2019. május 28.
Másnap este már mondhatjuk, hogy tűkön ülve vártam a három fiú érkezését, ahogy megbeszéltük. Alig pár perce értem haza, a délutánt Sophieval töltöttem, aztán elbeszélgettem az időt Veronicával. Kicsit mindig féltem felé nyitni és úgymond barátként társalogni vele, hiszen tulajdonképpen a főnököm volt, viszont mindig olyan kedvesen nyitott felém, hogy már elengedtem a dolgot és kevésbé feszengtem náluk. Elmondta ő hogyan találkozott a férjével, és lényegében a kinti élményeiről mesélt még mielőtt Sophie megszületett volna. Ő is lázadt rendesen, viszont az ő életét Mr. Adams alig pár hét alatt felborította. Egészen tündérmesés volt a szerelmük.
Mikor kaptam egy üzenetet Graysontől, hogy itt vannak, még utoljára belepillantottam a tükörbe. Magam is elmosolyodtam, hogy mennyire nem sikerült ma sem a csajos séma szerint felöltöznöm. Egy fekete - fehér kockás inget viseltem csak, amit mivel valószínűleg valamelyik üzlet férfi részlegéről vettem, leért egészen a térdem fölé, így simán viselhettem ruhaként. Gondoltam úgyis csak a tetőmre megyünk, fölösleges átöltöznöm. Mivel mégsem akartam túlzottan szakadtan kinézni kigomboltam az ingen a felső pár gombot és hagytam, hogy az egyik vállamról kicsit lecsússzon, ezzel kicsit megvillantva csipkés - de mégis rendkívül kényelmes- bralettemet. Így valamivel kényelmesnek, de mégis szexibbnek mutattam, vagyis azt hiszem.
Miután egy gombbal kinyitottam Graysonéknek a lenti ajtót leírtam neki, hogy liftezzenek fel az utolsó emeletig és találkozzunk ott, így a telefonommal és a kulcsaimmal a kezembe én is a liftbe szálltam. Ahogy kinyílott a lift ajtaja szembetaláltam magam a két szívtipróval és a még eddig ismeretlen haverjukkal. Míg Ethan és Bryant széles mosollyal köszöntek, láttam ahogy Grayson tekintete végigsiklik rajtam, majd szinte a lelkembe hatolt vele mikor a szemembe nézett. Próbáltam ettől eltekinteni és inkább Bryantre terelni a figyelmem, aki éppen bemutatkozott nekem. A tetőre még néhány lépcsőfok vezetett, ahova a három srác előre engedett, még meg is fordult a fejemben, hogy milyen könnyedén kijövök ide három mondhatni ismeretlen sráccal és hogy hány félelmetes krimit olvastam már, ami hasonló hülyeségekkel kezdődött. Nos, reménykedtem benne, hogy nem fognak elrabolni.
- Wow, ha itt laknék, itt fent élném az életem - mondta Bryant, mikor kiértünk és körbepillantott. Pazar látvány volt a kivilágított város részeiről, szó se róla.
- Kivéve ha tériszonyod lenne és már a gondolattól is szoronganál, hogy a széle közelébe menj- válaszoltam. Szinte amint kiléptünk a tetőre jött a furcsa, szorongó érzés a hasamba már csak a tudattól is, hogy mennyire magasan vagyok. Bár ez a háztömb kifejezetten nem a legmagasabbak közé tartozott és a szélén is egy egészen magas beton kerítés volt, mégis nekem félelmetesnek bizonyult.
- Félsz a magasságtól? - pillantott le rám Ethan. Még mindig egészen furcsa és kissé dühítő volt, hogy mennyire törpilla voltam közöttük.
- Ühüm, ezért sem járok ide fel szinte egyáltalán.
Végül míg ők munkához láttak én leginkább a los angelesi város nyüzsgését kémleltem. Szinte mindig óriási forgalom volt, és esélytelen volt olyan helyet találni ahol nincs ember. Bemehettél a szupermarketekbe akár hajnali háromkor is és akkor is biztos sorba kellene állnod egy-két percet. Ez a város sosem alszik.
A városról végül sikerült elterelnie a figyelmem Graysonnek , aki lezseren ült Bryant kamerája előtt. Nem kellett magát cseppet sem megerőltetnie ahhoz, hogy jól nézzen ki valószínűleg minden egyes képen. Ezerrel próbáltam róla a gondolataimat elterelni, főleg akkor, amikor Ethan tekintetébe ütköztem, aki egy pimasz vigyort küldött felém. Agh, lebuktam.- Ideállsz egy képre? - fordult felém néhány fotó után Bryant.
- Ühm, úgy nézek ki mint aki most kelt ki az ágyból - tettem szét a kezem. Jó igazából ez nem volt igaz, bárcsak így néznék ki, mikor reggel felkelek. Ebben a külsőben azért volt jó néhány perc a tükör előtt a sminktáskámmal és a fésűvel.
![](https://img.wattpad.com/cover/183002378-288-k673897.jpg)
YOU ARE READING
Bakancslista | HU 1-2. évad
Romance1.évad Amikor Mira Los Angelesbe megy egy álláslehetőség miatt elhatározza, hogy az elkövetkező két év minden pillanatát ki szeretné élvezni az új városban. Azt érzi az élete elsuhan mellette anélkül, hogy igazán élt volna, ezért is ír egy bakancsli...