Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 3. rész 2/2

Mira

Alapvetően a fesztivál körüli apartmanok nem voltak túl nagy távolságban egymástól, talán ezért nem is volt meglepő hogy alig öt perc múlva írt is Grayson hogy a ház előtt van és menjek le. Nagyot sóhajtva pillantottam magamra a tükörben még mielőtt kiléptem volna az ajtón. Hullámos hajamba beletúrtam, hogy adjak neki kissé több tartást és feldobtam a számra egy szájfényt is. Izgatott voltam a találkozás miatt, a fesztiválon nem igazán akadt alkalmunk beszélgetni, és most is tartottam ugyan tőle egy kicsit. Online szakítottunk és online egészen egyszerű is volt szimplán barátokként viselkedni és beszélgetni, viszont akkor, amikor ott áll előttem jövök csak rá igazán hogy ez a való életben még kínzásnak is elmegy.

Amint kiléptem az épület ajtaján szembetaláltam magam vele. Lezseren állt a járda szélén, kezei a zsebeibe voltak csúsztatva, majd mikor meghallotta hogy jövök felpillantott rám a földről és puha hajába túrt. Izmaim ismét megfeszültek és ismét nem is tudtam volna letagadni milyen hevesen kezdett dobogni a szívem mikor ismét megpillantottam őt. Egy szürke melegítőt viselt, egy fekete kapucnis pulóverrel, minden bizonnyal már volt a szállásukon és átöltözött, hiszen bent nyílván nem ebben a szettben volt. Bent úgy nézett ki mint egy divatos félisten, most viszont inkább aranyosnak hatott ebben a kényelmes öltözetben és legszívesebben a karjaiba bújtam volna miatta.

- Szia - köszöntem mosolyogva, és szinte azonnal bizonytalan lettem. Nem igazán tudtam, hogy most meg kellene-e egymást ölelnünk, vagy elég egy szimpla köszönés, és ahogy láttam ahogy ő kínosan egyik lábáról a másikra áll, ő is hasonlóan érzett.

- Szia - motyogta. - Menjünk valahova vagy..?

- Üljünk le a lépcsőre - mutattam az ajtó előtti lépcsőre, ahonnan néhány másodperce lépegettem le. Próbáltam azt a feszültséget amit éreztem rajta nem hagyni teljesen szétterülni a testemben, hogy legalább én tudjam kicsit jobban oldani a hangulatot. Én nem éreztem magam olyan nagyon kínosan mellette, sőt egészen boldog és izgatott voltam amiért láthatom. Jó, mondjuk nekem volt erre a találkozóra felkészülni jó néhány hónapom, mióta tudom, hogy jövök, viszont őt bizonyára villámcsapásként érte hogy újra ott ülök mellette egy random lépcsőn a fesztivál első napja utáni estén.

- Miért nem mondtad hogy jössz? - kérdezte, miután leültünk a betonra. Kellemes, férfias illata egyből körbejárta az érzékszerveimet és a lépcső szélessége miatt testének melegét is éreztem amiért egészen közel ültünk egymás mellett. Szinte ismételten meglepett milyen kicsinek tűntem széles vállai és karja mellett. Az a biztonságérzet, amit mindig adott most is egyből visszatért.

- Azt terveztem, hogy ha innen visszamentünk LA-be majd írok, hogy fussunk össze vagy valami. Azt gondoltam egy ekkora fesztiválon, ennyi ember között nem fogunk találkozni és úgy voltam vele hogy egyszerűbb lenne, nem tudom, mondjuk egy kávézóban látni egymást először, mint itt - magyaráztam. Vicces volt, ahogy a hatalmas adrenalin miatt a hangom megremegett néhányszor mondatom közben, pedig ezerrel próbáltam lenyugodni, de egyszerűen túl nagy hatással volt rám.

- Akkor is szólhattál volna, esküszöm azt hittem bent valaki belekevert valamit a piámba és képzelődök - mosolyodott el végre. Ahogy beszéltünk látszott hogy még mindig mind a ketten feszengtünk. Beszéd közben egymásra pillantgattunk, viszont egyiken sem voltunk képesek sokáig állni a másik erős tekintetét és a másikunk mindig elnézett és inkább maga elé bámulva fejezete be a mondatot.

- Nem, tényleg itt vagyok - kuncogtam, majd az ajkamba harapva próbáltam elnyomni a mosolyom ahogy felém fordította a fejét és láttam ahogy néhány pillanatig némán az arcomat figyelte. Láttam ahogy a tekintete lassan halad végig a szemeimen, majd le az ajkaimra, a hajamra majd újra belenézett a szemembe és úgy tett mintha mi sem történt volna. - Van valakid? - kérdeztem. Hát persze ki lennék én ha nem mondanám ki azt ami a fejemben van egyből, és a sunyi mosolyából ítélve ő sem volt meglepve, sőt mintha már várt volna tőlem egy olyan őszinte kérdést, amire más heteket készült volna.