Ööö elég sok benne a dirty dolog, ha nem szeretitek az ilyesmit átugorhatjátok, bár a részek nézettségét tekintve az én történeteimnél senki sem szent és nincs ellenük kifogásotok. 🙈 hahah Remélem tetszik! :) M.
2020. január 5.
Még egy ideig csak némán ültünk egymás karjaiban a parton. Mindketten a gondolatainkba voltunk temetkezve és egyszerűen csak élveztük egymás társaságát anélkül, hogy megszólalnánk, majd újra felpattantunk a motorra és útra keltünk. Egészen kihalt környéken jártunk, minimális forgalommal, majd megálltunk egy éjjel-nappaliban némi kaját venni estére. Nyilván a gumicukron és más egyéb hasonló egészségtelen rágcsán kívül nem nagyon sikerült több értelmes kaját vennünk, de talán nem is ez volt a cél. Később mikor megláttam az út szélén a Motel neon feliratot konkrétan egy filmben éreztem magam és újra átjárt az izgatottság. Egy hatvanas éveiben járó néni ült az irodában, aki széles mosollyal köszöntött minket majd elővette a kissé ütött kopott füzetét, hogy felvezesse az értekésünket.
- Olyan szép pár vagytok fiatalok - mondta, mire az ajkamba harapva fűztem a kezeimet szorosabban Grayson karjai köré, aki a másik kezével épp aláírta a papírt. Soha életemben nem kaptam még ilyen bókot, nyilván mert soha életemben nem is volt barátom talán ezért is esett olyan jól ez a mondat. Egyszerűen kíváncsi voltam hogyan festhetünk egymás mellett kívülről? Jól mutatunk egymás mellett vagy úgy nézek ki a félisten Grayson Dolan mellett mint egy gnóm? Nos a néni megválaszolta, hogy valószínűleg nem de akkor is volt bennem néha ilyen érzet.
- Köszönjük - válaszolta végül széles mosollyal Grayson, majd a kulcsot a kezébe vette és maga után húzott a szobánk felé. Hangosan nevetve ugrottam a hátára a csendes udvaron és kissé fel is sikítottam, mikor eljátszotta, hogy hátradől és ledob magáról, de szorosan megtartotta a lábam és csak nevetett azon, ahogy megrémültem.
- Na végre magasabb vagyok nálad - húztam ki magam vigyorogva, miután egy falra szerelt fém dobozra ültetett és felém fordulva felpillantott rám. A kezemet a puha hajába csúsztattam, és kicsit meghúzva azt hajtottam hátra a fejét, hogy meg tudjam csókolni. Eleinte csak egy puszit akartam adni a szájára, viszont mikor a nyelvét megéreztem az alsó ajkamon elmosolyodtam és elnyitottam az ajkaimat, ezzel bejutást engedve neki, hogy elmélyíthesse a csókunkat. Nyelvünk játékos táncot járt egymással és mikor elhúzódott volna az alsó ajkába haraptam, ami egy halk morgást eredményezett tőle. - Gyere - ugrottam le a dobozról, majd a kezéért nyúltam és most én húztam magam után a szobánk felé. - Így nem tudom kinyitni - kuncogtam, mikor megálltam az ajtóban és próbáltam kinyitni az ajtót, viszont ő elvette a figyelmem azzal, ahogy a fenekemet markolászta, miközben ajkai a nyakam érzékeny bőrét harapdálták.
Végül csak sikerült a művelet és tulajdonképpen ahogy beléptünk, elénk tárult egy franciaágy két éjjeliszekrénnyel, egy régi tévével és egy ajtóval, ami valószínűleg a fürdőszobába vezetett. Kifejezetten aranyos kis szoba volt.
- Még mindig vizes vagyok - fintorogtam, miközben próbáltam magamról lefejteni a víz miatt rám tapadt bőrkabátot. Ő is hasonlóan tett, a kabátját és a pólóját az ágyra dobta majd a táskájához ment és kivett belőle egy pólót. - Elkérhetem? Neked úgysincs rá szükséged - mondtam miközben az arcomra akaratlanul is egy kisebb félmosoly csúszott.
Alapvetően imádom a pólóiban és pulcsijaiban lenni, az pedig csak bónusz, hogy emiatt félmeztelenül kell lennie egész este előttem. Nagyot sóhajtva nyújtotta felém a pólót, viszont mikor el akartam venni tőle nem engedte el, egyszerűen közelebb húzott vele magához. Amint a karjaiban voltam ajkai fogságba ejtették az enyémeket, miközben nyelvünk lassan játszadozott leült az ágyra. Először a combja két szélére térdeltem, majd az ölébe ültem.
YOU ARE READING
Bakancslista | HU 1-2. évad
Romance1.évad Amikor Mira Los Angelesbe megy egy álláslehetőség miatt elhatározza, hogy az elkövetkező két év minden pillanatát ki szeretné élvezni az új városban. Azt érzi az élete elsuhan mellette anélkül, hogy igazán élt volna, ezért is ír egy bakancsli...