Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 24. rész

Egyértelműen furcsa volt visszarázódni az amerikai kalandom után a hétköznapokba itthon, viszont próbáltam pozitívan hozzáállni. Lényegében ahogy landolt a gépem egyből hazamentem a szüleimhez, muszáj volt nekik elújságolni mi is történt és farkas éhes, na meg fáradt is voltam. Míg a húgom majd ki csattant, mikor elmondtam hogy kibékültünk Graysonnel, mondjuk nem mintha nem tartottam volna vele eddig a kapcsolatot, mindössze most hallotta a számból élőben először, addig a szüleim kicsit összehúzták a szemüket és óvatosságra intettek.

- Csak nem akarjuk, hogy megint ugyanaz végigmenjen értelmetlenül és megint megbántódj ugyan amiatt a fiú miatt - magyarázta anya, míg én csak a szemeimet forgattam, de bólintottam egyet. Tudtam, hogy jót akarnak nekem és nem rosszból mondják az egészet, de akkor is visszább esett az az izgatottság, ami akkor volt mikor bejöttem az ajtón.

Miközben ebédeltem így inkább eltereltem a témát és meséltem nekik minden másról is ami kint történt, nem csak Graysonről. Meséltem nekik a fiúkról, mennyire jóban lettünk Hawaii-on, illetve Corinnáról is, hogy mennyire őrült csaj még mindig. Inkább kihagytam azt a részt, mikor Graysonnel őrült módjára más emberekkel próbáltuk egymást elfelejteni vagy féltékennyé tenni, lehet nem díjazták volna annyira. Éreztem rajtuk, hogy ha Graysonről van szó gyakran őt hibáztatják picit. Hogy ő van messze, miatta mentünk szét és hogy mi van ha most csak szórakozik velem amiért kibékültünk. De ők nem látják azt ahogyan rám néz élőben, vagy hallják amiket mond és tudják a mögöttes tartalmat. Időt adtam inkább anyáéknak, hogy megemésszék kicsit a dolgot, aztán az volt a tervem, hogy megszerettessem velük és csak olyan dolgot mondjak róla nekik, ami meg tudja bennük fordítani a bizonytalanságot vele kapcsolatban, hiszen így fair. Graysonnek nincs esélye csak úgy beugrani apával egy kávézóba és beszélgetni, így csak rám hagyatkozhat, én pedig igazán akartam, hogy megismerjék azt a Graysont, akit én ismerek és ne egy játékost lássanak csak benne. Olyan különleges srác volt ő az én szememben és bántott kicsit, hogy ezt a szüleim nem így látták.

A távkapcsolatunkat Graysonnel egészen biztos alapokra tettük. Lényegében az első hét után kialakult egy rutin közöttünk. Rendszerint minden reggel jóéjszakát kívántam neki, hiszen ő pontosan akkor ment általában aludni mikor én keltem, viszont az estéimet mindig azzal töltöttem hogy vele beszéltem FaceTimon. Egészen vicces volt ahogy gyakran csak leraktam őt a telefonnal a konyhapultra, miközben vacsorát csináltam vagy épp a hálómban a pakolásztam és közben beszélgettünk és kibeszéltük mi is történt aznap a másikkal. Talán többet hívtuk egymást és beszélgettünk online, mint mikor kint voltam, ami egészen vicces volt. Mindig képben voltunk mit csinál a másik, mi a terve vagy éppen mi jár a fejében. Nem féltem elmondani még a szüleim bizonytalanságát sem még akkor sem, ha láttam hogy nem feltétlen esett neki jól és az orromra kötötte, hogy találjak ki valamit, mert neki fontos hogy a családom szeresse őt.

Az első pár hét otthon kifejezetten könnyen ment. Még izgatott is voltam, hogy ismét otthon voltam a lakásomban és elfoglaltam magam szinte minden nap. Vagy nagytakarítást tartottam, vagy kitaláltam hogy átalakítok egy-két részt és dekorálok kicsit. Nagybevásárlást tartottam, vagy csak épp lementem a parkba sétálni egyet miközben zenét hallgattam hogy kiszellőztessem a fejem olyan napokon, mikor épp nem a szalonban voltam.

Néha olyan furcsa érzések kavarogtak bennem, mikor a városban egyedül sétáltam és a gondolataimba voltam temetkezve. Egy részről boldog voltam, hiszen az volt bennem, igen megint egy boldog kapcsolatban vagyok hurrá, aztán el is szomorodtam rendszerint mikor körbenéztem és párokat láttam magam körül. Alapvetően nem volt gondom soha azzal, ha egyedül kellett mennem valahova, viszont mindig eszembejutott: ha rám néz valaki azt látja, hogy egy magányos lány sétál a hatalmas városban, pedig nem volt magányos. Több ezer kilométerre volt innen a szerelme és lényegében a barátai. Mikor elszontyolodtam emiatt rendszerint a legváratlanabb helyzetekben kaptam egy üzenetet valakitől. Maxtől, Corinnától, Ethantől vagy épp bárkitől akinek épp eszébe jutottam vagy csak random felkelt az éjszaka közepén és tudta, hogy nekem írhat, hiszen az időeltolódás miatt én fent vagyok. Mindenképp egy vicces és kalandos helyzet volt ennyire két különböző életet élni két külön országban.

Magyarországon kicsit elveszett voltam, kevés baráttal, viszont a munkám egészen jól ment és nem panaszkodhattam ilyen téren. Amerikában pedig talpraesett voltam, a nagyszájú lány sok baráttal, a tökéletes kapcsolattal, viszont ott a karrierje sehol nem volt és a családja sem. Agh, bárcsak összegyúrhatnám csak egy picit a két életem.