Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 12. rész

Mira

Azt hittem a témát akkor úgy pontosan le is zártuk és ők sem gondolták komolyan a meghívásomat sem, viszont mikor később Grayson hívott az adataimért a repülőjegyhez ismét egy sor értetlenkedés jött tőlem. Végül Gray azzal győzött meg, hogy most vagyok Amerikában és miért akarok visszautasítani egy olyan lehetőséget, hogy ismét eljussak egy olyan helyre ahol még nem voltam és kétségtelenül szerettem volna látni.
Ugyanakkor kicsit rosszul éreztem magam amiért Corinnához jöttem ki látogatóba, aztán ő az akit csak úgy itt hagyok majd, ezt szóvá is tettem neki még aznap este.

- A nyakamon vagy már két hónapja, kell a szabadság tőled- válaszolta nevetve Corinna.

- Hé - dobtam felé egy párnát.

- Nem, szeretem hogy itt vagy, de akkor sem hagyhatod ezt ki miattam. De jegyzetelj mindent, hogy utána részletesen el tudd mesélni - emelte fel a mutatóujját mire csak kacagva a fejemet ráztam.

Két napra rá már egy csapat fiúval várakoztam a repülőtéren éjjel. Ethan és Grayson mellett Kyle volt velünk, a kamerásuk illetve Max és Ryan, két jó barátjuk. Alig tíz perc ismeretség után is mindenki hihetetlenül nyitott volt velem és már akkor biztos voltam benne, hogy óriási élmény lesz ez az elkövetkezendő pár nap. Ugyanakkor ezer meg egy kérdőjel volt a fejemben arról, hogy hogyan is fogom elviselni azt a folyamatos vonzást, ami Graysonnel van akár hányszor csak egy helységben vagyunk.

A reptér széksor egyikén ültem, a lábamat felhúztam és a fejemet a térdemen pihentettem. Kifejezetten álmos voltam,pedig még csak alig tíz óra volt és nem nagyon volt ínyemre hogy a járatunk csúszott egy kicsit. Tudtam, hogy nem fogok tudni aludni a repülőn sem, az valahogy még a magyarországi több mint tizenkét órás úton sem megy.

- Parancsolj - nyújtott felém egy karamellás csokit Grayson miután visszajöttek a boltból. A kezében kávé volt, és aranyosan mosolygott le rám miközben a csokit felém nyújtotta. Ha jól emlékszem alig egyszer ha említhettem neki, hogy a karamelles dolgok a kedvenceim legyen szó jégkrémről, csokiról vagy sütiről. Alapvetően nem vagyok édesszájú, de a karamell a gyengém. Apró gesztus volt, viszont csak bizonyította hogy figyel rám és hogy gondol rám akkor is ha csak kávéért megy.

- Köszönöm - fogadtam el a kezéből a csokit. A táskákat, amik mellettem pihentek odébb rakta egy székkel és mellém ült, pedig leülhetett volna oda is ahova a táskákat tette. Még el sem kezdődött az utazás, de már túlgondoltam minden apró lépést. - Fáradt vagy? - pillantottam rá és a tekintetem elkalandozott a szeme alatti halvány karikákon és azon ahogy rám nézett majd felemelte a kezét és beletúrt a hajába, ami kicsit a szemébe lógott. Tetszett rajta ez a hosszabb haj.

- Kicsit, korán keltem. De te az vagy - jelentette ki, miközben felém nyúlt és a hajamat a fülem mögé tette hogy jobban lássa az arcom. Érintése puha volt az arcomon, és szívesen élveztem volna ha tovább simogat.

- Ühüm, de nem foglak hagyni aludni a repülőn mert én tuti nem fogok tudni aludni és nem akarok egyedül unatkozni - mosolyodtam el.

- Köszi - ingatta meg a fejét halkan nevetve.

Ahogy végül elkaptam róla a tekintetem és a fiúk irányába néztem, akik velünk szemben álltak s beleakadtam a tekintetükbe kissé összehúztam a szemem. Válaszul csak sunyin vigyorogtak, főleg amikor Grayson is arra nézett és csak a fejét ingatta rájuk. Biztos voltam benne hogy jól kibeszéltek minket, és abban is hogy ök valószínüleg jobban ismernek engem mint én öket, másképp nem nagyon tudtam magyarázni a sunyi mosolyukat és tekintetüket felénk.

Alig fél órával később már a repülőn voltunk, egy kicsivel több mint öt órás út állt előttünk. A repülőn a csapat szétszóródott. Én lestoppoltam elég hamar egy belső ablak melletti helyet, ahol mellém egy hatvanas éveiben járó hölgy ült egy könyvvel a kezében, a többi fiú pedig össze vissza. Jobb híján én is olvasni kezdtem néhány perccel azután hogy felszálltunk, viszont mielőtt túlzottan belemélyedtem volna, kicsit felnyújtózkodtam és kikukucskáltam az ülésem mögé,hogy lássam a fiúkat. Graysonnel szinte azonnal összeakadt a tekintetem, aki az egyik sor szélén ült és halvány mosolyt küldött felém.