Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 18. rész

Mira

Egyértelműen elszontyolodtam kicsit, miután kinyitottam a szemem és rájöttem: ez az utolsó napunk itt és holnap reggel már megyünk vissza LA-be, onnan pedig én pár nap múlva haza. Tudtam, hogy nem kellene azon agyalnom mindig milyen gyorsan telik az idő és stresszelnem azon vajon kihasználok-e minden pillanatot az életemben. Ugyanakkor kicsit mindig nehéz volt ez nekem. Sokszor kívántam azt bárcsak megállíthatnám az idöt csak hogy igazán kiélvezhessek egy egy pillanatot.

Miután elvégeztem a reggeli teendőimet és felöltöztem már a hálómból hallani lehetett a fiúkat a nappaliból. Meglepett hogy már mindenki ébren van, eddig minden nap én és Gray keltünk legkorábban, viszont ma valószínűleg egyszerűen mindenki ki akarja használni az utolsó nap minden percét. A bikinimre egy egyszerű bővebb pólót vettem, ami épphogy takarta a fenekem de úgy voltam vele reggelizni éppen elég lesz utána meg a parton már úgysem lesz rajtam.

- Na épp időben, kész a reggeli! Menj ki nyugodtan, viszek neked is egy terítéket - köszöntött egyből Max, mikor kimentem, ő pedig szembejött velem a konyhánál.

- De aranyos vagy, köszönöm - mosolyodtam el egyből és ahogy mondta a szállásunk kis kertje felé is mentem. Ahogy közeledtem a hangos beszélgetés és nevetés úgy lett egyre hangosabb és ahogy kiléptem a udvarra meg is pillantottam az asztal körül a fiúkat. Hogy őszinte legyek biztosan hiányozni fog hogy nem erre a csapatra ébredek majd. Mindenki olyan kedves volt a legjobb humorral. - Jó reggelt - mondtam, ahogy közelebb léptem és körbe pillantottam az asztalnál hogy hova is ülhetnék. A fiúk neked is válasza egybe fojt, és kisebb hangzavar lett belőle ami ismét megmosolyogtatott. Természetesen végül a Grayson melletti székre huppantam le, aki egyből rám pillantott miközben az asztalon könyökölt.

- Jól aludtál? - kérdezte.

- Öhm aha, de jobb lett volna ha ott vagy - rántottam meg a vállam, mire halkan felnevetett és felém hajolva egy apró puszit nyomott a homlokomra. Halkan beszéltünk, így a többiek nem nagyon vehették ki miről van szó.

- Este bepótolhatjuk.

- Szavadon foglak - válaszoltam ismét egy apró mosollyal. - Te csináltad? - pillantottam végül az amerikai palacsintára, ami mostanra az asztalon pihent és a fiúk javában szedtek belőle.

- Én, úgyhogy ne szóld le ha rossz sem.

Az amerikai palacsinta nem volt rossz, ugyanakkor meg tudtam róla mondani hogy vegán volt. Még mindig válogatós voltam kaja téren, viszont nem akartam Graysont megbántani hiszen tudtam, hogy szívét lelkét beletette így egyszerűen megdicsértem és megettem. Már csak az őszinte mosolya miatt is megérte aprót füllentenem.

Aztán a reggeli után ismét a partra mentünk. A fiúk mostanra már egészen belejöttek a szörfözésbe, én pedig csak ámulva figyeltem ahogy lovagolják a hullámokat a partról. Engem még mindig nem tudtak rávenni, amúgy is szerencsétlen vagyok picit mindenben és nem akartam kísérteni a sorsom azzal, hogy egy szörfdeszkára akarok állni hatalmas hullámok közepette. Persze nem unatkoztam, az utóbbi napokban már rájöttem hogy mindannyiójuk szeret megpihenni vagy szimplán hamar ráun a dologra és akkor engem szórakoztattak rendszerint a parton.
A srácoknak az idő is kedvezett a szörfözéshez, kicsit borult volt a szél is fújt, viszont ez épp generált annyi hullámot a tengeren hogy nekik jó legyen. Én pedig már így is kellően napbarnította voltam, az utóbbi napokban rengeteg időt töltöttem a napon és már meg voltam elégedve a szép barna bőrömmel is és megintcsak nem akartam kísérteni a sorsom azzal hogy leégek. Ugyanakkor először bikiniben ültem a pokrócon, viszont mikor már másodjára állt fel a karomon a szőr egy hidegebb szél miatt inkább kivettem a táskából a világoskék pulóvert, amit idefelé sétálva Grayson viselt. Az illata egyből átjárt és a testem elveszett kicsit benne, de éppen annyira bő volt, hogy a lehető legkényelmesebb legyen.