Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 6. rész 2/1

Grayson

Alapvetően utálok hülyíteni, kihasználni vagy bármilyen formában úgy viselkedni emberekkel, ahogy én sem szeretném hogy velem viselkedjenek. Nem akartam kihasználni Elliet, ugyanakkor rohadtul felidegesített mikor a napokban láttam ahogy amint kitettük Mirát Corinnánál, az estét Jeffel töltötte vagyis ez volt az amit a posztjában láttam. Nem tudom mi van a fejében, és azt sem tudom hogyan viselkedik akkor mikor én nem vagyok ott és Jeff, aki egyértelműen meg van halva már valami többért vele, ott van. Lehet élvezi a társaságát, megnevetteti, vagy akár elcsábítani próbálja. Akár hányszor azt látom hogy ő mással van én is ezt akarom tenni, csak hogy csak azért is mutassam. Egy hülye gyerekes játék az egész, amit utálok. Én nem ilyen vagyok, és eddig azt hittem hogy ő sem. Hülye szituáció az egész.

Persze nehéz rá haragudni, mikor most én ülök valószínűleg ott, ahol Jeff néhány napja Corinna nappalijában. Todd és Corinna a hétvégét valahol töltik, már meg nem mondom mit hadart a telefonban M délelőtt, mikor áthívott. Nehéz rá haragudni, mikor ő épp hangosan kacagva énekel. Hiszen még ha valami mostani pop számot énekelne, de nem. A High School musical egyik dalát választotta a retro listájáról és teljes beleéléssel szakít épp a dalban Troyal, miközben ő Gabriella.

- Elég - nevettem fel, miközben a fejemet ingattam. - Aggasztó, hogy tudsz minden egyes szót belőle.

- Viccelsz? Erre nőttem fel,mindig is szerettem volna Vanessa Hugdens lenni, vagy legalább rá hasonlítani - háborodott fel. - Tovább kell lépnem és megtalálni önmagam. Nem tartozom ide, remélem megérted... A saját utamat kell járnom - énekelte tovább. Őrült volt és néha úgy viselkedett, mint egy tizenéves tinédzser. De imádtam látni az önfeledt nevetését, vagy azt hogy mennyire önmaga mindig mellettem. Semmi filter, vagy megjátszás vagy visszafogottság, csak száz százalékig minden ami ő.

Láttam az arcán a meglepettséget, mikor felálltam s a kezéért nyúltam. Amint az enyémbe tette azt tenyere elveszett az enyém közt, mellé lépve pedig a teljes alakját képes voltam betakarni a magasságom miatt. Ismét felnevettem ahogy pördítettem rajta egyet, ő pedig a csípőjét ringatta mikor a kezemet a derekára tettem. Fogalmunk sem volt a lassúzásról, vagy bármiféle táncról, valószínűleg ezért torkollott az egész hangos nevetésbe.

- Hé, ez tuti nincs benne egy táncban sem - sikított fel mikor kissé lehajoltam és a tulajdonképpen a vállamra hasaltattam. Körbepördültem a ficánkoló testével néhányszor, majd a kanapéra tettem.

Lepillantva rá az arca kissé ki volt pirulva, a haja az arcba hullott és hevesen vette a levegőt a tánctól és a folyamatos nevetéstől. Gyönyörű volt.

- Mindig kihasználod, hogy ennyire nagy vagy hozzám képest - vett fel egy durcás attitűdöt, amin ismételten csak mosolyogni tudtam. - Jeff fele akkora mint te - tette hozzá, és láttam ahogy a tekintete végigkalandozott a felsőtestemen majd újra az arcomra nézett, ahol én ezerrel próbáltam nem mutatni, hogy gyűlöltem mikor bárkihez hasonlítgatott. Közben a lábait az ölembe téve leültem mellé a kanapéra, míg ő kicsit feljebb csúszott hogy kényelmesen tudjon tulajdonképpen félig feküdve ülni.

- Ellie pedig legalább egy fejjel magasabb nálad - mentem bele a játékba. Ő rosszabb volt abban, hogy leplezze hogy zavarta amiért hasonlítgatunk.

- Ahhoz képest nem egyszer kiemelted már, hogy szereted hogy mennyire alacsony vagyok hozzád képest - szúrt oda. Uf, nyerésre áll.