Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 17. rész

Egy ujabb Hawaii nap, de vajon mit hoz?
Eleg hosszu resz lett, remelem tetszik :) koszonom a csillagokat es kommenteket, mindig sokat jelentenek! x M

Grayson

Mit ne mondjak kifejezetten furcsa, de egyben jó érzés volt mikor reggel arra keltem, hogy a karjaimban ficánkol. Már meg sem lepett, hogy hamarabb ébredt nálam, ahogy az sem hogy álmomban sem sikerült őt elengednem. Tegnap megint nyitva maradt közöttünk a dolog, bár talán annyi fordult mind a kettőnkben, hogy már egyiken sem meg sem próbálunk barátokként, közömbösen viselkedni. Megértem, hogy fél ismételten beleugrani egy olyan dologba ami egyszer már nem működött, viszont butaság miatt nem működött. Nem azért volt, mert megcsaltuk egymást, vagy mert elmúltak az érzelmeink, azért volt mert mind a ketten egymást helyeztük előtérbe, nem akartunk önzőek lenni és végeredményben egyedül maradtunk. Sok lemondással járna a kapcsolat. Ugyanakkor egyre magabiztosabb vagyok abban a gondolatomban, hogy egyszer ő lesz a gyermekeim anyja.

- Jó reggelt az ifjú párnak, ideje szörfözni - rontott be az ajtón Ethan, akit hamar követett a többi srác is.

- Agh, fiúk - nyögött fel M, miközben a fejére húzta a takarót. Mit ne mondjak nekem sem volt ínyemre, hogy 5 idióta állt hajnalok hajnalán az ágyunk körül.

- Legközelebb csak olyan szállásra megyek, ahol minden szobához van kulcs - sóhajtottam fel.

- Ugyan, haver komolyan holnap után már haza kell mennünk, élvezzük ki.

Végül inkább csak egy nagy sóhajtás után már szóvá sem tettem milyen szinten ideges voltam amiért így elcseszték a reggelünket Mirával. Láttam rajta, hogy amint a fiúk kimentek ő az ajkába harapva pillant utánam miután kikeltem az ágyból és próbálta visszafogni a mosolyát, egészen viccesnek találta hogy mennyire bosszús voltam. Egyszerűen csak ki akartam élvezni, hogy annyi idő után ismét együtt ébredtünk, és a tervemből semmi nem lett.

Kicsit rányomta a napomra a bélyeget ez a reggel, próbáltam ugyan ezt nem mutatni. A Max által gyorsan összedobott reggeli után a partra mentünk, ahol lényegében ugyan úgy telt minden ahogy tegnap előtt. Mire leginkább a parton volt, vagy a vízben úszkált, esetleg fényképezgette valaki, vagy ő a fiúkat, míg mi próbáltuk kihasználni az időt a szörfözésre a többiekkel. A szemem sarkából persze mindig figyeltem rá és minden alkalommal, csak meglepett hogy mennyire jó fej csaj és milyen egyszerűen kijön bárkivel. Ugyanakkor ami változott a tegnap előtthöz képest az nyilván az volt, hogy egy két dolog történt közöttünk azóta. Nem igazán tudtam hogyan viselkedjek vele, hiszen időt kért és én nem akartam rá nyomást tenni.

Épp a parton pihentem a napon, mikor egy árnyék eltakarta a napot. Kinyitva a szemem elémtárult Mira, aki épp a vízes haját simította hátra. A vízcseppek versengtek a kissé libabőrös bőrén, és istenemre mondom úgy nézett ki mint egy istennő.

- Elfoglaltad a helyem - mondta.

- Elférünk ketten is - mosolyodtam el, miközben a szemébe néztem. Végül letelepedett mellém a pokrócra, én pedig a hasamra fordultam, míg ő a derekam mellett üldögélt s a térdét átkarolva figyelte a tengert és a srácokat. A figyelme hamar másra terelődött, én észre sem vettem egészen addig, míg meg nem éreztem a hátamon az érintését, amint gyengéden fel-le húzta az ujjait a naptól felmelegített bőrömön.

- Ez a kedvencem a tetkóid közül, annyira szép - terelődött végül oda az érintése. Hazudnék ha azt mondanám nem remegett a gyomrom a gyengéd tetteitől.

- Pedig azt tippeltem volna, ami a tiéd rajtam azt jobban szereted - sandítottam fel rá a közös tetoválásunkra utalva és láttam, ahogy zavarában az ajkába harapott mikor egy pillanatra a szemembe nézett.