Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 5. rész 2/2

Mira

- Sziasztok - mondtam egy magabiztos mosollyal az arcomon, mikor Grayson és Ellie kézen fogva kivonultak Grayson hálójából és a bejárati ajtó felé tartottak. Láttam Grayson arcán a meglepettséget, talán pontosan ennek szólt az én mosolyom ami úgy tett mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy én itt vagyok ők pedig együtt a hálójában, pedig titkon a szobát is képes lettem volna rájuk gyújtani. Pontosan két hete vagyok a városban. Az utóbbi két hétben pedig jó néhányszor találkoztam az ikrekkel, együtt is és külön is. Egészen ügyesek voltunk Graysonnel a csak barátok dologban, ugyanakkor lassacskán kezdtem megbolondulni néha esténként, mikor elalvás előtt különböző szituációkat képzeltem el a fejemben.. és mit ad isten, valahogy a férfi főszereplő mindig Gray volt ezekben a gondolatokban. Őrlődtem magamban, de nem mutattam inkább senkinek.

- Szia, hogy vagy? - kérdezte Ellie. Hangja most is halkan csengett és zavartan egyik lábáról a másikra állt, egyszerűen nem tudtam, hogy miattam van ennyire zavarban mindig vagy úgy ám blokk az ismeretlen emberektől, vagy a kettő összességében.

- Tök jól, te? Itt dolgozol most a városban? - kérdeztem kedvesen. Igazából őszintén nem volt semmi bajom ezzel a lánnyal, annyira tiszta volt és aranyos, a szöges ellentétem. Azt éreztem kezdek megbolondulni, amiért akarom is hogy Graysonnel összejöjjenek és Gray boldog legyen, meg nem is mert megesz a féltékenység ha arra gondolok mi is történik közöttük.

- Igen, de csak pár napot. Este repülök is vissza New Yorkba - válaszolta.

- Te maradsz még nálunk? Mióta vagy itt? - bombázott hirtelen a kérdésekkel Grayson, mire én és Ellie is rápillantottunk.

- Nem rég jöttem, és ha szeretnéd maradok - válaszoltam egy halványabb mosollyal. Válaszomra és a hangsúlyra ahogy beszéltem láttam, ahogy el akar mosolyodni, viszont Ellie miatt próbálja visszafogni magát. Egyszerűen ismertem már őt annyira, hogy tudjam mikor mit kell és hogyan mondanom ahhoz, hogy hatással legyen rá, ugyanakkor mióta visszajöttem erre nem volt példa. Talán ezért kedzett hevesebben dobogni a szívem, mikor láttam ahogy a szúrós tekintetét az enyémbe fúrja.

Végül Grayson kikísérte Elliet az ajtóba, velem pedig Ethan kezdett el beszélgetni így akár mennyire is próbáltam hallgatózni, esélytelen volt hogy halljam mit csinálnak vagy mondanak. A konyhapultnak dőlve vártam, hogy Grayson visszatérjen majd amint újra belépett a konyhába felpillantottam rá.

- Mi újság hős szerelmes? - cukkolta Ethan, mire az ajkamba harapva vigyorodtam el és a kezeimet összekulcsoltam a mellkasom előtt.

- Fogd be - forgatta meg a szemét Grayson és zavartan a tarkóját vakargatta.

- Most miért? Olyan aranyos volt, ahogy a kis megszeppent barátnőddel kivonultál onnan - álltam Ethan mellé a cukkoljuk Graysont ötletében.

- Elég, és amúgy nem a barátnőm..még - válaszolta miközben szúrósan a szemembe nézett. Nem fogok hazudni az a hozzátett még kicsit szíven ütött, de egy fikarcnyi jelét sem mutattam.

- Nem lesz nehéz dolgod..

- Ja már így is odáig van érted - egészítette ki a mondatom Ethan.

- Hagynátok? - puffogott Grayson, mire mind a ketten hangosan felnevettünk. - Elmegyünk kajálni? - terelte el végül a témát.

- Egy perc, rendbe szedem magam aztán mehetünk - mondtam és el is vonultam a fürdőszobába.

A fürdőszoba tükrébe nézve végighúztam a kezem párszor a hajamon és lecsekkoltam a sminkem, hogy még mindig minden rendben van-e vele. Amint visszafelé mentem a konyhába hallottam, hogy a fiúk hangosan beszélgetnek és ahogy egyre közelebb értem akaratlanul is elkezdtem kihallani a mondatokat és szavakat és lelassítottam kicsit, amint a nevem hallottam.