz egyáltalán, inkább boldog vagyok hogy együtt tudok végre mindannyiótokkal időt tölteni - mosolyogtam, aztán az a mosoly még szélesebb lett és egy kisebb kuncogás is elhagyta a testem, ahogy lehajolt mögém és egy puszit nyomott az arcomra.

Végül én is elvonultam, hogy felvegyek valamit. Mondom ezt úgy, mintha tényleg csak úgy felkapnék valamit a szekrényemből és a valóságban nem gondolkodnék már napok óta azon, hogy mit is vegyek fel. Mondjuk még mindig okosabb volt így előre kigondolni és idegeskedni rajta, mint már most élesben. Úgy fixen pánik lett volna a vége, viszont így egyszerűen csak kivettem a szekrényből a szettet amit már elterveztem és felvettem.
Igazából nem akartam túlöltözni, viszont fontos volt nekem ez a találkozó így nem is akartam csak legyinteni rá és felkapni valamit. Végül egy kifejezetten csinos és hozzám képest csajos fehér, szűk szatén ruhát viseltem aminek a mell része kicsit húzott volt. Hogy ne legyen mégsem annyira csajos az egész egy farmerkabátot a vállamra tettem és fehér sportcipőt választottam hozzá. Így egészen csinos volt a szett, de mégis hétköznapi és nem éreztem magam túlöltözöttnek.

A szüleimmel végül azt beszéltük meg hogy ők jönnek be a városba, hiszen nyílván egy valamivel modernebb éttermet próbáltam választani magunknak, hogy Grayson vegánságát is figyelembe vegyem.
Az odavezető úton láttam rajta hogy szorongott picit de próbálta nem mutatni. Míg én a vezetésre koncentráltam, ő a telefonján volt vagy a zenéket kapcsolgatta a listámon. Folyamatosan mozákolt, amit amúgy már alap esetben is megszoktam tőle, de most még extrémebb volt a helyzet. Ugyanakkor nem nagyon akartam firtatni. Amikor én először találkoztam az édesanyjával tízszer rosszabbul viselkedtem és pánikoltam. Ő hozzám képest jól kezelte azt egészet. Ezzel egyetemben tudtam miért viselkedtünk ilyen esetben így mind a ketten. Mind a ketten tudjuk, hogy fontos a másiknak a családja nagyon és éppen ezért van bennünk félelem arról, hogy mi van ha nem leszünk szimpatikusak.. Persze én már egyből tudtam, hogy nem lesz gáz. A szüleim jófejek, barátként lehet velük beszélgetni bármiről különösebb gondolkodás nélkül. Nem azok a tipikus szülők és ez be is bizonyosodott az étteremben, mikor végre odaértünk.
A szüleim és a húgom már a terasz egyik asztalánál ültek mikor odaértünk és már a kocsitól figyeltek egy sunyi mosollyal minket. Grayson nem vette észre, de az én arcomon is egyből mosoly pihent, hiszen ugyan huszonöt vagyok de soha életemben nem mutattam még be fiút otthon.