Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 2. rész 2/2

Grayson

- Hallom Ellievel ismerkedtek mostanság - hozta fel Max, miközben leült a mellettem lévő napozóágyra egy sörrel a kezében. Már lent voltunk a Coachella Valley-ben, a bérelt apartmanunkban egy nappal a fesztivál kezdete előtt. Nyilván idén sem maradhatott ki a fesztivál, ahogy az eddigi években sem. Kérdésre a tekintetem a szőke lányra terelődött, aki épp kiült a medence szélére és hangosan nevetett a barátnőjével valamin, akinek a nevét már rég elfelejtettem. Jobban kellett volna figyelnem.

- Beszéltünk párszor mióta bemutattad, de ennyi - rántottam meg a vállam. Ellie az egyik jó barátom, Max ismerőse volt. Mindketten modellek, és néhány hónapja mikor összefutottam Maxel ő is ott volt. Szép és csinos lány. Magas, hosszú lábakkal aranyszőke hajjal és nagy kerek kék szemekkel. A szöges ellentéte Mirának. Ahogy személyiségben is. Ez a lány inkább visszahúzódóbb, csöndesebb és elég ránéznem és már elpirul. Talán pontosan ezért tetszett, nem tudtam őt semmiben sem hozzá hasonlítani. Szöges ellentétei voltak egymásnak, ugyanakkor nem volt meg ugyanaz a reakció sem, mint mikor anno Mirát először láttam a tetkószalonban. Ő egyből elkapta a tekintetem és mágnesként vonzotta azt, miközben minden porcikámmal azon voltam, hogy meg akarom őt ismerni. Ellievel inkább az a helyzet, hogy ha úgy alakul beszélünk, viszont nem ugrik össze a gyomrom az első perctől kezdve, mikor meglátom. Talán majd idővel..

Az utóbbi hónapokban mi is sok változáson mentünk át Ethannel. Ott volt a YouTube még mindig, de már nem az volt az elsőszámú és egyetlen dolog. Ott volt a podcast, a parfüm cég és még mindig eltitkolt vágyam volt a rendezés. Mindig szerettem több lábon állni, ugyanakkor ez nyilván rengeteg időt igényel. Sok barátot vesztettünk el az utóbbi időben, amikkel csak még jobban rájöttem kik is a valódiak igazán.

- Aranyos lány - válaszolta Max miközben beleivott a sörébe. Ja aranyos, de ez minden.. Én szeretem mikor egy lányban van izgalom, mikor van benne egy játékosság.

- Majd kiderül, még nem igazán ismerjük egymást - válaszoltam egyszerűen. A barátaim is tudták, hogy nem igazán vagyok az a nőcsábász típus már. Nem szeretem az egyéjszakás kalandokat, nem szeretek a nőkkel játszadozni, annál sokkal nagyobb tisztelet van bennem feléjük. Több évbe telt nekem, hogy erre rájöjjek. Pont ezért nem is kerít senki, Max is csak valószínűleg érdeklődött és nem azért beszél Ellieről, mert bármit is rám szeretne erőltetni. - Ti jól megvagytok Melissával?

- Ja, még mindig őrült egy csaj, de imádom - vigyorodott el.

Lényegében így telt az egész napunk, medencéztünk, dumálgattunk, később elmentünk kajálni. Próbáltunk rápihenni az elkövetkezendő három napra. Jó volt kicsit kikapcsolni és nem a melóra gondolni, ha a hétvégére gondoltam. Az önfeledt szórakozás volt a cél, azt éreztem kijárt ez már nekünk Ethannel. A Coachella mindig hoz egy kisebb őrültséget az életünkbe, új élményeket, új embereket. Izgatott voltam, hogy idén mit is fog hozni és kíváncsian vártam.

Másnap kora este, mikor beléptünk a fesztivál helyszínére már meg sem lepett az az óriási embertömeg ami már most volt a színpad környékén. A jegyeink a fesztivál minden területére belépést engedtek, így legalább volt néha esélyünk kiszakadni kicsit a tömegből ha megelégeltük azt.
Egész este láttam Ellien hogy közeledne hozzám. Valahogy mindig mellém keveredett, összeakadt a tekintetünk de nem volt elég magabiztos ahhoz, hogy mondjon bármit is. Szinte folyamatosan őrlődtem magamban miatta míg körülöttünk Ethan és a srácok hangosan vihorászva táncoltak a dj zenéjére. Más lenne minden ha Mira itt lenne. Nyilván, mindig minden más lenne akkor. Eltelt másfél év de még mindig befurakodik néha a gondolatomba, hogy mi lenne ha.. És mivel felhúztam magam ezen, igen, a saját gondolataimon, inkább nagy levegőt véve átkaroltam a mellettem lévő lány vállát, ezzel megadva neki az első jelet arra, hogy én is érdeklődöm felé.

- Meghívhatlak valamire? - kérdeztem egy enyhe mosollyal. Furcsa volt, hogy nem kellett rá lepillantanom, majdnem egy magas volt velem. Láttam, ahogy kérdésemre szégyenlősen elmosolyodik, majd bólint egyet így hát a kezéért nyúltam, miközben magam mögött húztam a tömegben, hogy ne veszítsük el egymást miközben a pult felé tartottunk.

Ahogy egyre közelebb voltunk oda, lényegében egyre zsúfoltabb lett a helyzet. Egyre több váll próbált arrébb lökni, ami a magas alakomnak köszönhetően nem különösebben sikerült. A rengeteg ember arca szinte összemosódott a villogó színes fényekben magam körül. Egészen ügyesen ment a kerülgetés és az emberek közötti manőverezés, egészen addig míg egy lány hirtelen elém nem lépett és a mellkasomba nem ütközött. Amikor lepillantottam, a levegő szinte egyből a torkomban rekedt és a szívem azonnal hevesen kezdett kapálózni a mellkasomban. Eleinte azt hittem képzelődöm, majd mikor a szemébe nézve a meglepett arcát őszinte mosoly váltotta fel, bennem is kezdett realizálódni hogy nem képzelődöm. Tényleg Mira állt előttem.